Pene Pati, a szamoai tenor bemutatkozó szólóalbuma

Pene Pati, tenor

Km. Mirco Palazzi, basszus
Bordeaux-i Operaház énekkara (karigazgató Salvatore Caputo)
Bordeaux-i Nemzeti Zenekar, vez. Emmanuel Villaume

Warner Classics 0190296348631

Meglehetősen fáradt voltam, amikor először olvastam a CD megjeleneséről.

Hogyan is van ez? René Pape és Adelina Patti gyereke, ráadásul sziámi?

Kronológiailag se stimmel - nem hiszek a reinkarnációban – sőt, már az előző életemben sem hittem.

Gondosabban megnézve: Pene és nem René, Pati, egy "-t"-vel, s Szamoában született, tehát szamoai nemzetiségű. És nemcsak egy tesvére van.

Az eddigi karrier figyelemreméltó. A San Francisco-i Operában Mantuai hercegként debütált Nicola Luisotti irányításával (a városban volt Adler-ösztöndíjas). Európai debütálásként Percyt énekelte e felvétel városának operaházában - noha később a STOP-ban is énekelte, a CD-n a szólam nem szerepel.

Következett a nápolyi San Carlo, a Bolsoj (Alfredo), ugyanez a szerep a Theater unter den Linden, Párizs (Théatre des Champs-Elsées, Thaisban), a tervek között ott egy clevelandi koncertszerű Otello - ne ijedjünk meg, Cassioként - és az Aix-en-Provence-i Fesztivál a nyáron, mint Amenophis a Moïse et Pharaonban.

Az elegáns kiállítású kísérőfüzetben a zenei részletek szövege az eredeti mellett három másik nyelven - a CD játékideje pedig közel nyolvan perc.

Dicséretreméltó a zenekari kíséret és a CD hangzása.

Romantikus áriákat és jeleneteket hallhatunk, ismert és napjainkban gyakorlatilag nem játszott operákból. Ki látta színpadon, kedves Fórumtársak, Gounod Polyeucte-jét, Meyerbeertől Az Észak csillagát (bár a mű a Pesti Nemzeti Színházban már két évvel az ősbemutató után színre került, Erkel Ferenc vezényletével), vagy épp egy bizonyos Benjamin Godard Jocelyn című darabját - utóbbiból egy áriányi kellemes muzsika egy fél évszázadot sem megélt komponista tollából.

Hálás lennék annak, aki egyszer elmagyarázza nekem, milyen elvek vezérlik egy-egy ilyen portrélemez trackjainek sorrendjét. A Rigoletto négy részlete egymás után, mi több, kronológaia sorrendben hangzik fel - ám a másik Verdi-szám, a korábban keletkezett Legnanói csata két részlete Gounod, Rossini, Donizetti, Meyerbeer opusai után következik.

S egymástól "szétszabdaltak" a Rossini-, Donizetti-, Gounod- és Meyerbeer-zenék is.

Talán a művész verzatilitását bemutatandó?

Ám lássuk a medvét, azaz ezt a nagydarab, mosolygós, tippem szerint a harmincas évei elején járó urat, persze leginkább a hangját. Ami vitathatatlanul szépszínű, a regiszterek között törések nélküli lírai, esetleg spinto tenor.

Sajnos, elsőnek - ha már úgysem volt valamiféle kronológai szekvencia az egyes műsorszámok között - Rossini Tell Vilmosának részleteit hallgattam meg a híres Arnold-áriával, végén magas C-vel.

Különös koincidencia (?), hogy a részlet Pavarotti első portrélemezén is szerepel. Ott, emlékezetem szerint, az olasz énekes 12 másodpercig tartotta a záró C-t. Pati erre még hat-hetet "ráhúz" - Csakhogy Pavarotti C-jére tehervagont lehetne akasztani, Pati esetében egy cérnaszálon lógó légy is leszakadna.

Ha már a "két P" (sose lesz ilyen) közti összehasonlításról van szó, Pati másban sokkal derekasabban állja az összehasonlítást főleg a lírai-lassú számok tetszettek, például a Roberto Devereux részletei.

Ez a CD, minél többször hallgatom, annál inkább tetszik.

Mindenképp javaslom, ismerkedjenek meg vele. Talán nem az a kiadvány, amit az ember gyakran levesz polcáról, hogy a közel másfél órányi zenét ismét végighallgassa. Ám a ritkaságok, az új énekesek iránti érdeklődőknek feltétlenül a figyelmébe ajánlom.

Jut eszembe. Nem tudok esetleges közeljövőbeni magyarországi fellépéséről.

Esetleges az illetékesek? Mintegy fél évszázada egy hasonló korú tenorista mutatkozott be a MÁO színpadán. S ma is forrón ünnepelt vendég...