A nagy orosztól ezúttal az 1972. február 16-án, Szegeden rögzített koncertet (vol. 6), illetve Szergej Prokofjev különféle időkben és helyeken felvett műveit (vol. 5) hallgathatjuk.

A régizene felkent papjai szerint az átiratok tökéletesen autentikusak, és egyenértékűek az eredeti művekkel. Ezt a nyilvánvaló tévedésüket arra alapozzák, hogy Beethoven maga követte el a miskárolást.

Hogy Johann Michael Haydn \"használati\" zenét írt, melyet gyorsan felejt a hálátlan utókor? Igen. De ettől még szerethető, tisztességes szaktudással megírt életművet hagyott hátra.

Legtöbb, amit tehet az ember, hogy felteszi ezt a lemezt, ül, és hallgat. És az a Schumann által oly nagyon áhított fény utat fog találni a legmegátalkodottabb szívekbe is.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar a hetvenes években talán az egyedüli együttes volt az országban, akikkel bármelyik szólista nyugodtan eljátszhatta Bach, vagy Mozart versenyműveit. Az azóta kialakult versenyhelyzet csak jót tett Rolláéknak.

A EMI sorozatcíme szerint David Ojsztrah lemeze egyike a huszadik század nagy felvételeinek.
Nincs okunk vitatkozni...

Manuálisan nem mindig makulátlanok ezek az interpretációk, akad jó néhány melléütés, bizonytalan futam. Ám kárpótol az előadás valószínűtlen spontaneitása, hihetetlen hőfoka, egyszeri, megismételhetetlen mivolta. Richternek e téren aligha akad vetélytársa.

A Michelangeli zongorajátékáról 1950-ben ill. \'52-ben készült felvételek magukon viselik a kor hangrögzítés-technikai fogyatékosságait, amit a hangmérnökök utólag sem nagyon tudtak kikozmetikázni.

Mandel Róbertnek régi terve volt, hogy a vielle teljes irodalmát feldolgozza, és CD-sorozaton kiadja. Kutatásai során fedezte fel a XVIII. század e különös muzsikusának munkáit, és döntött úgy, hogy a Hungaroton által is felvállalt sorozatot az ő világának megidézésével kezdi.

Richter játéka olyan, mint a legnagyobb színészek produkciója. Soha nem magát játssza, hanem a szerepet, de minden pillanatban benne van saját magából is a legfontosabb: a lélek.