Budapesten
Nincs az a felkészült recenzens, aki szakemberként képes volna megfeledkezni korábbi élményeiről, aki nem vesz tudomást a különleges, személyes befolyásokról és érzelmekről. Különösen egy ilyen helyzetben. Szinte elképzelhetetlen, de több mint fél éve nem voltunk hangversenyen, és a hiányérzet már konkrétan fájt.
Budapesten
A Fesztivál Akadémia eddig is mindig törekedett arra, hogy eltalálja a helyes arányt mind a fiatal és rutinosabb előadók, mind a klasszikus remekművek és az újdonságok között, s ez most sem volt másképp.
Budapesten
Volt valami előzetes hitetlenkedés bennem, amikor megláttam, hogy a pályakezdés éveiben járó, szimpatikus és színpadra termett baritonista, Erdős Attila kedvenc Schumann-dalciklusomat, a Dichterliebe-t adja elő. Utána a Kelemen Fesztiválkvartett produkciója, a harmadik Razumovsky-vonósnégyes következett. A két mű előadása különösen csillagos órában jött létre.
Budapesten
Fellélegzés. Ezt a nevet adta a Fesztivál Akadémia Budapest az idei, a járványhelyzet miatt jelentősen átalakult programsorozatának. Ahogy a 21 koncert beköszöntőjében Kokas Katalin és Kelemen Barnabás írta: „Fellélegzés számunkra, hogy újra együtt lehetünk, együtt zenélhetünk, együtt hallgathatjuk a kamarazene irodalmának legnagyszerűbb alkotásait.”
Budapesten
A beszédszerű zene kitörni látszik a régizene fogságából és egyre nagyobb teret hódít magának a későbbi korok zenéjében.
Gondolkoztam rajta: vajon mennyire tekinthető archaikusan romantikus előadásnak egy olyan interpretáció, amely a régizene beszédszerűségével közelít a korszak felé.
Budapesten
Ha meglátok a műsorfüzetben egy közismert nevet, vagy egy akármilyen népszerű műsort, már nem feltétlenül ugrok olyan könnyen, mint harminc-negyven éve – de ezt a programot meglátva azonnal elkezdtem keresni a lehetőséget. Erre a koncertre nagyon el akartam jutni.
Gidon Kremerrel már hallottam Schnittke hegedűversenyt, igaz, az nem a harmadik volt, hanem a negyedik. A vendéglátó akkor is a Concerto Budapest volt Keller András vezényletével, és annak idején az egész este nagy hatással volt rám...
Budapesten
Eckhardt Gábor zongoraművész, de inkább vérbeli pedagógusnak mondanám (egyébként az is), mert pompásan bánik a közönséggel. Visszatérő házigazda Ő a Danubiánál. A nézősereget szemlélve úgy vélem, nem kevesen jönnek a szellemes-okos, tanító-magyarázó kísérő előadása miatt. Eckhardt ugyanis ügyesen lavíroz a tudományosság és a bulvár között, de talán az előbbihez közelebb egy fokkal.
Budapesten
A hétéves elhallgattatás ellenére Pánczél Éva hibátlan állapotban megőrizte hangját. Csodálatos színű, sűrű, igazi mezzo hang az övé ma is, hatalmasat szól, drámai erővel, különösen a felsőközép- és a magas regiszterben.
Budapesten
Kolonits Klára és Zsoldos Bálint az idei Tavaszi Fesztiválon Liszt Ferenc dalaiból raktak össze egy jókora csokornyit. Egész pontosan 22 dal hangzott fel (a ráadással együtt) a Budapest Music Center koncerttermében, s szinte kivétel nélkül mind a hosszabb alkotások közül kerültek ki. Bátor és lenyűgöző tett, de a megvalósítás még bátrabb és még inkább lenyűgöző.
Budapesten
Úgy emlékszem, a mester korábbi születésnapjai kevesebb hírverést kaptak - legalábbis itthon. A kerek hetvenedik tiszteletére kitűzött plakátot a Kölni Filharmónia előtt láttam , amikor 2014-ben arra jártunk és körbesétáltuk a dómot. Mindannyiunk nagy szerencséjére, az utóbbi években elég sok időt tölt nálunk...
