Sebeők Sári tünékeny emlékezete

A színházi emlékezet egyik legszebb példája az örökös tagság intézménye. Szükség is van rá, mert Jászai Mari klasszikus idézete szerint „egy színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi felhő”. Ennek ellenére itt van Sebeők Sári esete, akit az operaházi örökös tagság sem igen tudott megmenteni az elfeledéstől. Pedig Ő volt az első magyar Chrysothemis, Tábornagyné, Ariadné, Rezia, Marina és még sorolhatnám. Ez önmagában elég kellene legyen a halhatatlansághoz.

Pályák, szerepek VIII. – Egy igazán indulatos portéka: Faragó András

Faragó András rendkívüli életpályája tanulságait nehéz utólag megfogalmazni, talán nem is feltétlenül szükséges, hiszen maga a művész is az örök megújulást, az elérhetetlen hajszolását tűzte ki célul. Ahogy ötvenévesen megfogalmazta: „Mert olyan útra lépett az ember, ha ezt a hivatást választotta, amelynek sosem lehet a végére érni. Egy alakítás sosem lehet tökéletes, csak a vágy él bennünk…”

Bronz és bársony – Ettore Bastianini halálának 50. évfordulójára II/2.

Kétrészes cikkünkben az 50 éve elhunyt világhírű baritonra, Ettore Bastianinire emlékezünk, aki az idén lenne 95 esztendős.

Bronz és bársony – Ettore Bastianini halálának 50. évfordulójára II/1.

50 éve, a mai napon hunyt el, s az idén lenne 95 esztendős a nagy olasz bariton, Ettore Bastianini. Írásunk hiánypótlásnak készült erről a fantasztikus hangról, rendkívüli életpályájáról és különleges személyiségről.

Védőbeszéd a Trubadúr mellett

Nem a bárgyú tekintélytisztelet, hanem a mű alapos ismerete késztetett „védőbeszédem” megírására, melynek elolvasása után remélem, velem együtt talán valamivel többen fognak a Trubadúrhoz a befogadás és nem az ítélkezés szándékával fordulni.

Jó és rossz énjeink, életünk helyzeteinek és szereplőinek metamorfózisai a színpadon – Gondolatok A hattyúk tava új verziójára várva – III.

A hattyúk tava, ősbemutatója után nem aratott tartós sikert, csak a XX. század közepén jutott el olyan változatig, amely a világ minden táján rajongott, egyetemes kultúrkinccsé avatta.

Jó és rossz énjeink, életünk helyzeteinek és szereplőinek metamorfózisai a színpadon – Gondolatok A hattyúk tava új verziójára várva – II.

Az ember úgy gondolta, aki Lakatos Gabriellával nézi meg a Hattyúk tavát, annak van esélye az „eredetire”. Mint ahogy Shakespeare Hamletje is ahhoz jut el, aki Gábor Miklóssal nézi meg a Madách Színházban, A csárdáskirálynőt is az látta, aki Honthyval és Felekivel...

Jó és rossz énjeink, életünk helyzeteinek és szereplőinek metamorfózisai a színpadon – Gondolatok A hattyúk tava új verziójára várva – I.

Az előadás, a szereposztás egyes elemeiben tehát ma is megszokott és természetes a művészek akár többszöri átalakulása. A műfajtól, az előadás stílusától és igényességétől, a szerepek jelentőségétől függ, hogy a színház látványeszközeivel milyen mértékben álcázzák e metamorfózisokat, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a közönség illúziója erős legyen.

(Megkésett) szerepgondolatok – Canio: B. Nagy János

Itt nem egy nagy, hanem egy kis lélek pusztulásának vagyunk tanúi. Egy nagyon nagy énekes tolmácsolásában, akinek alakítása épp attól ráz meg bennünket, hogy olyan pontosan közvetíti a hős formátumát.

A két Macbeth

A Macbeth párizsi verziója az útkeresés egyik állomása. Ha később nem lett annyira sikeres, mint a firenzei „alapforma”, az talán annak is köszönhető, hogy az új változat harmóniai-formai újdonságai – lettek légyen önmagukban bármily értékesek – nem tudtak a régi verzióval harmonikus és sikeres műben összefonódni.