A Zorgina együttes neve baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony, vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli többszólamú zenéje.

A zene története felfogható úgy is mint a zenei hang fogalmának átalakulása, mint e fogalom kiterjesztésének története. Hogy mi számít zenei hangnak, az többek közt bizonyára a zenei kánon függvénye.

Egy magára valamit is adó népi(?), polgári(?) demokráciában a karácsony közeledtét három dolog jelzi egészen biztosan: a zord id?járás, a közlekedési dolgozók sztrájkja, és a bevásárló központok turkálóit elöntő ilyen-olyan karácsonyi CD kiadványok.

A kiadók az olcsó sorozatokban természetesen nem a legmodernebb felvételeikkel rukkolnak ki. Általában a lemezgyártás klasszikus korából, az ötvenes évek végéből - hatvanas évekből válogatnak.

Sólyom-Nagy Sándor CD-je nem mostanság készült, hanem a legjobb időkben, a legjobb (esthajnal)csillagzat alatt.

Míg manapság a hol? kinek a tervei szerint? mennyiből? és mikor? a legfontosabb kérdés, addig eleink arról döntöttek, kinek a megzenésítésében hangozzék fel ezentúl a két nemzeti fohász, a Hymnusz és a Szózat.

A lemezgyárak eléggé elítélhető gyakorlata, hogy a méltán elfeledett, évtizedek óta a padláson porosodó műveket, mint ritka kincset tálalják a bőségtől már amúgy is zavarodott, régóta értékítéletét vesztett vásárlónak.

Sajátosan 20. századi ötlet a szöveg választás/felhasználás, mely a Károli Gáspár fordította János evangéliumot természetes könnyedséggel keveri erdélyi népi szövegekkel.

A zongorakíséretes dalt, mint jelenséget a század második felében túlnyomórészt az elviselhetetlen akusztikai élmények kategóriájába sorolhattuk. Igaz, hogy sok nem is készült belőle, de azt is épp elég volt elszenvedni.

Kórusok ? még a mai, igen rossz egzisztenciális helyzet ellenére is ? szép számmal vannak, de a hallgatóságuk ritkán nő túl a szülők, rokonok és szakmabeliek kis csoportján.