Phaedra – Egy modern női lélek gyötrelme ókori módra

Janet Baker brit mezzoszoprán a napokban ünnepelte 90. születésnapját. A kerek évforduló apropóján érdemes újrahallgatni egy felvételt, amely a mindig kulturált énektechnikájú, rendkívül muzikális és finom árnyalatokkal ábrázoló, ugyanakkor komoly, a tragédia műfajában remek kifejezőerejű művésznő pályájának fontos állomását jelzi.

Folytatódik a Berlioz csodasorozat

Ha John Nelson életrajzi adatait nézzük, egy átlagos pálya képe bontakozik ki. Ez a karrier a kezdetektől összefonódott Berlioz zenéjével. 1972-ben a New York City Operában A trójaiak húzás nélküli előadásával debütált, és ugyanezzel a művel, egynapos felkészülés után beugróként a Metropolitanben.
Lemezeinek legtöbbje is a francia komponista műveinek felvétele és én két korábbiról dicsérőleg, mi több, elragadtatással írtam.

Itt egy új tenor-boom? - Freddie de Tommaso „Il tenore”

Mintegy másfél év alatt négy tenor CD-ről írtunk. Héctor Sandoval felvételét, melyet – zéta -, noha fenntartásokkal, méltatott, nem hallottam. Nekem tetszett Pene Pati, s főleg Jonathan Tetelman ezüstkorongja.
S íme, ismét itt egy nagyon ajánlható új válogatás.

Jobb, mint amire számítottam - Philharmonia Zürich, vez. Gianandrea Noseda

Noseda karrierje tulajdonképpen figyelemre méltó. Már 27 éves volt, amikor elkezdett dirigálást tanulni, és 30, amikor karmesterként debütált (még mindig nincs hatvan esztendős). Fellépett a világ legjelentősebb zenekaraival. Dirigált, többek között, a Metropolitanben, a Scalaban és a Bécsi Állami Operaházban (bár utóbbi helyen mindösszesen négy előadást).

Az ismeretlen Rossini – Rossini: Messa di Gloria

Magát az opust 1821-ben mutatták be Nápolyban.
A mintegy egyórás mű öt énekes szólistát kíván meg, kórust, és virtuóz hangszereseket, nem véletlen, hogy utóbbiakból a CD – amúgy soványka terjedelmű – kísérőfüzete is feltüntet belőlük kettőt.

Győztes csapaton ne változtass - Berlioz: Les Nuits d’été; Harold Itáliában

Egyre több ismerősömtől hallom, miután már rég túladtak LP-játszójukon, erősítőjükön, immáron CD-játszójuktól is megszabadultak. Egy német barátom mondta, vagy harminc éve, ha CD-t hallgat, pár óra után elfárad, de hagyományos lemezt egész nap képes élvezni.

A lendületesen gördülékeny krónikás – Bartha Dénes zenekritikái

Bartha Dénes a nem egészen öt év alatt bizonyítottan 465 kritikát alkotott, ami évadonként közel 100 terjedelmes cikket jelent. Nyelvezete, stílusérzéke lenyűgözően választékos, mentes minden tudományosságtól és mégis rendkívül alapos. Ha egy szóval kéne jellemeznem írásait, az a gördülékeny lenne.

Egy grand seigneur találkozása egy ifjú komponistával - Schubert: VIII. és IX. szimfónia

E lemezt a DGG a dirigens 95. (igen, kilencvenötödik!) születésnapjának tiszteletére adta ki - vagyis Blomstedt a felvétel publikálásakor közel négyszer annyi idős volt, mint a zeneszerző a mű írásakor. S több, mint háromszor annyi, mint Schubert halála idején.

Itt az új Domingo - Jonathan Tetelman árialemeze

Végy néhány népszerű áriát, a raritás kedvéért egy-két kevésbé ismertet is, meg egy duettet vagy jelenetet. Rögzítsd őket hangfelvételre, dobd be egy képzeletbeli kalapba, és húzgáld ki őket, ahogy esik, úgy puffan, olyan sorrendben tedd őket egy CD-re. Egyetlen dologra nagyon vigyázz: nehogy valami logika legyen a számok egymásutániságában.

Főhajtás – A nagy Richter János-könyv

Ha végigolvassuk ezt a sokszor száz oldalt Richter Jánosról, megerősíthetjük, hogy a sikeres karrierhez elsősorban végtelen szorgalom vezet. Nem mintha Richter nem lett volna tehetséges, de a kötet egyértelműen bizonyítja, hogy a sikerhez a szívós kitartás legalább olyan fontos (volt), mint az alaptehetség.

Szokolov - Grigory Sokolov at Esterházy Palace

S már látom, ismét nem fogom tudni megfogalmazni, mi ennek a koncertfelvételnek, mi Sokolov művészetének a titka. Talán, ha csak egyetlen szóval jellemezhetném, a természetesség. - Ezért így írásom címe...

Pene Pati, a szamoai tenor bemutatkozó szólóalbuma

Ez a CD, minél többször hallgatom, annál inkább tetszik.
Mindenképp javaslom, ismerkedjenek meg vele. Talán nem az a kiadvány, amit az ember gyakran levesz polcáról, hogy a közel másfél órányi zenét ismét végighallgassa. Ám a ritkaságok, az új énekesek iránti érdeklődőknek feltétlenül a figyelmébe ajánlom.

A fájdalom stációi szélsőségek nélkül – az új Parsifal az Operaházban

Egy újabb rendezéssel jutottunk el a mához, az Operaház eleddig harmadik Parsifal-produkciójához, amit Almási-Tóth András, a dalszínház művészeti vezetője jegyez. A rendező érezhetően szakítani kívánt a korábbi operaházi képes mesekönyvszerű felfogással. Munkája sejthetően a mű összetett szimbólumrendszeréhez csatlakozva próbált utat mutatni, ugyanakkor számos ponton ellentmondott annak.

Silence, avagy variációk mindenkinek mindenkitől – Gondolatok a Goldberg-variációk legújabb felvétele nyomán

Jean Rondeau csembalójátéka hangszeres kollégáitól eltérően dinamikailag gazdag és sokszínű. S hogy mivel teremti meg ezt az érzet szintjén, már inkább filozófiai, mintsem hangszertechnikai kérdés. A tempók ügyes, nehezen tetten érthető változtatásaival, egy-egy frázis váratlan kiemelésével, és persze a szünetekkel izgalmasan operáló hangsúlyokkal. Ennél többet a Goldberg-variációk előadásában nem is kívánhatunk.

Jó anyai örökség – Garanča két zenekari dalestje Salzburgban

Emlékszem első élményemre a Salzburgi Ünnepi Játékokon, egy 1990-es matiné volt a Bécsiekkel. Muti vezényletével a Teremtést játszották - én meg folyamatosan szégyelltem magam, a nézőtéren talán egyetlenként, a sötét felsőrész helyett csak egy fehér ing volt rajtam.
Akkoriban persze Jaguárok, Mercedesek, Rolls Royce-ok vártak a Festpielhaus előtt a publikum krémjére.
Aztán lassan minden megváltozott, manapság nyakkendős urat is csak elvétve látni, a luxusautók helyét pedig taxik vették át.

Ajtók és ajtók - meg Covid

Írhatnék számos részletről, rendezői ötletről, az énekesek profi színészi alakításáról. De inkább csak annyit: ha valaki kosztümös operajátszást akar, a címszerepben egy Cappuccillival vagy Brusonnal, akkor ez a DVD nem neki való. Ám ha valami szokatlant, gyomrot öklözőt, felkavarót, akkor ne menjen el e kiadvány mellett.

Egy ismeretlen tenor felfedezése – Héctor Sandoval Verdi-lemezéről

A CD-n található tíz ária ellentmondásos benyomást tett Héctor Sandoval művészetéről, de minél többször hallgattam újra, mindig felfedeztem valami érdekeset. Az a különös helyzet állt elő, hogy voltak felvételek, amik ugyan kezdetben nem tetszettek, később kifejezetten megkedveltem őket, míg mások maradtak a kezdeti állapotban. Úgy vélem, Sandoval számára leginkább a korai Verdi-hősök fekszenek jól, de csak a líraibbak.

BRAVÚRA – Michael Spyres lemezéről

Minél többször hallgatom meg ezt a kiadványt, annál inkább elbűvöl. Adva egy magvas, kissé világos baritonhang. És ott van a nagy kontraszt a baritonáriákkal szemben: a tenor Spyres. Rendkívül érdekes kiadvány a BariTenor. Nem hiányozhat az operaéneklés iránt komolyan érdeklődők gyűjteményéből.

Lise Davidsen - Beethoven, Wagner, Verdi és mások művei

Pár éve ígéretes tehetség volt, most a világon az egyik legkeresettebb énekesnő. Sosem hallottam énekelni korábban, érdekes koincidencia, hogy amikor e CD – amúgy második árialemeze – ismertetése felmerült, a lemez borítóképével a címoldalán jelent meg a Gramophone áprilisi száma.

„Hol a színpad: kint-e vagy bent?” – Birgit Nilsson könyvéről

Végre megjelent magyarul Birgit Nilsson önéletrajza. Érdemes minden pályakezdőnek végigolvasnia annak ellenére, hogy aligha talál benne olyan receptet, amit egy az egyben adaptálhat majd saját karrierjére. Ugyanis a dél-svédországi falucska parasztlány szülöttjének útja a világ vezető operaházaiba egyszerűen utánozhatatlan.