Puccini Luccája

Sok mindent megragad ez a múzeum Puccini lényéből, például lenyűgöző eleganciáját. A kis öltözőszobában kiállított szőrmegalléros fekete kasmírkabát a hozzá illő selyemsállal azt idézi fel, hogy milyen jólöltözött is volt a Maestro.

A kalózkirálynő – Emlékezés dr. Szabó Zsuzsannára

Legyünk tisztában vele: Zsuzsa volt az az operarajongó, aki életben tartja a műfajt. Hiába mondja az egyszeri direktor, hogy az idei évben 300 ezren felkeresték az operaházát. Az lehet, hogy csak ötezer ember, aki eljött egy évadban akár hatvanszor is. Akit nem érdekel, mennyibe kerül egy jegy, Ő OTT AKAR LENNI. A műfaj, melyet sokat temettek, akkor fog meghalni, ha ez a réteg végleg eltűnik.

Sinkó György 100 - Emlékkiállítás a művész születésének századik évfordulójára

A néhány tabló, vitrin pár perc alatt végig járható, megnézhető. Kedves emlékezés a szegedi operajátszás jelentős alakjára, bizonyítva, fellépései még sokunk emlékében ott élnek...

A Volksoper évkönyve a 2023/2024-es évadra

Négy éven át éltem a császárvárosban. Ha munkám megengedte, esténként valamilyen komolyzenei rendezvényen voltam. Legtöbbször a Staatsoperben, meg persze a két nagy hangversenyterem egyikében.
A Volksoperbe sajnos ritkábban jutottam el...

„Ez a három év zsákban táncolás volt…”– Interjú Dinyés Dániellel, a Szegedi Nemzeti Színház leköszönő zeneigazgatójával a közelgő Kalóz-bemutató apropóján

Április 14-én adja elő a Szegedi Nemzeti Színház színpadon Magyarországon elsőként Verdi 175 évvel ezelőtt bemutatott operáját, A kalózt. A zeneigazgatót, Dinyés Dánielt kérdeztük az új produkcióról, s szó esett arról is, hogy az évad végével elköszön Szegedtől.

Az én operaigazgatóim IX. – Hegyi Árpád Jutocsa, a konfliktuskereső blöffmester

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás, aminek a végére érve az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse Hegyi Árpád Jutocsa.

Az én operaigazgatóim X. – Vass Lajos, aki jobb híján volt

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás, aminek a végére érve majd az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse Vass Lajos.

„Akkor jöttem rá, hogy már lett belőlem valaki, amikor észrevettem, hogy engem is utánoznak” – interjú a 75 esztendős Kováts Kolossal

18 évesen már zeneakadémista, 22, amikor az Operaház magánénekese, s szinte egyből főszerepekkel kezdett. Itthon és külföldön is egyaránt nagy sikerrel alakította az operairodalom legnagyobb basszus szerepeit. A ma 75 esztendős Kováts Kolossal időutazásnak is beillő formában beszélgettünk.

Az én operaigazgatóim XI. – Horváth Ádám, a kérészéletű

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás lesz, aminek a végére érve majd az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse Horváth Ádám.

Az én operaigazgatóim XII. – Ókovács Szilveszter, a narcisztikus

Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás lesz, aminek a végére érve majd az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg. A mai írás hőse Ókovács Szilveszter.

A mi napunk – Huszonakárhány éves a Café Momus

Egy kívülálló talán el sem hinné, de a mostani legnagyobb gondunk egy olyan technikai probléma, amit elég régóta tologatunk magunk előtt. A mi magazinunk tényleg egyike volt a legkorábbi internetes újságoknak, de éppen ezért, legalábbis műszakilag, már többedszer avult el – de nagyon.

Pályák, szerepek VIII. – Egy igazán indulatos portéka: Faragó András

Faragó András rendkívüli életpályája tanulságait nehéz utólag megfogalmazni, talán nem is feltétlenül szükséges, hiszen maga a művész is az örök megújulást, az elérhetetlen hajszolását tűzte ki célul. Ahogy ötvenévesen megfogalmazta: „Mert olyan útra lépett az ember, ha ezt a hivatást választotta, amelynek sosem lehet a végére érni. Egy alakítás sosem lehet tökéletes, csak a vágy él bennünk…”

Nagyon fiatal lélek - Pál Tamás 85 éves

Azóta is ez a fő élményem vele: ahogy eredetien és izgalmasan mutatja föl az ismert műveket. No, és persze ahogy a frakkja ujjából előhúz egy-egy teljesen ismeretlent. Mondjuk Verdi Alziráját, Marco Tuttino legújabb operáját vagy épp a Sosztakovicstól a Styenka Razint. A Macbethnek vagy a Bánk bánnak eredeti verzióját veszi elő, és nem rettenti, hogy a címszereplőnek ezt kell énekelnie: „Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen”...

Kocsis 70 – A zenei világmindenség szeletei

Úgy húszévesen robbant be zenei köztudatunkba és sovány négy és fél évtized jutott neki azt követően. Volt zongoravirtuóz, komponista, utóbb karmester is, zenekarvezető, esszéista, zenetudós és közéleti megmondóember. De minden egyszerre. Megkerülhetetlen vátesszé lett hamarosan. Elképesztő biztonsággal látta a világot, találta meg benne az üdvözítő utat. Ma lenne 70 esztendős Kocsis Zoltán.

Egy fájóan eltűnt magyar világsztár nyomában – Böhm Endre

Böhm Endrével egyetlenegy stúdiófelvétel készült mindössze, a halála előtti évben Rudolf Kempe vette fel a Lohengrint. Ha meghallgatjuk a fachtársaktól elütő módon sokszínű előadását, Telramund egészen más alakban jelenik meg. Halljuk a diadalittasat és durvát, de sokkal inkább az esendőt, a kétségbeesettet, a szánnivaló kisembert. Komplex pszichológiai jellemzést kapunk erről a másoknál kicsit egysíkúan ábrázolt figuráról.

„Az elhivatottság egyik mértékegysége a felelősség…” – interjú Perencz Bélával pályájáról a nemrég kiadásra került könyve kapcsán II. rész

Hosszú időt töltött az operaszínpadon. Pályájának szabálytalan alakulása már önmagában különlegesség, mégis frissen megjelent könyve volt az apropó, hogy beszélgessünk Perencz Bélával. Az első részben a pályakezdés kezdetét, majdnem két évtizedét elemeztük, melyet a tenor szólamban töltött.

„Az elhivatottság egyik mértékegysége a felelősség…” – interjú Perencz Bélával pályájáról a nemrég kiadásra került könyve kapcsán I. rész

Hosszú időt töltött az operaszínpadon. Pályájának szabálytalan alakulása már önmagában különlegesség, mégis frissen megjelent könyve volt az apropó, hogy beszélgessünk Perencz Bélával.

Kétségbeesés

Az üzletember, aki nyilvánvalóan érintetlen maradt a szép művészetektől, általában a kultúrától, ”jövedelmező” alapokra helyezné az Erkel Színház működtetését. Mivel az opera műfaja alkalmatlan arra, hogy megtöltse érdeklődőkkel a színházat, Mozart, Verdi, Puccini, Bartók, Wagner, R.Strauss és a többi zseni alkotásai helyett - haladjunk a korral! - musical-lel kell helyrebillenteni a színházi működés gazdaságosságát.

Az angyalhang és ami mögötte rejlik – Renata Tebaldi 100

Renata Tebaldi első énekesi fellépte 17 évesen az iskola falai között zajlott, Giordani pályakezdőknek való lírai dala, a ’Caro, mio ben’ mellett egy cseppet sem tanulóknak való áriával jelentkezett, Pillangókisasszony híres nagyáriájával. Akkoriban biztosan vakmerő lett volna a feltételezés, de utólag nyugodtan belemagyarázhatjuk, hogy az ezt követő szédítő karrier is e különös kettősség jegyében zajlott, líra és dráma példás váltakozásában.

„Öcsém, már csak a saját hangodat hallod meg!” – Tatjána Néni levele Szilveszter Öccsének

Jó ideje olvasgatom már a hozzám írt leveleidet Öcsém, Szilveszter, itt a faluban is olvassák néhányan. Egy ideig büszke voltam rád, mostanában egyre kínosabb a dolog, majd később, idejében rá is térek a miértekre. Tudod rólam, hogy nem vagyok a szavak embere, most biztosan meglepődve olvasod a szokásosnál hosszabban kifejtett soraimat. Öcsém, baj van, te már csak a saját hangodat hallod meg!