Az ismeretlen Rossini – Rossini: Messa di Gloria

Magát az opust 1821-ben mutatták be Nápolyban.
A mintegy egyórás mű öt énekes szólistát kíván meg, kórust, és virtuóz hangszereseket, nem véletlen, hogy utóbbiakból a CD – amúgy soványka terjedelmű – kísérőfüzete is feltüntet belőlük kettőt.

Győztes csapaton ne változtass - Berlioz: Les Nuits d’été; Harold Itáliában

Egyre több ismerősömtől hallom, miután már rég túladtak LP-játszójukon, erősítőjükön, immáron CD-játszójuktól is megszabadultak. Egy német barátom mondta, vagy harminc éve, ha CD-t hallgat, pár óra után elfárad, de hagyományos lemezt egész nap képes élvezni.

Itt az új Domingo - Jonathan Tetelman árialemeze

Végy néhány népszerű áriát, a raritás kedvéért egy-két kevésbé ismertet is, meg egy duettet vagy jelenetet. Rögzítsd őket hangfelvételre, dobd be egy képzeletbeli kalapba, és húzgáld ki őket, ahogy esik, úgy puffan, olyan sorrendben tedd őket egy CD-re. Egyetlen dologra nagyon vigyázz: nehogy valami logika legyen a számok egymásutániságában.

Pene Pati, a szamoai tenor bemutatkozó szólóalbuma

Ez a CD, minél többször hallgatom, annál inkább tetszik.
Mindenképp javaslom, ismerkedjenek meg vele. Talán nem az a kiadvány, amit az ember gyakran levesz polcáról, hogy a közel másfél órányi zenét ismét végighallgassa. Ám a ritkaságok, az új énekesek iránti érdeklődőknek feltétlenül a figyelmébe ajánlom.

Jó anyai örökség – Garanča két zenekari dalestje Salzburgban

Emlékszem első élményemre a Salzburgi Ünnepi Játékokon, egy 1990-es matiné volt a Bécsiekkel. Muti vezényletével a Teremtést játszották - én meg folyamatosan szégyelltem magam, a nézőtéren talán egyetlenként, a sötét felsőrész helyett csak egy fehér ing volt rajtam.
Akkoriban persze Jaguárok, Mercedesek, Rolls Royce-ok vártak a Festpielhaus előtt a publikum krémjére.
Aztán lassan minden megváltozott, manapság nyakkendős urat is csak elvétve látni, a luxusautók helyét pedig taxik vették át.

Egy ismeretlen tenor felfedezése – Héctor Sandoval Verdi-lemezéről

A CD-n található tíz ária ellentmondásos benyomást tett Héctor Sandoval művészetéről, de minél többször hallgattam újra, mindig felfedeztem valami érdekeset. Az a különös helyzet állt elő, hogy voltak felvételek, amik ugyan kezdetben nem tetszettek, később kifejezetten megkedveltem őket, míg mások maradtak a kezdeti állapotban. Úgy vélem, Sandoval számára leginkább a korai Verdi-hősök fekszenek jól, de csak a líraibbak.

BRAVÚRA – Michael Spyres lemezéről

Minél többször hallgatom meg ezt a kiadványt, annál inkább elbűvöl. Adva egy magvas, kissé világos baritonhang. És ott van a nagy kontraszt a baritonáriákkal szemben: a tenor Spyres. Rendkívül érdekes kiadvány a BariTenor. Nem hiányozhat az operaéneklés iránt komolyan érdeklődők gyűjteményéből.

Lise Davidsen - Beethoven, Wagner, Verdi és mások művei

Pár éve ígéretes tehetség volt, most a világon az egyik legkeresettebb énekesnő. Sosem hallottam énekelni korábban, érdekes koincidencia, hogy amikor e CD – amúgy második árialemeze – ismertetése felmerült, a lemez borítóképével a címoldalán jelent meg a Gramophone áprilisi száma.

Az a másik Beethoven – Ian Bostridge és Antonio Pappano CD-jéről

A jubileumi Beethoven-dallemez csúcsa számomra a szinte ismeretlen népdalfeldolgozások. Könnyű lenne az ír-skót-walesi nyelvre fogni a siker titkát, bár biztos benne van az is. Azt hiszem, ennél nagyobb szerepe van annak, hogy Ian Bostridge előadói karizmája nem a XIX. század német dalkultúrájához áll közel, hanem sokkal inkább a középkori brit dalnokokéhoz.

Egy rendkívüli „öszvér” felvétel - Berlioz: Requiem

Az első kérdés, ami az emberben felmerül, még mielőtt a két korong valamelyikét beteszi gépébe: nem redundáns ugyanazt az előadást egyszerre kínálni CD-n és DVD-n egyaránt?
Úgy gondolom, nem. Egy CD-t könnyű elindítani, egy DVD esetében viszont pl. át kell programozni a TV-csatornákat. Egy CD-t „fél füllel” is lehet élvezni, egy DVD-t fél szemmel nem (küklopszok kivételt képeznek). - Úgy érzem, ennél a kiadványnál a két formátum kiegészíti egymást.