Az örök Goldberg - Berecz Mihály a Zeneakadémián

Berecz Mihály a Zeneakadémián először próbálkozott Goldberg-variációkkal, pár éve a Müpában, a nyár végén Pannonhalmán, pár nappal korábban Őriszentpéteren már bemutatta. Most meghökkentően sikeresen vette az akadályt, érett, kiforrott produkciót nyújtott.

A különleges időutazás és a csend titkai – Kolonits-gála az Eiffelben

Különleges időutazásnak lehetett részese az operabarát, ha ellátogatott a Príma Donnák sorozat szeptember 20-i koncertjére az Eiffel Műhelyházba. Mintha az elmúlt 6-8-10-12 év Kolonits Klára nevével fémjelzett koncertjeit egyben nézhettük volna újra. De persze nem ugyanúgy, hanem tovább fejlődve, ahogy a művésznőtől megszokhattuk.

Néhány szóval a Marton Éva Énekverseny döntőjéről

Lezajlott a 7. Marton Éva Énekverseny. A döntőbe tizenkét versenyző jutott. Érdemes a versenyzők származásával és múltjával kicsit foglalkozni, mert érdekes tanulságokra juthatunk. Bár a középdöntő 26 versenyzője között három magyar énekesnő is szerepelt, a döntőbe egyikük sem jutott be. A döntőben látott tucatnyi énekes közül öt dél-koreai, akik mind Európában tanultak/élnek, míg a többiek kivétel nélkül mindannyian a szovjet utódállamokból érkeztek (hárman Oroszországból, 1-1 fő Grúziából, Kazahsztánból, Lettországból és Örményországból).

Csodák mindenütt születhetnek – Bartók Kékszakállúja a Műegyetem aulájában

Csoda volt ez a két koncert, amely egyenesen újra felfedezte számomra ezt a csodálatos operát. A Műegyetem Zenekara vezető karmesterük, Erdélyi Dániel dirigálásával pazar alapot jelentett eleve. A karmester betanító munkája, a világos manualitás nyilvánvalóan óriási jelentőségű volt a produkció sikerében.

Varázstalan hangok – Jonas Kaufmann koncertje a Müpában

A MÜPA vendége volt Jonas Kaufmann, aki nemrég dobott piacra egy cd-t „Magische töne” (Varázslatos hangok) címmel, amelyen szavai szerint az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát szeretné felidézni a kor népszerű melódiáival. A lemez anyaga szerepelt műsoron.

Merre tovább - (BFZ, Bruckner, Janowski)

Ahogy egészen más egy galériában, vagy múzeumban találkozni képzőművészeti alkotásokkal, úgy összehasonlíthatatlanul más élmény egy térben lenni, egy levegőt szívni azokkal a muzsikusokkal, akik a szemed láttára kerülnek földöntúli szférákba, mint akár a legfullosabb hang és képrendszeren keresztül megtapasztalni ugyanezt.

Végre egy valódi dalest – Asmik Grigorian és Lukas Geniušas az Operaházban

Évek óta megy az Operaház égisze alatt a Sztárestek zongorával sorozat. Keveset látogatom, mert vagy a programot éreztem hakniszagúnak, vagy az előadót (olykor mindkettőt). Most Asmik Grigorian és Lukas Geniušas látogatott el hozzánk, igényes, ritkán hallható műsorral, így nem volt apelláta.

Mint Jupiter és az ő holdjai – Verdi Requiem a Müpában

Akarva-akaratlanul rá irányult minden figyelem, ha nem ő énekelt, akkor is őt kereste a tekintet, hogy megnézze, mit csinál, ha éppen nem énekel. A mágikus erejű személyiség mindent visz. Hiába, ez az este Anna Netrebkóról szólt.

Együtt – A Rádiózenekar hangversenye a Müpában

Az egész koncert alapérzése a harmonikus együttműködés volt. Ennek kulcsa, alfája és ómegája a beugró karmester Antal Mátyás volt. Precíz, ugyanakkor gyakran légiesen könnyed, már-már laza mozdulataival tűpontosan irányította a zenekart, amely mindvégig együtt lélegzett vele.

A szent és a profán – A Nemzeti Filharmonikusok Duruflé-Debussy koncertje a Vigadóban

Egy héttel nagypéntek előestéje előtt a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar egy tán kevéssé és egy nagyon ritkán játszott művel adóztak az nevezetes alkalomnak. Duruflé Requiemjét és Debussy Szent Sebestyén mártíromsága című misztériumjátékának zenei részleteit adták elő, narrátorral.