Az én operaigazgatóim VII. – Locsmándi Miklós, az untermann

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás, aminek a végére érve az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse Locsmándi Miklós.

Anton Bruckner 200 - A 00. és a 0. szimfónia

A minap a gyermekeimet elkísértem a közeli könyvtárba. Amíg keresgéltek, kiszúrtam egy gyermekeknek szóló képes zenetörténet könyvet. Nem emlékszem a szerzőre, nem is néztem meg igazán, egy nem túl régi külföldi kiadvány magyar kiadása volt. Belenéztem, persze a bruckneriánusok cinikusan kétkedő alapállásával: benne van-e?

Hangfajok halálozási statisztikái az operaszínpadon

A halál az operaszínpadon mindennapos dolog. Ráadásul gyakori az erőszakos halál, a különféle gyilkosság, a párbaj, és az öngyilkosság. Persze ez a prózai tragédiákban se ritka, Shakespeare különös előszeretettel irtja ki főszereplőinek többségét.
Az operai halálestek leggyakoribb velejárója, hogy egy lelövés, leszúrás, súlyos mérgezés után valaki még hosszú percekig énekel. Ezen gyakran gúnyolódnak a műfaj kritikusai, de a lassú haldoklás legtöbbször nemcsak művészi, de orvosi szempontból is indokolt.

Anton Bruckner 200 – merengések egy bicentenárium kapcsán 000.rész

Szóval, magától nem megy, hogy egyszerűen elfogadott szerző legyen Anton Bruckner? Miért van az, hogy egy jól sikerült előadás után gyakran csak halovány udvarias taps a jutalom? Vagy az, hogy vannak, akik kisétálnak az előadás közepén, mások pedig atrocitásnak élik meg ezt a zenét? De főképp: miért ekkora kérdés ez?

„Az éneklés = boldogság” – Interjú Verebics Ibolyával

Egy jó ideje eltűnt a hazai koncertéletből Verebics Ibolya, aki üstökösszerű feltűnése és az első évtized tündöklése után visszavonult az operaszínpadtól, s később csak koncertfellépéseket vállalt. Így, amikor 2023 nyarán Győrött összefutottunk, rákérdezhettünk a pálya alakulására.

Smetana évforduló 2024

Az Ostravai Opera a kettős Smetana-évforduló kapcsán nagy fába vágja a fejszéjét: a komponista mind a nyolc befejezett operáját színpadra állítja.
Magyarországon csak Az eladott menyasszonyt játsszák, azt is sajnálatosan ritkán...

„Én egy öröm C-s énekes vagyok” – Interjú a 80 esztendős Misura Zsuzsával

Hosszú évekig nem állt kötélnek, hogy interjút adjon Misura Zsuzsa, az Operaház örökös tagja. Végül sikerült, s ezzel az izgalmas, öniróniától sem mentes beszélgetésben mutathatjuk be kalandos életútját, tanulságos életfilozófiáját. Szeretettel köszöntjük 80. születésnapján.

Maria – 100 év és ami mögötte van

A mai napon lenne 100 esztendős az operaműfaj vitathatatlanul legismertebb dívája. 100 esztendeje ezen a napon született egy görög kislány, akinek egész életét meghatározta a soha be nem teljesült vágy, hogy valaki igazán szeresse.

A Szegedi Nemzeti Színházban, előadás nélkül – avagy bő egyharmad (Lang János emlékének)

A kulturális örökség napjai kapcsán lehetőségem adódott a Színházat más aspektusból megnézni.
Három önkéntes támogató gondoskodott a meglepően nagy létszámú csoportról. Két hölgy kísért, irányítgatott bennünket, egy úr pedig lelkesen magyarázott.
A Színház történetéről, a nyitás után pár hónappal bekövetkezett nagy tűzvészről. A gyors újjáépítésről...

Viva la vita insiem! - A 25 éves Café Momus születésnapjára

„Viva la morte insiem! - Éljen a halál együtt!” – kiáltják végül a szerelmesek a nagy paradoxont, én pedig fordítok. Viva la vita insiem! Éljen, hogy még vannak ilyen énekesek, éljen az élet, mert lehet őket együtt hallgatni, ami megsokszorozza az élvezetet és a megrendülést! Hogy valaki más is ugyanazt érzi közben, mint te.

500 bizony dalolva! – Fricsay Karmesterverseny Szegeden

Ötszázharmincan jelentkeztek az I. Nemzetközi Fricsay Ferenc Karmesterversenyre. A szintén nemzetközi zsűri végül egyre sem mondta, hogy éljen, első lett!

Kire is van valójában szüksége Erkel Zeneakadémiájának?

Nem lehetséges, hogy közel 150 év elteltével mi igazából ismét Erkel Ferencet keressük? Persze, jöjjön-jöjjenek az intézmény rangját emelő nemzetközi megbecsülésnek örvendő virtuózok is, azonban tőlük aligha remélhető, hogy egész évben itthon írnak majd mindenféle tanterveket meg beadványokat…

„Nem voltam nagyravágyóbb, mint amit a lehetőségeim engedtek” – interjú a 90 éves Barlay Zsuzsával

Ma 90 éves Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Derűs, vidám beszélgetésünkben idéztük fel a gyermekszínháztól kezdődő szép hosszú pályáját. Megosztotta, milyen Carmen lett volna, ha megkapja, de azt is, hogy miért nem vágyott soha Amneris vagy Eboli szerepére. A sorok közt pedig találhatunk egy biztos receptet a kiegyensúlyozott nyugdíjasléthez is.

Az én operaigazgatóim VIII. – Szinetár Miklós, az egyensúlyozóművész másodszor

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás, aminek a végére érve az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse újra Szinetár Miklós.

Sebeők Sári tünékeny emlékezete

A színházi emlékezet egyik legszebb példája az örökös tagság intézménye. Szükség is van rá, mert Jászai Mari klasszikus idézete szerint „egy színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi felhő”. Ennek ellenére itt van Sebeők Sári esete, akit az operaházi örökös tagság sem igen tudott megmenteni az elfeledéstől. Pedig Ő volt az első magyar Chrysothemis, Tábornagyné, Ariadné, Rezia, Marina és még sorolhatnám. Ez önmagában elég kellene legyen a halhatatlansághoz.

„Csupán vágyjuk a békét…” – Gondolatok a lezárult operaházi vezetői pályázatról tisztánlátás céljából

Lezárult a Magyar Állami Operaház megismételt vezetői pályáztatása, Csák János miniszter bő hónapja eredményt (más nézőpontból: ítéletet) hirdetett. Mivel az események az eltelt egy hónap után sem csitulnak és mivel a főigazgatónak szinte minden megnyilvánulása újabb adag olaj a lassan hamvadni készülő parázsra, érdemes górcső alá venni ezt a bizonyos főigazgatói pályáztatást.

Puccini Luccája

Sok mindent megragad ez a múzeum Puccini lényéből, például lenyűgöző eleganciáját. A kis öltözőszobában kiállított szőrmegalléros fekete kasmírkabát a hozzá illő selyemsállal azt idézi fel, hogy milyen jólöltözött is volt a Maestro.

A kalózkirálynő – Emlékezés dr. Szabó Zsuzsannára

Legyünk tisztában vele: Zsuzsa volt az az operarajongó, aki életben tartja a műfajt. Hiába mondja az egyszeri direktor, hogy az idei évben 300 ezren felkeresték az operaházát. Az lehet, hogy csak ötezer ember, aki eljött egy évadban akár hatvanszor is. Akit nem érdekel, mennyibe kerül egy jegy, Ő OTT AKAR LENNI. A műfaj, melyet sokat temettek, akkor fog meghalni, ha ez a réteg végleg eltűnik.

Sinkó György 100 - Emlékkiállítás a művész születésének századik évfordulójára

A néhány tabló, vitrin pár perc alatt végig járható, megnézhető. Kedves emlékezés a szegedi operajátszás jelentős alakjára, bizonyítva, fellépései még sokunk emlékében ott élnek...

A Volksoper évkönyve a 2023/2024-es évadra

Négy éven át éltem a császárvárosban. Ha munkám megengedte, esténként valamilyen komolyzenei rendezvényen voltam. Legtöbbször a Staatsoperben, meg persze a két nagy hangversenyterem egyikében.
A Volksoperbe sajnos ritkábban jutottam el...