A most recenzióra kerülő két operafelvételt Cheryl Studer személye köti össze. Már jóval korábban felmerült a kérdés: lehet-e egy hanggal ennyifélét előadni, ilyen változatos repertoárt ilyen fiatalon birtokolni?

Azt nem várhatjuk el, hogy egy fordításra szakosodott bölcsész tisztában legyen a zenei terminológiával, de azt mostantól igen, hogy munka közben Ittzés Kata szaknyelvi szótárát is keze ügyében tartsa.

A szegedi - és talán nemcsak szegedi - operabarátok számára fontos, noha nem makulátlan könyv jelent meg. A szerző az 1945/46 - 1989/90 közötti színházi évadok szegedi bemutatóinak, illetve felújításainak adattárát prezentálja.

Bizonyára Önöknek is van olyan ismerősük, aki két mondat helyett húszban adja elő mondanivalóját, ami ráadásul nem is lényeges. Elolvasva ezt a könyvet, azt tanácsolom, becsüljék meg az illetőt.

Sólyom György nem sokat foglalkozik a szerző életrajzának részleteivel, legfeljebb utal egy-egy tényre, adatra. A könyv valójában a korszak műveinek átfogó és alapos elemzéseit tartalmazza, ahol szükséges, ott akár kottapéldával.

Fél évszázaddal Bartók halála után Somfai László könyve az első, mely a zeneszerzői módszert a teljes forrásanyagra (három és félezer oldalnyi kompozíció-vázlat, fogalmazvány, szerzői javítás) alapozva tárgyalja.

Norman Lebrecht olyan kérdéseket boncolgat könyvében, melyek gyakran felelősek a tájékozatlan zenebarát rossz szájízéért. Hogy miért érezzük jobbnak a régi koncerteket, régi lemezeket, régi karmestereket?

A Kollár Éva, Párkai István és Sapszon Ferenc vezette szerkesztőbizottság, a millennium tiszteletére reprezentatív kórusmű-antológiát válogatott a 20. század magyar kórusterméséből.

Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora Avagy hogyan buktatta meg Stein, Jenbach és Kálmán egy Marienbad-i szállodai lakosztályban az osztrák-magyar monarchiát.

A kötet tudományos igénnyel készült. A névmutatók, diszkográfiák, az irodalomjegyzék meg is felelnek a \"tudományosság\" kritériumainak, de így együtt az egész valahogy mégis sokkal több ennél.

Fiatalosan provokatív megállapítások, öregesen bölcs tálalásban. Izgalmas lenne megvitatni őket. Igencsak érdekelne, mit szólnak hozzá az érintett tanárok, zenetudósok, illetve Önök, kedves zenebarát olvasók.

Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó igazgatója egy inkább barátságos és kedélyes, mint hivatalos sajtótájékoztatón bemutatta a karácsonyra szánt könyv-újdonságokat.

Miután a Sony lemezkiadónál kamarazenei és vokális művek publikálása után félbeszakadt Ligeti György életművének 1999-ig nyolc CD-t kihozó összkiadása (György Ligeti Edition), a Teldec vállakozott a folytatásra.

Úgy vagyok vele, mint öreg ember az első szerelmével. Akadt később jobb is, szebb is, talán nagyobb hőfokon izzó is, de mégiscsak ez volt az első, a mindent meghatározó, a felejthetetlen.

Ötven éve rádiójátéknak indult. Néhány év alatt három felvonásos operává duzzadt. Volt aki mesének vette, volt aki politikai szatírának.
A közönségnek tetszett!

Nincs pénz új felvételeket csinálni?
Sebaj, legfeljebb szétnézünk az archívumokban, és keresünk olyan régi mesterszalagokat, melyek közreműködői - holtak lévén - már nem igényelhetik a most szokásos eszelős sztárgázsikat.

Méltatlanul kevéssé ismerjük életművét. Szégyellni valóan keveset tudunk róla. Szervánszky Endre zeneszerző 1911-1977.
Ennyi, vagy még ennyi se!

Ez lesz otthon a következő 30 évben „a” Kiállítás képei. Nem a New-Yorkiak, nem a Berliniek, nem a Londoniak. Még csak nem is Bernstein vagy Karajan.

A Lorin Maazel dirigálta koncertről már beszámoltam - ott és akkor tényleg élmény volt, a zenekar primus inter pares a világ vezető orkeszterei között, ott ült jobbomon az igen dekorativ Viktoria, s egyáltalán, egy Újévi Koncertre eljutni Kunszt

Hajlamosak vagyunk lenézni a sokszínű, idegesítően fiatal és gyakran valóban felületes amerikai kultúrát. Igaz, mi legtöbbször csupán a tömegfogyasztásra szánt termékekkel találkozunk, legyen az hamburger, hollywoodi film, vagy musical!