Vannak még csodák! – Operai napló – Az álarcosbál

Az álarcosbállal ért véget az Opera nyári Verdi-sorozata, amelyet a Rigolettótól és a Traviatától eltérően csak két szereposztásban hoztak színre – igaz, hogy azokhoz képest kevesebb előadásban.

Az énekesnő magánya – Operai napló – Traviata

Anger Ferenc műve egyszerűen csak ostobán és bosszantóan tehetségtelen. Ha valakik megmenthetik, azok az énekesek. Ha vannak magas színvonalon éneklő, színjátszó művészek a színpadon – és ez a Traviata sorozat, amelynek összesen négy előadását volt szerencsém látni, ilyen énekesekből többet is felvonultatott, számos örvendetes, vagy egyenesen meglepő alakításnak lehettem tanúja.

Operai napló – Rigoletto II.

Újra a Rigoletto, s bár egy ponton még felülmúlni is sikerült az első szereposztást, összességében a két nemzetközi értelemben is klasszis énekes, Agache és Danyilov nélkül korrekt, repertoár színházban vállalható, olykor örvendetes, de nem kiemelkedő színvonalat láttam, hallottam.

Bécsi barokk Cecilia Bartolival két estén át

A bécsi Operaház adott idén helyet Cecilia Bartoli Barocchisimo című, ötestés nyári fesztiváljának július 7-e és 11-e között. Az első három este Händel Julius Caesar Egyiptomban című, wagneri hosszússágú művét játszották, utána a negyedik estén egy kísérleti darab következett Their Master’s Voice címmel; a sorozatot végül egy több énekes közreműködésével megtartott gálaműsor, a Farinelli & Friends zárta.

Operai napló - Rigoletto I.

Nyilvánvaló, hogy az előadás kiugróan magas színvonalának okát nem a rendezésben, hanem néhány, illetve egészen pontosan két alakításban kell keresni. A címszerepben Alexandru Agache ismételte meg korábban is már többször méltatott alakítását. Az est másik sztárja az orosz tenor, Andrej Danyilov.