Nem néztem utána, de egy új operafelvétel három lemezen, négynyelvű ismertetővel, szövegkönyvvel biztos drágább, mint egy ilyen DVD. Egy zseniális énekes kitűnő társakkal, és egy elfogadható képi megvalósítás azonban ezt leszámítva is sokkal ajánlhatóbb Rodelinda-megvalósítást eredményezett.

Míg elődei/kortársai általában a pasztellszíneket, az átmosódó, ködös hangzást részesítették/részesítik előnyben, addig Rattle pointilista festményként értelmezi a műveket.

Már az a tény, hogy mit rögzítettek Svéd Sándorral, felér egy finoman felvázolt korrajzzal. A most kiadott CD-n a magyarországi tartózkodása alatt, 1954-55 táján rögzített felvételeket élvezhetjük újra.

Rattle lenyűgöző intelligenciája most is működik. Hangzásban, megformálásban minden tökéletes, de valahogy ezeknek a szerepeknek nem áll igazán jól a maestro varázslatos szellemvilága.

Miközben érzékeny lelkű, modernista zenetudósok vitatkoznak, mérgelődnek a neoirányzatok létjogosultságáról, addig Vajda János sokadik lemezét jelenteti meg a Hungaroton.

A realista rendezés szabad teret enged a partitúrának. Nem akarja világrengető ötletekkel önmagára irányítani a néző figyelmét, megelégszik azzal, hogy a helyszínek megválasztásával, a szereplők vezetésével gördülékennyé teszi a három felvonást. A glyndebourne-i előadás bájosan naiv és műfüvesen is zöldellő.

Ez az előadás a legteljesebb mértékben a darabokról szól. Számomra ugyan nem ez az etalon felvétel, mégis azt gondolom, hogy jelentős mértékben hozzásegített a művek megismeréséhez.

Egy ilyen felvétel 1967-ből úgyszólván tökéletes kordokumentum, csak meg kell próbálni az arra méltó elemekre koncentrálni. Van mire: bár Karajan látványával nem tudok mit kezdeni, Leontyne Price, Fiorenza Cossotto, Ghiaurov és az \"akkori\" Pavarotti miatt érdes többször megnézni, meghallgatni ezt a Requiemet.

Ahogy Richter írja a bevezetőben, Szkrjabin zenéjét nem lehet mindennapi kenyérként fogyasztani. Nem is kell. De néhanapján nyugodtan hagyhatjuk magunkat elvarázsolni.

A Kronos Quartet ma a világ egyik legjobb vonósnégyese. Értékelendő a változatosságra való igényük. Most az indiai filmzeneszerző, Rahul Dev Burman életművéből válogattak.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem emlékezhet az \'50-es évek zenei eseményeire. No de sebaj, örüljünk neki, hogy a technika és a kiadó jóvoltából legalább hallhatjuk őket!

A Hungaroton első DVD-jén a zenetörténet egyik legmonumentálisabb vállalkozása látható-hallható. Ella Péter csembalót és lassú tempót választott. Talán nem ez az egyedüli helyes megoldás, de aki valóban magát a fúga művészetét szeretné megismerni, annak jó választás ezt a felfogást hallgatni.

A romantika szélső pólusain fekvő, két nagyszerű zongoraversenyt hallgathatunk meg újra a Claudio Arrauval, Christoph von Dohnányi dirigálásával 1963-ban készült felvételen.

Anda Géza volt az első, aki rögzítette az összes Mozart-zongoraversenyt, a hatvanas években. Ezek közül most kettő, a 467-es C-dúr és a \"Koronázási\" felvétele jutott el hozzánk.

E kiadvány ékesszólóan bizonyítja: egy produkció felvétele akár önmagában is lehet halhatatlan, ha kedvező csillagállásban születik. Előrebocsátva: ez úgy született.

Ha bemegyek az operaházba, pontosan ilyen Bohéméletre vágyom. Ragyogó tempók a zenekarnál, élő kórusbetétek, és egy Puccinit teljes egészében kiszolgáló, fantasztikus énekes gárda.

Háborúk voltak, és lesznek. Persze nem azok az arab és zsidó fiatalok fognak egymással harcolni, akik Barenboim zenekarában együtt muzsikálnak, és nem is azok, akik ilyen CD-ket hallgatnak.

Az Oberonnak eddig nem volt túl sok szerencséje. Csak remélni tudjuk, hogy Gardiner felébresztette hosszú Csipkerózsika-álmából Weber remekművét, és az végre elindul világhódító útjára.

Az 1990-ben készült felvétel parádés szereposztásban, igen magas színvonalon abszolválja az operát. Persze kinek a pap, kinek a papné. De lehet, hogy mindkettő, plusz a többiek.

150 perc áradó olasz muzsika, remek énekesekkel és nagyszerű karmesterrel. Vagy, ha így jobban tetszik: a Parasztbecsület és a Bajazzók Callasszal és di Stefanóval, plusz Serafinnal.