Budapesten
Egy jól ismert, és egy keveset játszott művet játszott egymás után a drezdai zenekar, ügyesen párosítva a könnyebben és nehezebben befogadható darabokat. A patinás zenekar játéka mindkettőt élvezetes hallgatnivalóként tálalta.
Budapesten
És valami mégis működik náluk, mert a zenei életben ma is fontos szerepet tudnak betölteni. Prominens helyeken - legtöbbször a Zeneakadémián és a Müpában - koncerteznek és figyelemre méltó a műsorpolitikájuk. Előfordulhat, hogy az alapműveket nem velük akarom legelőször meghallgatni, mégis magukra tudják terelni a figyelmem. Fontos vendégekkel játszanak izgalmas repertoárt, és van, amikor a program egyszerűen kihagyhatatlan...
Budapesten
Az korábban is előfordult, hogy Kovács János kibújt a zenekari árokból, most viszont, - bizonyára hetvenedik születésnapja alkalmából - éppen a karmesteri szempontból legproblémásabb darabokban kezdte megmutatni magát!
Még ősszel a Rádiózenekarral csinált egy nagyon szép Brucknert – akkor is az életmű utolsó szimfóniája, a Kilencedik volt műsoron, most pedig a Nemzeti Filharmonikusoknak dirigált egy Mahler Kilencediket.
Budapesten
Az ember nem akar még egy teljes szezont koncertmentes karanténban tölteni! Ezért sorbaáll az „emlékeztető” harmadik oltásért és tömegközlekedve annak ellenére maszkot vesz fel, hogy még nem ért véget a Vadászati Világkiállítás. Azért, hogy be ne lobbanjon a negyedik hullám, már koncertre se mer menni. - Paradox helyzet!
Budapesten
A járványügyi megszorításokat feloldó (reméljük nem szűkre szabott) időablakban gőzerővel megindultak a fesztiválok, amelyeken főleg a kamarazene az uralkodó. A Fesztivál Akadémia egyik estjén jártunk.
Budapesten
Nincs az a felkészült recenzens, aki szakemberként képes volna megfeledkezni korábbi élményeiről, aki nem vesz tudomást a különleges, személyes befolyásokról és érzelmekről. Különösen egy ilyen helyzetben. Szinte elképzelhetetlen, de több mint fél éve nem voltunk hangversenyen, és a hiányérzet már konkrétan fájt.
Budapesten
A Fesztivál Akadémia eddig is mindig törekedett arra, hogy eltalálja a helyes arányt mind a fiatal és rutinosabb előadók, mind a klasszikus remekművek és az újdonságok között, s ez most sem volt másképp.
Budapesten
Volt valami előzetes hitetlenkedés bennem, amikor megláttam, hogy a pályakezdés éveiben járó, szimpatikus és színpadra termett baritonista, Erdős Attila kedvenc Schumann-dalciklusomat, a Dichterliebe-t adja elő. Utána a Kelemen Fesztiválkvartett produkciója, a harmadik Razumovsky-vonósnégyes következett. A két mű előadása különösen csillagos órában jött létre.
Budapesten
Fellélegzés. Ezt a nevet adta a Fesztivál Akadémia Budapest az idei, a járványhelyzet miatt jelentősen átalakult programsorozatának. Ahogy a 21 koncert beköszöntőjében Kokas Katalin és Kelemen Barnabás írta: „Fellélegzés számunkra, hogy újra együtt lehetünk, együtt zenélhetünk, együtt hallgathatjuk a kamarazene irodalmának legnagyszerűbb alkotásait.”
Budapesten
A beszédszerű zene kitörni látszik a régizene fogságából és egyre nagyobb teret hódít magának a későbbi korok zenéjében.
Gondolkoztam rajta: vajon mennyire tekinthető archaikusan romantikus előadásnak egy olyan interpretáció, amely a régizene beszédszerűségével közelít a korszak felé.
