Operabemutatók
A szólisták nyomán minden adva volt egy kifejezetten jó előadás létrejöttéhez, de hogy ez kimagaslóan sikerült, ahhoz kellett a veterán dirigens, Kovács János. Kovácsot – bármily furcsának tűnik – az Operaházban eltöltött közel fél évszázada alatt elkerülte a Faust vezénylése. Ez nekünk a legrosszabb, mert sosem hallott színeket varázsolt elő Gounod partitúrájából.
Budapesten
A Takács Quartet a vonósnégyes-játék tökéletességét mutatta be. Négy egyenrangú muzsikus maximális egymásra hangoltságát, közös együtt lélegzését. Ez utóbbi nem pusztán szóvirág, a négyes tagjainak minden megszólalása végtelen harmóniát tükrözött. Minden kicsit is szólisztikus dallam a nagy egészből nőtt ki és utána ugyanoda érkezett vissza, átadva a helyet az utána következőnek. Ez, bármennyire egyszerűnek is tűnik így leírva, elképesztő mennyiségű közös próba és együtt-gondolkodás lehet e kidolgozottság mögött. A mérnöki pontosság pedig egy ponton átcsapott a legmélyebb művészetbe.
Budapesten
Nagy örömömre Mehta nem engedett a csábításnak, hagyta, hogy Schubert angyali hangjai, majd emberi érzései megtegyék a magukét. A megint csak visszafogottabb tempóban megszólaló pazar scherzo-t az előadás nagyon bölcsen megfosztotta a legterjedelmesebb ismétléstől, így elkerültük azt, hogy a 3. tétel nyúljon a leghosszabbra az összes közül. Ezzel egyébként a keringő ritmusú gyönyörű középrész is nagyobb hangsúlyt kapott.
Operabemutatók
Már megint kiderült, hogy Boross Csilla alulfoglalkoztatása (mellőzése) az Operaházban teljesen érthetetlen. Ladyje hangi szempontból mindenképpen a produkció legnagyobb értéke, még ha nem is teljesen és egyformán átütő minden regiszterben.
Operabemutatók
Két, meglehetősen unalmas felvonást, két sokkal izgalmasabb követett az Operaház új Macbeth-produkciójában, a végére összejött valami katarzisféle, ami Verdi-dalműnél általában sokkal előbb és gyakrabban szokott előfordulni. Már az is magáért beszél, hogy az első igazán bravós ováció a IV. felvonásbéli Macduff-ária után érkezett az Andrássy útra. Nem, nem a Macbethben volt a hiba, s nem a nézőtérben.
Operabemutatók
Meggyőződésem, hogy Arnold Schönberg nélkül szinte a teljes huszadik század zenéje válik érthetetlenné. Ő volt az a géniusz, aki képes volt a korábbi mesterek műveit minden szempontból továbbgondolni, extrapolálni. Richard Strauss szélsőséges harmóniavilágát jeleníti meg – sőt fejleszti tovább – a „Megdicsőült éj”, és Mahler gigantikus oratórikus szimfóniáit gondolja tovább a Gurre-Lieder. Mindkettő után nyilvánvaló, hogy az a hangkészlet és modell, amit az európai műzene még évszázadokkal ezelőtt választott magának, tovább nem fejleszthető.
Operabemutatók
Traviata ment utoljára az Erkel Színházban. Nem búcsúzom. Legalábbis nem végleg. Reméljük, hogy hamarosan új szelek fújnak majd az egykori Köztársaság téren. A Magyar Köztársaság majd az Erkel Színházat is visszaadja nekünk. Nekünk és az operának.
Operabemutatók
A címszerepben Ádám Zsuzsanna a teljes hangtartományban homogén színnel szól, közép fekvésben, ha kell puha, bársonyos, ha kell erőteljes, a magas regiszterben pedig példátlan fénnyel és erővel szól. Ez a hang nemzeti kincs, amelyre repertoárt lehetne és kellene építeni, mindenekelőtt a Verdi-életmű nagy szerepeit, de bevallom, nekem lennének más, merésznek tűnő ötleteim is.
Operabemutatók
Cso-Cso-Szán szólamát tökéletesen uralja Máthé Beáta, bírja a nagy kitöréseket, s hihetetlenül árnyaltan énekel, akár egy frázison belül váltva hangszínét – azt a hangszínt, ami gyönyörű, minden lágéban. Máthé a mai szegedi operajátszás egyik legdíszesebb ékköve. Szeretném hallani vele a nagy Verdi-szerepeket, a két Leonórát, Elisabettat, Améliát, idővel Aidát.
Budapesten
Elsősorban a Strauss Burleszk miatt éreztem fontosnak elmenni erre a koncertre, aztán persze pontosan az ilyen okoskodásokat szokta az élet felülírni – szerencsére. Most például a karmester oldott fel minden görcsöt és más problémát, és vezényelt mindent másképp, mint amire én fel voltam készülve.
Operabemutatók
Puccini halálának 100. évfordulójára az Operaház új rendezésben hozta ki a Turandotot, mindjárt két különböző fináléval. Ha engem megkérdeznek, a legstílusosabb és a komponistához is leginkább hű megoldás Liù halála és elsiratása után leereszteni a függönyt, miként az ősbemutatón történt. A néző pedig hazafelé szabadon lamentálhat, hogy Ő hogyan fejezné be ezt az elvarratlan történetet.
Operabemutatók
Mi sodorta egymás mellé a kortárs komponista, Mátyássy Szabolcs és a kerek száz esztendeje elhunyt Giacomo Puccini egyfelvonásosait? Végül arra jutottam, hogy nyilván a feltűnő ellenpont. Mátyássy operája, a Scævola rideg és riasztóan ismerős háborús hangulata a látszólag pozitív végkicsengés ellenére sem hagy a nézőben derűs nyomot, ezzel szemben a Gianni Schicchi a halál (szó szerint) kézzelfogható közelsége ellenére is megmarad az operairodalom egyik legoptimistább remekművének.
Budapesten
A kamara.hu fesztivál minden évben egy-egy regényt tűz ki mottójául, az idén Kundera került műsorra. De ha jobban belegondolok, Simon Izabella és Várjon Dénes immár évek óta ismétlődő fesztiválja pont a mennyiség őrületével szemben jött létre. Egy olyan biztos pont a hazai zenei életben, ahol csak egymásra, a kamarázás élményére figyelhetünk.
Budapesten
Vártam már ezt a hangversenyt. Egyrészt a legendás múltú Staatskapelle Dresden zenei minősége személyesen is megérintett, amikor még kamaszkoromban megvettem bakelit-gyűjteményem egyik legelső kincsét, a Weber Freischütz komplett felvételét Carlos Kleiber vezényletével – de élőben azóta sem sikerült meghallgatnom őket.
Operabemutatók
A kalóz hatalmas főszerepe tökéletesen megfelel magyar bel canto dívánk, Kolonits Klára mostani hangjának. Azt hiszem, a legjobb pillanatban találkozott vele, mikor egyszerre élvezhetjük a tökéletességig kiforrt hangot és a hozzá csatlakozó hangi alakítókészséget is.
Vidéken
Menj, ha Budapesten nem találod meg, amit keresel, vagy ha mégis, nem olyan formában, mely neked elfogadható. Ezzel a gondolattal vágtam neki november végén két többszáz kilométeres kiruccanásnak, nem kímélve sem erőm, sem időm, sem pénztárcám.
Operabemutatók
Hovhannes Ayvaziyan mindenben ellentétes mórt vitt színre, mint José Cura. Esetében egyetlen hang esetében sem lehet takarékos, vagy akár csak megfontolt éneklésről beszélni, sőt: bámulatos volt az az intenzitás, amely végigkísérte alakítását, mely valójában egy hatalmas ívként írható le.
Operabemutatók
A két este énekesei közül a két Sentát kell mindenképp első helyen említeni. Már 2015-ös debütálásakor leírtam, hogy Sümegi Eszter minden korábbinál meggyőzőbb volt számomra, és csak a húsz évvel ezelőtti viharos Lohengrin Elzáját tudtam hozzá hasonlítani. A másik Senta Horti Lilla. Személyében pontosan olyan figura áll a színen, amilyet az ember elképzel: szép fiatal lány, tiszta arccal, nyílt, ábrándos tekintettel.
Operabemutatók
Igazából Pat Nixon az a karakter, akinek jelenlétén keresztül a néző megvilágosodhat arról, hogy az opera mit is akar közvetíteni. Ahhoz, hogy egymás különbözőségét megértsük, nem a különbözőt kell elsősorban elemezni, hanem magunkban kell megkeresni azokat a biztos pontokat, amelyeken keresztül a másik másságát megérthetjük, ehhez pedig fejlett empátia és önismeret szükségeltetik.
Operabemutatók
Az Operaház hatalmasat lépett előre a Nixon Kínában c. John Adams-opera magyarországi bemutatójával, még akkor is, ha ezt a lépést akár két-három évtizede is megtehette volna. Ugyan, az intézmény háza felől permanensen az anyagi gondokról szólnak leginkább a hírek, a produkció ezt a legkevésbé sem tükrözte, sőt, helyenként pazarló kiállítással találkozhattunk.