Itt egy új tenor-boom? - Freddie de Tommaso „Il tenore”
Freddie De Tommaso
Lise Davidsen
Natalya Romaniw
Aigul Akhmetshina
Philharmonia Orchestra
Paolo Arrivabeni
Decca 485 2945
Dr. Gyémánt Csilla és Dr. Gyémánt Iván emlékének
Néhány hónap alatt távozott Szeged operaéletének két ismert alakja, a Gyémánt-házaspár.
Nem zenészek voltak, hanem megszállott zene- és elsősorban operabarátok.
A Momus olvasói Csilla nevével találkozhattak, éltető lángja volt az immáron harminchárom éves Szegedi Operabarátoknak, kiállításokat, összejöveteleket szervezett, cikkeket, könyveket publikált.
Iván afféle „szürke eminenciásként” technikai, szervezési, adminisztrációs kérdésekben segített rengeteget.
Bő negyven éve ismertem meg őket, az ismeretségből negyedszázadig tartó barátság született.
E lemezismertetővel az Ő emlékük előtt szeretnék tisztelegni.
Mintegy másfél év alatt négy tenor CD-ről írtunk. Héctor Sandoval felvételét, melyet – zéta -, noha fenntartásokkal, méltatott, nem hallottam.
Nekem tetszett Pene Pati, s főleg Jonathan Tetelman ezüstkorongja.
S íme, ismét itt egy nagyon ajánlható új válogatás.
A brit-olasz Freddie De Tommaso Cavaradossi szerepét vette át a Covent Gardenben, előadás közben, néhány nappal ottani „hivatalos” debütálása előtt. Azóta a világ számos jelentős operaházába eljutott. Megismerhette a Scala, a Bécsi Operaház, a Bolsoj, München, Verona, Berlin, Oslo, stb., stb. közönsége.
E sorok írásának idején egy Bohémélet-sorozatot énekel a Scalaban, mintegy három hét leforgása alatt hétszer.
A vocéban több a brit, mint az olasz – a hanggal kapcsolatban az egyetlen, amit hiányolok belőle, Mediterránia napsütésének ragyogása.
Magasságai, frazeálása, muzikalitása csodálatra méltó.
Három partnernője közül Lise Davidsent régóta csodálom, méltattam portrélemezét. Ő mint Tosca (Mario! Mario! Mario!) hallható a tenorista partnereként. A másik két hölgy nevét korábban nem is hallottam. Natalya Romaniw a Pillangókisasszony szerelmi kettősében több, mint adekvát. Ám a nagy, sokkoló meglepetés a baskír Aigul Akhmetshina volt a Carmen zárójelenetében.
Utánaolvastam: a hölgy még mindig csak húszas évei elején jár, üstökösszerű karrierje talán csak a fiatal Netrebkoéhoz hasonlítható.
Jó zenekar, jó karmester.
Bánatom, hogy a CD játékideje kevesebb, mint ötven perc – ha arra gondolok, hogy a két Kalaf-ária mellett bőven lett volna hely a Turandot – Kalaf duettre... Halljuk egyszer ebben Davidsen és De Tommaso hangját összekapaszkodni?