Az atmoszféra teremtésétől a karikatúráig – A Figaro lakodalma az Operaházban

Újra Figaro lakodalma az Operaházban. A szólisták közül toronymagasan kiemelkedik Tuznik Natália Grófnéja. Megvan benne a szerephez szükséges finom elegancia, a szólam hibátlan előadásán túl a személyiség varázsa. Atmoszférát teremtő előadó, akinek alakításában benne rejlik sok izgalmas főszerep,színpadi megjelenése is illúziókeltő.

Így kezdődik egy szerelem – Operai napló – Az álarcosbál

Nem tudom, az Operaház tudatában van-e annak, ki énekel színpadán, de továbbmegyek: tudja mindenki, akinek kéne, hogy Ádám Zsuzsanna személyében ki jelent meg a magyar zenei életben? Attól tartok, nem.

Az elmúlás szele – A Tannhäuser a Budapesti Wagner-Napokon

Hatalmas utat tett meg a vasárnapi Tannhäuser-produkció a MÜPÁ-ban. A változás lélektani megjelenítője az Erzsébetet alakító Elisabet Strid volt, aki egészen izgalmas Csarnokáriával nyitott, s onnantól mind személyiségben, mind zeneiségben meghatározó szereplője lett az előadásnak.

Ég és föld – Operai napló – Gioconda

Ádám Zsuzsanna a Gioconda első két előadásán olyan alakítást nyújtott, amely okvetlenül a színház emlékkönyvének arany lapjaira tartozik. Először is bebizonyította ismét, hogy nem csak kivételes hang birtokosa, hanem igazi hangfenomén. Győzi a szerep minden buktatóját, hangja dúsan és ellenállhatatlanul árad, szárnyal, betöltve úgy a házat, ahogy azt csak a legnagyobbak kivételes alakításaikor lehet tapasztalni.

Rémségek nagyáruháza – Operai napló – Don Carlos

Az Operaház újra elővette a pandémia vérzivataros idején bemutatott Don Carlost. Visszagondolva a múltra, és elképzelve a jövőt, nem hiszem, hogy ezt a rendezést még egyszer meg akarnám nézni. Azért, mert nem találtam meg benne se Schillert, se Verdit, helyettük csak egy-két jó, de sok alkalmatlan énekest.