Szokolov - Grigory Sokolov at Esterházy Palace

S már látom, ismét nem fogom tudni megfogalmazni, mi ennek a koncertfelvételnek, mi Sokolov művészetének a titka. Talán, ha csak egyetlen szóval jellemezhetném, a természetesség. - Ezért így írásom címe...

Silence, avagy variációk mindenkinek mindenkitől – Gondolatok a Goldberg-variációk legújabb felvétele nyomán

Jean Rondeau csembalójátéka hangszeres kollégáitól eltérően dinamikailag gazdag és sokszínű. S hogy mivel teremti meg ezt az érzet szintjén, már inkább filozófiai, mintsem hangszertechnikai kérdés. A tempók ügyes, nehezen tetten érthető változtatásaival, egy-egy frázis váratlan kiemelésével, és persze a szünetekkel izgalmasan operáló hangsúlyokkal. Ennél többet a Goldberg-variációk előadásában nem is kívánhatunk.

Sokolov, a rejtély – Grigory Sokolov élő felvételei

Ismert, hogy Sokolov már nem készít stúdiófelvételeket. Mintegy negyedszázadnyi kihagyás után most igen szigorú kondíciókkal vállalta, hogy hangversenyei részben publikálásra kerülhetnek. A művész gyakorlatilag nem enged vágni, még a közönség esetleges köhögését sem hagyja retusálni.

Redundáns felvétel - George Li zongorázik

Rákerestem az Interneten Csajkovszkij zongoraversenyének komplett felvételeire. A „B” betű végén már a 62. változatnál jártam, engedelmükkel, nem néztem tovább a listát – ahol az első név bizonyos Behzod Abduraimov, az utolsó pedig Igor Zhukov...

Feketelemez újratöltve Bartókkal – Egy vadonatúj Hegedűverseny

Vinyllemezen jelent meg újra Bartók II. hegedűversenye. Renaud Capuçon és a Londoni Szimfonikusokat dirigáló François-Xavier Roth ideje határozottan lassúnak tekinthető. Capuçonék egyébként az első két tételben maradnak el feltűnően Bartóktól, a harmadik, az Allegro molto szinte másodpercre egyezik a szerzői óhajjal. Viszont az övék a messze-messze leglassúbb második tétel.

A Gavrilov-Rattle tengely, avagy a szemtelenség ára – Prokofiev: Piano Concerto No.1, Ravel: Concert for the left hand, etc.

Az elsöprő tempón túl a tökéletes összjáték teszi e felvételt örökérvényűvé. És igaza volt annak, aki ezt két ifjút a stúdióba küldte, ez ma csak öreguras kocogás lenne, kellemes (és kicsit uncsi) rutinmunka.

Misztikus ínyencség, avagy…? – Shostakovich plays Shostakovich

A dupla CD legnagyobb élménye az 1934-es datálású Csellószonáta (op.40). A partner, Msztyiszlav Rosztropovics viszi a hátán a remekművet, hatalmas ívek, elképesztő szólók jellemzik. Sosztakovics néha elmosódó kísérete valahol a távolból követi.

Schubertiáda (Bertrand Chamayou Schubert-felvételei)

Némileg rendhagyó – de a közlendő fényében nagyon is érthető - módon az előadó írta a cd borítójának fülszövegét. Ebből kiderül, hogy a lemez műsora tulajdonképpen egy elképzelt hangverseny műsora akar lenni, ahogy a XIX. század első felében elhangozhatott volna.

Egy magabiztos este Bécsben – Barenboim - Schubert

Nem állítom, hogy Daniel Barenboim a B-dúr szonáta megrázóan újszerű megvalósításával állt a bécsi publikum elé 1992-ben, de mindvégig két lábbal a talajon maradva, magabiztos és határozott elképzeléssel megérdemelten aratott sikert.

Elbeszélhető-e az Idő? – Mozart: Piano Concertos, Argerich-Abbado

Két nagy muzsikus szoros és bölcs együttműködése ez a lemez: két életmű tapasztalatainak leszűrődése. S persze tegyük hozzá, hogy Argerich és Abbado zsenialitása fölött ott ragyog Mozart örökérvényűsége, s a munkásságára oly jellemző sokarcúság.