Végre egy valódi dalest – Asmik Grigorian és Lukas Geniušas az Operaházban

Évek óta megy az Operaház égisze alatt a Sztárestek zongorával sorozat. Keveset látogatom, mert vagy a programot éreztem hakniszagúnak, vagy az előadót (olykor mindkettőt). Most Asmik Grigorian és Lukas Geniušas látogatott el hozzánk, igényes, ritkán hallható műsorral, így nem volt apelláta.

Érdekes párhuzamok - Operai napló – Az Aida az Operaházban

Újra Aida az Operaházban. A két szereposztás teljesen eltérő minőséget képviselt, mégis általános leírásban hasonlítottak egymásra. Az egyik általánosan rendkívül magas művészi színvonalat mutatott, egy gyenge ponttal, míg a másik összességében nagyon kevéssé lelkesítőt, egy rendkívüli klasszis alakítással.

Vörös és fekete, avagy A kékszakállú herceg vára „Audiofil előadásban”

Ha ilyen minőségben valósítják meg az Opera IC Audiofil sorozatot a jövőben, akkor biztosan kíváncsiak lehetünk a többi előadásra is. Nem csak az énekesek színpad elejére rendezése volt kiváló ötlet, hanem a vetítés ötletével is egy egészen új élményt adnak azoknak a nézőknek is, akik távolabbról nézik az előadást.

Mint Jupiter és az ő holdjai – Verdi Requiem a Müpában

Akarva-akaratlanul rá irányult minden figyelem, ha nem ő énekelt, akkor is őt kereste a tekintet, hogy megnézze, mit csinál, ha éppen nem énekel. A mágikus erejű személyiség mindent visz. Hiába, ez az este Anna Netrebkóról szólt.

Együtt – A Rádiózenekar hangversenye a Müpában

Az egész koncert alapérzése a harmonikus együttműködés volt. Ennek kulcsa, alfája és ómegája a beugró karmester Antal Mátyás volt. Precíz, ugyanakkor gyakran légiesen könnyed, már-már laza mozdulataival tűpontosan irányította a zenekart, amely mindvégig együtt lélegzett vele.

Az Idő és az időtlenség… - Az új Lohengrin az Operaházban II.

A budapesti közönség hatalmas ovációval búcsúztatta a Lohengrint, mindössze négy előadás után. Ha Almási-Tóth rendezését nem is kívánom, a zenei színvonal miatt feltétlenül visszavárnám az Operaház színpadára.

Az Idő és az időtlenség… - Az új Lohengrin az Operaházban I.

Almási-Tóth játékvezetése nem segíti a Lohengrin rejtett dimenzióit feltárni, pedig vannak ilyenek. Így kevéssé lett világos, kit mi motivál ebben az összetett történetben. Valahogy elvergődünk közösen a fináléig, de a publikum leginkább csak az idő lassú múlását érzékeli. A helyzetet – mint oly sokszor – a zene menti.

Turandot nekem először, hosszú ideig utoljára – Operai napló

Boross Csilla alakítása nem a szokványos Turandot, hanem egy intelligens énekesnő egyéni megoldása, amellyel lehet vitatkozni, lehet elfogadni vagy sem. Kétségtelenül nem felel meg a bennem élő Turandot-emlékeknek, de számos olyan értéke van, amely miatt érvényes interpretációnak kell tekinteni.

Kaposfest tizenhatodszor

Tizenöt éven át – a klasszikus zenekedvelők számára augusztusban - kihagyhatatlan helyszín Kaposvár. A Kaposfest programja, szerkesztése, előadói stábja, a környezet és a légkör mindig garancia arra, hogy az augusztus tizedikét követő héten itt jól érezzük magunkat és maradandó élménnyel gazdagodjunk.

Az atmoszféra teremtésétől a karikatúráig – A Figaro lakodalma az Operaházban

Újra Figaro lakodalma az Operaházban. A szólisták közül toronymagasan kiemelkedik Tuznik Natália Grófnéja. Megvan benne a szerephez szükséges finom elegancia, a szólam hibátlan előadásán túl a személyiség varázsa. Atmoszférát teremtő előadó, akinek alakításában benne rejlik sok izgalmas főszerep,színpadi megjelenése is illúziókeltő.

Így kezdődik egy szerelem – Operai napló – Az álarcosbál

Nem tudom, az Operaház tudatában van-e annak, ki énekel színpadán, de továbbmegyek: tudja mindenki, akinek kéne, hogy Ádám Zsuzsanna személyében ki jelent meg a magyar zenei életben? Attól tartok, nem.

Az elmúlás szele – A Tannhäuser a Budapesti Wagner-Napokon

Hatalmas utat tett meg a vasárnapi Tannhäuser-produkció a MÜPÁ-ban. A változás lélektani megjelenítője az Erzsébetet alakító Elisabet Strid volt, aki egészen izgalmas Csarnokáriával nyitott, s onnantól mind személyiségben, mind zeneiségben meghatározó szereplője lett az előadásnak.

Ég és föld – Operai napló – Gioconda

Ádám Zsuzsanna a Gioconda első két előadásán olyan alakítást nyújtott, amely okvetlenül a színház emlékkönyvének arany lapjaira tartozik. Először is bebizonyította ismét, hogy nem csak kivételes hang birtokosa, hanem igazi hangfenomén. Győzi a szerep minden buktatóját, hangja dúsan és ellenállhatatlanul árad, szárnyal, betöltve úgy a házat, ahogy azt csak a legnagyobbak kivételes alakításaikor lehet tapasztalni.

Rémségek nagyáruháza – Operai napló – Don Carlos

Az Operaház újra elővette a pandémia vérzivataros idején bemutatott Don Carlost. Visszagondolva a múltra, és elképzelve a jövőt, nem hiszem, hogy ezt a rendezést még egyszer meg akarnám nézni. Azért, mert nem találtam meg benne se Schillert, se Verdit, helyettük csak egy-két jó, de sok alkalmatlan énekest.

Időutazás – Az új Carmen Debrecenben

Juronics Tamásnak Debrecenben az elmúlt időszak legkövetkezetesebb Carmen-rendezését sikerült színpadra álmodnia. Hogy ez mennyire így volt, azt fényesen bizonyította, hogy bár az általam megtekintett előadás középiskolai bérletben ment, s az ifjak mindvégig feszült figyelemmel kísérték a cselekményt, majd a bő három és fél órás előadás után hatalmas és hosszan elhúzódó ovációval ünnepelték az este hőseit.

Perfekt élmény – Turandot a Müpában

A Nemzeti Filharmonikusok évek óta előad a MÜPÁ-ban három operát hangverseny formában, ebből mára bérlet is lett, és a budapesti operarajongók boldogan töltik meg a Bartók termet, mert az Operaházhoz képest kifejezetten olcsó jegyekkel láthatnak kiváló produkciókat. A tavalyi szezon Aidája összességében nem volt megközelítőleg sem akkora élmény, mint az idei Turandot.

Egy kiemelkedő életpálya csúcsa – Maria Stuarda bemutató az Operaházban

Az Operaház a 190 éves Maria Stuarda hazai színpadi bemutatóját az Angol Évadjára időzítette. A három évvel ezelőtti, szegedi koncertszerű előadásokkal mindössze egy átfedés van: a címszerepben Kolonits Klára, aki kényszerű pihenő után a premieren lépett először közönség elé, hatalmas személyes sikert aratva. A darab minden pillanatában uralja a színpadot, igazi királynőként vesz részt a cselekményben, még akkor is, amikor térden csúszva kéri ellenfele bocsánatát.

Repülési magasságok – Operai napló – Pillangókisasszony

Az Operaház koncertszerűen adta elő Puccini Pillangókisasszonyát, három alkalommal. A mostani széria három Pillangója három különböző szoprán hangfaj képviselője, a pálya egymástól eltérő szakaszában. Eltérő méretű lepkék, eltérő repülési magasságon. Tanulságos figyelni és összevetni őket.

A ZENE mindenekfelett – A Nyugat lánya az Operaházban

Chiara Isotton, Alexandru Agache és Nyári Zoltán elképesztő zenei-színpadi összjátéka folytán a második felvonás az utóbbi évek legizgalmasabb összecsapása lett és ott felejtettük el végleg a rendezést, mert olyan hatást keltettek a közreműködők, hogy lényegtelenné vált, milyen környezetben tették.

A szent és a profán – A Nemzeti Filharmonikusok Duruflé-Debussy koncertje a Vigadóban

Egy héttel nagypéntek előestéje előtt a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar egy tán kevéssé és egy nagyon ritkán játszott művel adóztak az nevezetes alkalomnak. Duruflé Requiemjét és Debussy Szent Sebestyén mártíromsága című misztériumjátékának zenei részleteit adták elő, narrátorral.