Bánk bán megbundázva - Erkel bemutató Pécsett és az M5-ön

Kocsár Balázs karmester a legkülönfélébb Bánkokat dirigálta már, Debrecenben még az ősváltozatot, aztán Pesten a bariton átiratot, de a tenor átdolgozást is. Rejtély, hogy ennyi próbálkozás után miért nem tudja eldönteni, melyiket tartja legjobbnak és játszandónak?

Bayreuth-i beszámoló – Az istenek AI-konya

Bayreuth az idén 150 éves, és ez alkalomra új Ring produkcióval jelentkezett. Az alapötlet: ez most nem egy újabb Ring-feldolgozás, hanem az eddigi Ring-rendezések kétségkívül igen változatos 150 évét próbálja meg belesűríteni az előadásba.

Nagy ágyú – kis durranás – Bizet Carmenje Salzburgban

Az idei salzburgi Carmennek sikerült az operai élet középpontjába kerülni. A legnagyobb világlapok küldték el zenekritikusaikat az előadásra, a vélemények egymástól 180 fokban eltértek: az egyik teljes bukásnak, a másik kiemelkedő produkciónak minősítette.

ÉKKŐ - Pillangókisasszony-sorozat az Operaházban

A legcsodálatosabb az, ahogy Létay Kiss Gabriella az eszközét, hangszerét a szerep egészének szolgálatába állítja. Igen ritka ilyen kidolgozott, minden gesztusra és árnyalatra figyelő alakítás operaszínpadon. Teljesen feloldódik a szerepben, nem játszik, hanem él.

Húsz év múlva – A Rajna kincse a Budapesti Wagner Napokon

Fischer Ádám A Rajna kincsében ezúttal is a nagy formákra ügyelve irányította a színpadot, az előadás végén nemcsak az aktuális előadásért, hanem az elmúlt húsz esztendőért is szólt a vastaps – teljesen jogosan.

Ha valaki tud énekelni – Macbeth előadások az Operaházban

Gyönyörű két este volt ez a két Macbeth. Igen, Anna Netrebko nyilvánvalóan adott egy külön hangsúlyt az elsőnek, de tulajdonképpen két teljesen egyenrangú előadást láthatott a közönség. A magam részéről nem is tudnék választani. Szerencsére nem is kell. Sok ilyen élményt kívánok mindannyiunknak!

Mégsem mindegy – A Don Giovanni az Operaházban

Újra színen az operák operája, a Don Giovanni az Operaházban. Ha egy mondatban kéne összefoglalni Claus Guth rendezését, érdekes, de nem ad hozzá a darabhoz annyit másik oldalról, mint amennyit elvesz az eredetiből.

Csodák mindenütt születhetnek – Bartók Kékszakállúja a Műegyetem aulájában

Csoda volt ez a két koncert, amely egyenesen újra felfedezte számomra ezt a csodálatos operát. A Műegyetem Zenekara vezető karmesterük, Erdélyi Dániel dirigálásával pazar alapot jelentett eleve. A karmester betanító munkája, a világos manualitás nyilvánvalóan óriási jelentőségű volt a produkció sikerében.

Varázstalan hangok – Jonas Kaufmann koncertje a Müpában

A MÜPA vendége volt Jonas Kaufmann, aki nemrég dobott piacra egy cd-t „Magische töne” (Varázslatos hangok) címmel, amelyen szavai szerint az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát szeretné felidézni a kor népszerű melódiáival. A lemez anyaga szerepelt műsoron.

Marzelline vezetné a Népet? – Az új Fidelio az Operaházban

Új Fidelio az Operaházban. A színrevitel, ami a londoni Covent Gardenben 2020-ban már egyszer elővezetett feldolgozás helyi újra játszása, ritka érdekes csapdát rejt a klasszikus rendezések iránt fogékony pesti publikum számára.

Merre tovább - (BFZ, Bruckner, Janowski)

Ahogy egészen más egy galériában, vagy múzeumban találkozni képzőművészeti alkotásokkal, úgy összehasonlíthatatlanul más élmény egy térben lenni, egy levegőt szívni azokkal a muzsikusokkal, akik a szemed láttára kerülnek földöntúli szférákba, mint akár a legfullosabb hang és képrendszeren keresztül megtapasztalni ugyanezt.

Ősbemutatók az Eiffelben – Miért nézzünk kortárs operát?

Selmeczi György és Vajda János új operáinak ősbemutatója került színre az Eiffel Műhelyházban. Mindkét mű egyértelműen szakított a 20. századi hagyományokkal és a közönség szélesebb rétegéhez kívánt szólni, érezhetően azzal a szándékkal, hogy darabjaik – ha nem is repertoárdarabok, de – gyakran játszott művek legyenek.

A törött szárnyú karmester esete – avagy milyen volt a Parsifal idén?

Az idei Parsifal-sorozatra egy német karmestert, Constantin Trinkst hívta meg az Operaház, aki a mű rendkívüli lehetőségeit nemhogy nem használta ki, de még el is vett a minimálisan elvárható élményből bizonytalan tempóival, lelketlen és unalmasan egybefolyó dirigálásával.

Szálljon szent hálaének az Úrhoz!” – Húsvéti Parasztbecsület Szegeden

Máthé Beátában megvan minden: a mély átélés, az érzelmi sokszínűség, és a nagy énekeseknek az a nehezen megfogható tulajdonsága, hogy nem csak szép a hangja, de úgy érezzük, kifejezetten nekünk énekel.

Mi maradt, mi változott? – Operai napló – Rigoletto az Operaházban

Minden Rigoletto előadás kulcsa a címszereplő. A szerep nagy énekest és nagy színészt követel, aki képes a bariton fach legigényesebb feladatának megfelelni. Színész még csak akad minden házban, megfelelő hang már sokkal kevésbé.

Egy komplett Trisztán-film, színpadon – A Metropolitan új Trisztánja a MÜPA-moziban

Sokak szerint a Trisztán és Izolda a legérzékibb opera, mások úgy vélik, minden operaház próbaköve, hogyan tudják színre vinni. Már kezdetektől fogva viták kereszttüzében áll, ami ott kezdődhetett, hogy az ősbemutató férfi címszereplője pár héttel később elhunyt, s a kortársak a szerep követelte megfeszített teljesítményt vélték a halál kiváltó okaként.

Milyen az ideális Lucia-hang? – A Lammermoori Lucia megújult szereposztással az Operaházban

Szemere Zita elképesztő munkát tett bele Lucia szerepébe. A szólam biztonsággal az övé, a színpadi alakítás, ha csak nézem, pedig egyenesen lebilincselő. Az elmúlt évtizedekben számos magyar és külhoni énekesnőt volt szerencsém megcsodálni, de még senki nem alakította ily naturalisztikusan az Őrülési jelenetet.

Nem, nem, nem! – Operai napló – Tosca az Operaházban

A Tosca mostani rendezése harmadik sorozatban került színpadra az Operaházban. Az elsőt, a bemutatót, az előzetes hírek és képek alapján kihagytam. A második egyik előadásáról az első felvonás után elmenekültem. De most úgy döntöttem: egy életem, egy halálom, nekiveselkedem!

Végre egy valódi dalest – Asmik Grigorian és Lukas Geniušas az Operaházban

Évek óta megy az Operaház égisze alatt a Sztárestek zongorával sorozat. Keveset látogatom, mert vagy a programot éreztem hakniszagúnak, vagy az előadót (olykor mindkettőt). Most Asmik Grigorian és Lukas Geniušas látogatott el hozzánk, igényes, ritkán hallható műsorral, így nem volt apelláta.