A szent és a profán – A Nemzeti Filharmonikusok Duruflé-Debussy koncertje a Vigadóban

2025. április 10.
Pesti Vigadó, Díszterem

Duruflé Requiem
Debussy Szent Sebestyén vértanúsága

Haja Zsolt – bariton
Pasztircsák Polina – szoprán
Láng Dorottya – mezzoszoprán
Busa Gabriella – mezzoszoprán
Für Anikó - narrátor

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar
vez. Somos Csaba

Egy héttel nagypéntek előestéje előtt a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar egy tán kevéssé és egy nagyon ritkán játszott művel adóztak az nevezetes alkalomnak. Duruflé Requiemjét és Debussy Szent Sebestyén mártíromsága című misztériumjátékának zenei részleteit adták elő, narrátorral.

Duruflé 1947-ben írt, 1961-ben Requiemje majdnem, hogy kortárs mű - bár ez a zenei anyagban nem igen érhető tetten -, 1948-ban jelent meg a Durand-nál négyszólamú vegyeskarra, baritonra a Hostiasban, mezzoszopránra a Pie Jesuban (a szólók rövidek), orgonával, kilenc tételben. Létezik zenekaros változat is - most ez hangzott el – az orgona ott is szerepel.

A Requiemről megjegyzik, hogy Duruflé itt Fauré mintáját követi, ami például azt is jelenti, kimarad a Dies irae, ami egyébként már a barokk francia requiemekben is így volt. A nyolcadik, Libera me tételben azért felhangzik a “Dies illa, dies irae, calamitatis et miseriae” sor, a ritka forte kitörések egyikeként. A zenei alapanyagot a gregorián halotti mise adja, Duruflé, mint templomi orgonista rengetegszer játszott ilyen zenét, a Requiem is mint orgonadarabok sorozata kezdte.

Maga a zene inkább a halál csendes, beletörődő elfogadásának gondolatát tükrözi, a vég mindenképpen eljön, békéljünk meg vele. Szép is ebben a mivoltában - sokszor szinte fájóan szép -, anélkül, hogy olcsó megoldásokra törekedne. Sokak kedvence, népszerű mű. De nagyon ott kell lennie a kórusnak és a zenekarnak, és a szólistáknak is - az egyik felvételen Kiri Te Kanawa énekel -, hogy minden erénye megjelenjen egy előadásban.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Somos Csaba vezényletével hiánytalan előadást hallottunk, amiből mindenki kivette a részét. Debussy misztériumjáték-zenéje, a Szent Sebestyén vértanúsága valóban ritkaság, talán leggyakrabban egy zenekari részleteiből összeállított közel fél órás szvit hangzik el belőle, de amúgy sem hosszú a csak zenei betétek összessége, a Vigadóban egy 65 perces változatot hallottunk.

Narrátor azért szükséges a történet követhetővé tételéhez. A misztériumjáték szellemi világa több rétegű, az alap a halálra nyilazott Szent sebestyén története. Gabriele d'Annunzio, aki a mű keletkezése, 1911 táján Párizsban élt, költeményében vegyíti az ókeresztény vallásos misztikát a Krisztus utáni századok Adonisz-kultuszával, az erotikával. Nem is maradt válasz nélkül a bemutató, Párizs püspöke felszólította a katolikusokat, hogy ne nézzék meg, amiben az is közrejátszott, hogy Szent Sebestyént egy nő (!) Ida Rubinstein, Gyagilev társulatának táncosa játszotta, akit egyébként igen nehezen lehetett a prózai színészetre kiképezni.

Debussy zenéjén - utolsó alkotói periódusámak első nagy műve - az első ütemektől hallható volt, hogy igazi nagymestertől származik. A kórusvezető-karmester itt is teljes mértékben kézben tartotta az előadást. Precíz mozdulatokkal vezényelt, mindig minden a helyén volt. Hangszínek, akár a kóruson akár a zenekaron gazdagon cizelláltan szólaltak meg.

Az egész este ezzel a programmal azt bizonyította, érdemes a megszokottat, a járt utat járatlanra cserélni.