Azok a sosem hallott színek – A Faust az Operaházban
2025. április 8.
Magyar Állami Operaház
Gounod: Faust
Faust – Andrei Danilov
Mefisztó – Kálmán Péter
Valentin – Haja Zsolt
Wagner – Fülep Máté
Margit – Sáfár Orsolya
Siebel – Kálnay Zsófia
Márta – Wiedemann Bernadett
a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kovács János
Szinte kerek tíz esztendeje mutatták be Gounod Faustját az Operaházban Michał Znaniecki zseniális és végtelenül következetes rendezésében. A rendezésről lelkendezve akkor hosszan írtam, mára sem gondolom másképp, akit érdekel, itt (Tanmese arról, hogyan lehet elhagyni a rokkát a Faustból I.) és itt (Tanmese arról, hogyan lehet elhagyni a rokkát a Faustból II.) újraolvashatja. Tíz év már majdnem történelem, így visszanézve úgy gondolom, most már nem merészség kijelenteni, hogy az Ókovács-éra egyik legizgalmasabb rendezése. Ehhez képest az évtized során a mostani sorozatig mindössze tizenkilencszer került színre, ami az egyik legnépszerűbb dalmű esetében pazarlásnak tűnik. A másik verzió az, hogy a dalszínház maga sincsen tisztában a saját értékeivel.
Tíz évvel ezelőtt rimánkodtunk egy valódi Faustért és íme megvan. Andrei Danilov pazar technikával szédületes alakítást nyújt, talán Nicolai Gedda óta (utoljára 49 éve alakította a szerepet Budapesten) nem szólalt meg ez a kényes szólam ilyen minőségben nálunk. Minden frázis ezt a kényszerűen tragikus és komplex hőst testesíti meg, a hang, mint kifejezőkészség ilyetén megnyilvánulásával tényleg ritkán sikerül összetalálkozni. Az a könnyedség, puhaság, ahogy a cavatina hírhedt C-jét piano (nem falzett) megszólaltatja és még elegánsan, lélegzetvétel nélkül le is jön róla, egyszerűen páratlan. Semmi félelmünk nincs, hogy ez nem fog tökéletesen sikerülni, olyan szintű technikai biztossággal uralja a feladatot. A szólam drámai színei éppúgy hatásosan megszólalnak, minden különösebb erőltetés nélkül.
Mefisztó groteszk szerepében excellál Kálmán Péter. Pontosan kidolgozott szerep, hatásos megjelenés, az apró hangi és színpadi gesztusok is gondosan analizálva alkotják egyben a teljes figurát. Az már egyéni ízlésbeli különbség lehet, hogy én jobb szeretem basszusabb, értsd: töményebb basszushangon ezt a szerepet hallgatni. Kálmán karakteres alakítása Znaniecki rendezését is még hatásosabbá teszi.
Kellemes meglepetést jelentett Sáfár Orsolya Margitja, Őt a bemutató idején nem sikerült elcsípnem. Eddig, ha bármiben is láttam, nem éreztem teljesnek az adott alakítást, de ezúttal lenyűgözően építette fel a szólamot, a lány útját a megismerkedéstől a drámai végkifejletig. A figura folyamatos változása az események tükrében a legnagyobb tehertétel ebben a szerepben, miként Faustéban is.
Haja Zsolt régi szerepét hozta most is Valentin alakjában, nagyjából kitöltve a szerep igényeit. Kálnay Zsófia szenvedélyesen és szép hangon jeleníti meg a szerelmes Siebelt, miként hatásos Fülep Máté is Wagner karakterszerepében. Üde színfolt tíz év után is Wiedemann Bernadett a zsémbes és becsapható Márta asszony szerepében.
Idáig minden adva volt egy kifejezetten jó előadás létrejöttéhez, de hogy ez kimagaslóan sikerült, ahhoz kellett a veterán dirigens, Kovács János. Kovácsot – bármily furcsának tűnik – az Operaházban eltöltött közel fél évszázada alatt elkerülte a Faust vezénylése. Ez nekünk a legrosszabb, mert sosem hallott színeket varázsolt elő Gounod partitúrájából. Ilyen árnyalt zenekari hangzást, a végtelenül precíz szólókkal együtt csak kivételes estéken lehet tetten érni. Ezen még az sem rontott, hogy az Énekkar időnként lötyögősen vett részt az előadásban.
fotó© Berecz Valter
