A ZENE mindenekfelett – A Nyugat lánya az Operaházban

Chiara Isotton, Alexandru Agache és Nyári Zoltán elképesztő zenei-színpadi összjátéka folytán a második felvonás az utóbbi évek legizgalmasabb összecsapása lett és ott felejtettük el végleg a rendezést, mert olyan hatást keltettek a közreműködők, hogy lényegtelenné vált, milyen környezetben tették.

Véres gyilkosságok a föltámadásra – Parasztbecsület és Bajazzók Szegeden Nagyszombaton

Nagyszombaton Parasztbecsület-Bajazzók ment Szegeden. Ha mélyebben belegondolunk, ez a két darab voltaképpen nagyon illik Húsvétra, mert mindkettő arról szól, hogy kicsi döntéseinknek, gyarlóságainknak milyen végzetes következményei lehetnek, s ha a végzet gépezete egyszer működésbe indult, milyen nehéz, leggyakrabban lehetetlen azt megállítani.

Azok a sosem hallott színek – A Faust az Operaházban

A szólisták nyomán minden adva volt egy kifejezetten jó előadás létrejöttéhez, de hogy ez kimagaslóan sikerült, ahhoz kellett a veterán dirigens, Kovács János. Kovácsot – bármily furcsának tűnik – az Operaházban eltöltött közel fél évszázada alatt elkerülte a Faust vezénylése. Ez nekünk a legrosszabb, mert sosem hallott színeket varázsolt elő Gounod partitúrájából.

Már megint – az új Macbeth első szereposztása

Már megint kiderült, hogy Boross Csilla alulfoglalkoztatása (mellőzése) az Operaházban teljesen érthetetlen. Ladyje hangi szempontból mindenképpen a produkció legnagyobb értéke, még ha nem is teljesen és egyformán átütő minden regiszterben.

„Ami megtörtént, nem vonható vissza” – Az új Macbeth az Operaházban

Két, meglehetősen unalmas felvonást, két sokkal izgalmasabb követett az Operaház új Macbeth-produkciójában, a végére összejött valami katarzisféle, ami Verdi-dalműnél általában sokkal előbb és gyakrabban szokott előfordulni. Már az is magáért beszél, hogy az első igazán bravós ováció a IV. felvonásbéli Macduff-ária után érkezett az Andrássy útra. Nem, nem a Macbethben volt a hiba, s nem a nézőtérben.