Sinkó György 100 - Emlékkiállítás a művész születésének századik évfordulójára

Sinkó György 100
Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára

Több, mint ötven éve történt, életemben az első operaelőadásán, az Aidán, a Szegedi Nemzeti Színházban.

Már csak egy-két foszlány maradt emlékezetemben. Az, hogy kamaszként is felfigyeltem, milyen gyönyörű nő a címszerepet éneklő Karikó Teréz. Meg hogy a III. felvonásbeli áriája alatt hátrálva a színpadon majdnem hanyatt esett egy műsziklán. Egyetlen gikszer nélkül énekelt tovább, közben kitapogatta, mi is van mögötte, s ráült – mintha ez lenne a rendezői utasítás.

Elképzelhető, hogy Sinkó is a közreműködők között volt – de első emlékem vele az a bizonyos legendás Falstaff, többször emlegettem már a Momus-n, ahol természetesen Pistol figuráját keltette életre.

Papp János könyve, „Négy és fél évtized operaelőadásai az adatok és számok tükrében” Bába és Társai Kiadó, 2000) nélkülözhetetlen kiadvány a Tisza-parti város zenei élete, öröksége iránt, érdeklődőknek, gazdag listán rögzíti Sinkó György szegedi operai fellépéseit. A kötet szerint első előadására 1951-ben került sor, a Pillangókisasszony Császári biztosaként, utolsó szerepe Monterone volt – 1989-ben.

Harmincnyolc év…

Repertoárja igen változatos volt. Énekelt főszerepeket, és alakított karakterfigurákat is. A Don Carlosban például a Szerzetest, a Főinkvízitort és II. Fülöpöt is – utóbbiban nekem jobban tetszett, mint Gregor, Sinkó hangja persze nem volt olyan világszép, de kissé karcos, sötétebb színével számomra közelebb állt Fülöp figurájához – s persze életkorban is. Természetes, hogy Don Pasquale esetében ez fordítva volt – legalábbis ami a vocet illeti.

A Bánk bánban volt II. Endre, Tiborc és Biberach.

Az általa életre keltett alakok száma másfélszáz felett járt, emellett oratóriumok kedvelt szólistájaként is ismert volt.

Rendszeresen közreműködött a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Emlékszem, amikor először találkoztam vele személyesen. Gregor Jóskával – aki Sinkót „apu”-nak szólította, a Tubuson megnézhető a Szegedi Operabarátok egy 2001-es rendezvényének részlete kettőjükkel – egyeztettünk egy kis dumálást a Színház művészbejárójánál. Sinkóval diskurált, bemutatkoztam, nagyon kedves volt, de sosem beszéltünk hosszabban.

Szegeden most születésének századik évfordulója alkalmából nyílt emlékkiállítás, amit dr. Nátyi Róbert művészettörténész nyitott meg, Sinkó egyik tanítványa, Temesi Mária a Tannhäuser Csarnokáriájával emlékezett mesterére.

Tulajdonképp szomorú, mily kevés emlék maradt utána – fényképek, pár oklevél, szereposztás.

Hangzó hagyatéka is szegényes. A youtube-on egy – már nem fénykorában készült – Basilio-ária a sevillai borbélyból. A Magyar Rádió 1959-ben egy hétre leköltözött Szegedre, hogy rögzítse a Színház országszerte nagy hírnévre szert tett Bűvös vadász-produkcióját. A felvétel legszebb részletei 1992-ben CD-n (Hungexim HUN 001) kiadásra kerültek, Sinkó itt a Remete szólamában hallható.

A néhány tabló, vitrin pár perc alatt végig járható, megnézhető. Kedves emlékezés a szegedi operajátszás jelentős alakjára, bizonyítva, fellépései még sokunk emlékében ott élnek.