Barokk zsivaj (Michel Corrette művei)

Michel Corrette:
Pieces pour la Vielle ou Musette, Flute et Basse Continue
Hungaroton
2002

Filozófus olyan büszke nem lehet magára, mint Rousseau. Nyilván minden gondolkodó szíve vágya, hogy elhintett gondolatai minél termékenyebb talajra hulljanak. Nos, a jó öreg Jean-Jacques tényleg nagyot dobbantott. Sokat idézett \"vissza a természethez!\" szlogenjét már a kortársak is buzgó igyekezettel értelmezték - akár félre is. Ekkortájt, nem sokkal a barokk burjánzása után, a némileg bukolikus természetű klasszika kibontakozásának idején a polgár, bizony, boldog lelkesedéssel tekintett az oly egyszerű és \"természetes\" paraszti létre.

Kevésbé ismert tény, hogy a nemesség is. A vezető arisztokrácia (elsősorban a versailles-i udvar jól szponzorált akólmelegében) előszeretettel játszotta azt, hogy ő is egyszerű nép: a korabeli Armanik, Cardinek és Bossok alig győzték tervezni a parasztos öltözeteket - persze, finom anyagokból, mert a játék azért mégis játék. A ceremóniamesterek pedig vidékies táncokra okították a nagyérdeműt, hogy a falusi hangulat teljes legyen. Már semmi másra nem volt szükség, csak a megfelelő zenére.

Michel Corrette, XV. Lajos udvari zeneszerzője alkalmasnak mutatkozott a feladatok ellátására. A kiváló képességekkel rendelkező komponista a legnagyobb természetességgel sajátította el a népi táncdallamokat, ritmusokat, és igazította ezeket az udvari igényeknek még mindig leginkább megfelelő barokk muzsika hagyományaihoz. A zene olyan volt, mint az államilag szervezett bacchanáliákon divatos öltözet: parasztos, de mégis finom, előkelő. Corrette a hatást még azzal is képes volt fokozni, hogy műveit az egyszerűbb körökben is ismert hangszerekre komponálta: a fuvola, a cselló és a csembaló mellett vielle-en (tekerőlant) és musette-en (egy speciális duda) szólaltak meg a darabok.
Teljes siker.

Corrette munkásságát elsodorta a francia történelemben bekövetkező néhány kormány- és államformaváltás. Egy udvari muzsikus munkáira senki nem volt kíváncsi egy fiatal köztársaságban, úgyhogy az egészen különlegesen hangzó darabokat csak a XX. század második felének régizenei törekvései fedezték fel ismét. Magyarországon pedig máig gyakorlatilag teljesen ismeretlenek voltak.

Mandel Róbertnek régi terve volt, hogy a vielle teljes irodalmát feldolgozza, és CD-sorozaton kiadja. Európai és Egyesült Államokbeli kutatásai során fedezte fel a XVIII. század e különös muzsikusának munkáit, és döntött úgy, hogy a Hungaroton által is felvállalt sorozatot az ő világának megidézésével kezdi. A vállalkozáshoz sikerült megnyernie Jean-Christophe Maillard-t (musette), a francia duda hangszermonográfusát, a breton duda- és sípzene ismerőjét, Németh Pált (flute), a hazai régizenei irányzat úttörőjét, akinek nevéhez olyan zenekarok alapítása kötődik, mint a Capella Savaria, a Savaria Kamaraopera vagy a Közép-Európai Barokk zenekar, Ratkó Ágnest (csembaló), valamint Kallai Nórát (cselló), hogy nyolc eredeti Corrette-kompozíciót rögzítsenek kottahűen, korhű hangszereken.

A lemez hallgatása különösen ajánlott téli estéken, vidám hangulatú, baráti társaságban eltöltött lakmározás közben.