Mint a főnix - Újranyílt a szegedi Móra Ferenc Múzeum

Újranyílt a szegedi Móra Ferenc Múzeum, egyike Szeged legendás, kultikus helyeinek.
Szinte teljesen újjászületett. A külcsín persze a régi – kevesen tudjak, hogy az épülethez jóval a nyitás után biggyesztettek még két szárnyat – a múzeum belseje viszont szinte teljesen új. Megmaradt persze a széles, kettéágazó lépcsősor, de Vágó Pál árvízi képe máshová került...

Takaréklángon – Salzburgi Ünnepi Játékok, 2020

Salzburg mégis nekirugaszkodott. Augusztusban létrejött egy csonka fesztivál, mindösszesen két opera műsorra tűzésével, rendkívül szigorú biztonsági előírásokkal.

Tudománytalan tenorböngészde uborkaszezon idején

Alapvetően nem igazán hiszek a horoszkópban, de azért ez a születési lista ezzel az elképesztő nyári felfutással több, mint figyelemre méltó. Ez alatt a bő két hónap alatt kb. annyi kiemelkedő tenorista jött világra, mint az év háromnegyedében együttvéve. A napsütés lenne a híres tenorzománc legfőbb alkotóeleme?

„Élvezem megkeresni a rendet egy-egy műben” – Születésnapi interjú Antal Mátyással

75 esztendős épp a mai napon. Ugyan számos interjút adott már életében, de ezeken elsősorban együtteseiről, az aktuális munkáiról, feladatairól vagy éppen darabokról beszélt, magáról alig, vagy csak nagyon keveset. A születésnapos Antal Mátyással beszélgettünk.

Karanténinterjúk VI. Mészöly Katalin – „Közvetlen közelről szerettem meg ezt a műfajt”

Régóta terveztem egy közös interjút a Mészöly Katalin-Horváth Bálint házaspárral, de a köztünk lévő távolság miatt ez eddig nem jött össze. Most viszont a telefon jóvoltából igen. Abban maradtunk velük, hogy mégsem közös interjú lesz. Mészöly Katalint is elsősorban pályája alakulásáról kérdeztük.

És még egy kérdőív, ezúttal Bősze Ádám kérésére:

Szívességet kérek: legyen kedves kitölteni az alábbi kérdőívet. Szeretném ugyanis felmérni, hogy a közönség előtt megtartott zenetörténeti előadásokra online is lenne-e igény. A megosztásért külön hálás vagyok. Köszönöm szépen. Virtuális zenetörténet - Kérdőív

Ismét a Kedves Olvasó segítségék kérjük! Egy, az énektanítással kapcsolatos kérőívet körözünk amiben semmiféle személyes adat nem szerepel...
k é r d ő í v...
Ha lehet, küldjétek is tovább!

Karanténinterjúk V. Horváth Bálint – „Azzá kell válnod, ami a szereped…”

Régóta terveztem egy közös interjút a Mészöly Katalin-Horváth Bálint házaspárral, de a köztünk lévő távolság miatt ez eddig nem jött össze. Most viszont a telefon jóvoltából igen. Abban maradtunk, hogy mégsem közös interjú lesz. Először Horváth Bálintot kérdeztem.

Karanténinterjúk IV. Kovács János – „Kár veszteségről beszélni, ezt egyszerűen túl kell élni…”

Karanténinterjú-sorozatunk következő alanya az Operaház örökös tagja és mesterművésze, Kovács János. Az első általam ismert művész, aki valószínűleg már átesett a koronavíruson is. Természetesen telefonon kérdeztük, hogy éli meg a mindennapokat.

Köztudott, hogy a vendéglátóipar és a turizmus mellett a művészeti szektort állítja a legnagyobb kihívás elé a járvány. Hogyan lehet a jövő bizonytalansága mellett folytatni az alkotó munkát, fenntartani a család működőképességét, esetleg szerepet vállalni a járvány okozta válság kezelésében? Kovács Tamás kutatása ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi az egyedi válaszokat, az egyéni történeteket. Ha szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy minél teljesebb körképet kapjunk a művészeti szektor túlélési stratégiáiról, kérjük a kérdőív kitöltésével segítse munkánkat!

„A legszebb dolgot csinálom, amit csak lehet” – Interjú Vashegyi Györggyel II.

Még csak 50 éves, de már lassan három évtizede benne van a zenei köztudatban Vashegyi György karmester, kórus- és zenekar-alapító, aki két éve már a Magyar Művészeti Akadémia elnöki teendőit is ellátja. Kicsit csapongó beszélgetésünkben személyes pályája alakulásáról, együttesei múltjáról és jövőjéről éppúgy szó esett, mint a magyar zenekultúra aktuális gondjairól, vagy a régizene nemzetközi célkitűzéseiről.

„Gardiner minta volt számomra…” – Interjú Vashegyi Györggyel I.

Tegnap ünnepelte 50. születésnapját, de már lassan három évtizede benne van a zenei köztudatban Vashegyi György karmester, kórus- és zenekar-alapító, aki két éve már a Magyar Művészeti Akadémia elnöki teendőit is ellátja. Kicsit csapongó beszélgetésünkben személyes pályája alakulásáról, együttesei múltjáról és jövőjéről éppúgy szó esett, mint a magyar zenekultúra aktuális gondjairól, vagy a régizene nemzetközi célkitűzéseiről.

Karanténinterjúk III. Konrád György – „Én vagyok a világ legszerencsésebb embere”

Sok éve tervezem ezt az interjút Konrád Gyuri bácsival, a Tátrai Vonósnégyes egykori brácsásával, aki még ma, 96. esztendejében is aktív. Korábban akármikor futottunk össze, mindig sietett valahová, általában két tokkal a kezében, az egyikben a hangszer, a másikban a teniszütő, mert próba után várta a teniszpálya, vagy fordítva. Kézenfekvő volt az életút megismerésével párhuzamosan azt is megkérdezni, hogyan éli meg ezt a mostani bezártságot.

Akit a Sors megsegített – Peskó Zoltán szomorú halálára

Peskó Zoltán annak a kornak embere volt még, amelyben azon kevés dirigensek egyike lehetett, akiért nem ügynök házalt mindenféle háttéralkuk segítségével, hanem saját érdemei révén jutott előbbre. Európa szinte valamennyi fontos zenekarát vezényelte és azon kevés dirigensek egyike volt, aki a XX. század második felé összes jelentős komponistájával beszélő viszonyt tartott fenn.

Karanténinterjúk II. Kolonits Klára – „Jól is fel lehet használni ezt az időt”

Több ízben beszélgettünk már Kolonits Klárával. Néhány héttel a Kossuth-díj odaítélése után időszerű volt újra találkozni. Ezt a koronavírus okozta karantén csak hangsúlyosabbá tette, hiszen a művésznő a közösségi oldalán napi megjelenéssel dalokat oszt meg közönségével. Értelemszerűen mi is Skype-on beszélgettünk.

Karantén-interjúk I. László Boldizsár – „Én legbelül mindig tenorista voltam…”

Régóta készültem László Boldizsárral beszélgetni. Érdekelt a szabálytalan, mondhatni rendhagyó pálya íve a művész szemszögéből. Hogy milyen tanulságok szűrhetők le a kései operai megjelenésből, az okok és okozatok különös összefüggéseiről. Valahogy a tervezett interjú sosem jött össze. Amikor most megláttam László Boldizsár Vírusírtás című klippjét, egyből beugrott, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. A helyzetből adódóan Skype-on bonyolítottuk a beszélgetést.

Búcsú Mariss Jansonstól

Mind tudtuk, hogy a szíve fogja elvinni. Ő is tudta. De reméltük: még nem ma, vagy nem a jövő héten, s talán belefér még a 2020-as Salzburgi Fesztivál...

Salzburgi Ünnepi Játékok 2019 – II.

A Luisa Miller sikere tomboló volt - és az este végleg meggyőzött arról, hogy egy ilyen kvalitású szereposztással van létjogosultsága a szcenírozás nélküli, pusztán koncertszerű operajátszásnak is.
Elköszöntem a Grosses Festspielhaustól, a Museum der Modernetől, a Festungtól, megittam utolsó salzburgi sörömet. - Természetesen az Augustinerbräuban.

Mi lehet a szereposztó dívány mögött? – gondolattorlódás a Domingo-ügy kapcsán

A szereposztó dívány, úgy mondják, egyidős a műfajjal. Gyakorlója azt a kiszolgáltatott helyzetet használja ki, hogy a vezető művészi döntéseinek személyi konzekvenciája van. A művészvilág különösen zárt világ, ami kiemelten függ a döntéshozó(k)tól. Ha a művészt elfogadják, van fellépés. Ha van fellépés, lehet siker is, de ha nincs fellépés, akkor semmi sincs. Ilyen szűk területen működő, belterjes szakma az opera világa.

Salzburgi Ünnepi Játékok 2019 - I

Első salzburgi sörömet természetesen, szokás szerint, az Augustinerbräuban ittam meg.
Háromnapos sörünnep volt, óriási forgataggal, mint minden évben augusztus végén, de az este a Gewandhausorchester Leipzig koncertje miatt maradt emlékezetes...