Egy magára valamit is adó népi(?), polgári(?) demokráciában a karácsony közeledtét három dolog jelzi egészen biztosan: a zord id?járás, a közlekedési dolgozók sztrájkja, és a bevásárló központok turkálóit elöntő ilyen-olyan karácsonyi CD kiadványok.

A kiadók az olcsó sorozatokban természetesen nem a legmodernebb felvételeikkel rukkolnak ki. Általában a lemezgyártás klasszikus korából, az ötvenes évek végéből - hatvanas évekből válogatnak.

Sólyom-Nagy Sándor CD-je nem mostanság készült, hanem a legjobb időkben, a legjobb (esthajnal)csillagzat alatt.

Míg manapság a hol? kinek a tervei szerint? mennyiből? és mikor? a legfontosabb kérdés, addig eleink arról döntöttek, kinek a megzenésítésében hangozzék fel ezentúl a két nemzeti fohász, a Hymnusz és a Szózat.

A lemezgyárak eléggé elítélhető gyakorlata, hogy a méltán elfeledett, évtizedek óta a padláson porosodó műveket, mint ritka kincset tálalják a bőségtől már amúgy is zavarodott, régóta értékítéletét vesztett vásárlónak.

Sajátosan 20. századi ötlet a szöveg választás/felhasználás, mely a Károli Gáspár fordította János evangéliumot természetes könnyedséggel keveri erdélyi népi szövegekkel.

A zongorakíséretes dalt, mint jelenséget a század második felében túlnyomórészt az elviselhetetlen akusztikai élmények kategóriájába sorolhattuk. Igaz, hogy sok nem is készült belőle, de azt is épp elég volt elszenvedni.

Kórusok ? még a mai, igen rossz egzisztenciális helyzet ellenére is ? szép számmal vannak, de a hallgatóságuk ritkán nő túl a szülők, rokonok és szakmabeliek kis csoportján.

Ezt a hanglemezt kifejezetten karácsonyra kerítettem elő. Amikor takarítunk, fát állítunk, készülődünk, mindíg szól valami zene. Ilyenkor nem illő requiemet hallgatni, a \"stille nacht\" szintetizátoros feldolgozásaitól viszont igyekszem mi

A Banchieri Singers tagjai a gyermekkarból kinőve - saját (nem feltétlenül zenei) pályájukkal párhuzamosan - újra, immáron felnőtt hangjukon is nagyon megtanultak énekelni.