Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

A családban marad

2000-07-14 00:00:00 -T.P.-
Marton Éva - Zenekari dalok Eva Marton
Zemlinsky, Schoenberg, Schreker, Korngold
Budapest Symphony Orchestra, John Carewe
Hungaroton - HCD 31932

A lemezgyárak eléggé elítélhető gyakorlata, hogy a méltán elfeledett, évtizedek óta a padláson porosodó műveket, mint ritka kincset tálalják a bőség zavarától már amúgy is zavarodott, régóta értékítéletét vesztett vásárlónak. De igazságtalan lennék, ha nem ismerném el, hogy vannak kivételek. Marton Éva és a Rádiózenekar lemeze ezt bizonyítja.

Végy egy fél tucat tehetséges embert. Keverd össze, hagyd kibontakozni, majd szűrd át őket a siker és az idő szűrőjén. A sűrűjét tartsd meg, a maradékot dobd ki. Valahogy így működött a recept a századfordulós "Keleti Birodalomban" a Dunán innen és a Lajtán túl.

Két híres növendéke volt Alexander von Zemlinskynek. Az egyik egy ragyogó szépségű, csillogó tehetségű hölgy, akivel a rossznyelvek szerint nem csak a zene rejtelmeiben merültek el, a másik egy alig három évvel fiatalabb úriember, aki azaddig autodidakta módon tanult zeneszerzést. Az előbbi annak a Gustav Mahlernek lett a felesége, akinek Zemlinsky leghűségesebb szellemi követője lett, s pont e lemezen hallható dalciklusának - Hat dal Op. 13. - komponálásakor halt meg, míg az utóbbi nem csak tanára húgát vette el feleségül, hanem dodekafónia néven új fejezetet nyitott a zenetörténet tankönyvekben. De ne siessünk még ennyire előre az időben. Arnold Schoenberg ekkor "még csak" olyan műveket ír, mint a Megdicsőült éj vagy a Pelleas és Melisande. A Hat zenekari dal Op.8. mindenesetre magán viseli Mahler: Gyermekgyászdalok c. művének bécsi előadásának hatását. Nem kell azonban túl sokat várni és mire a nála négy évvel fiatalabb monacói születésű Franz Schreker - aki a század első felében sikeresebb operakomponista volt Richard Straussnál is - operaszerzőként debütál, már az új bécsi iskola nagymoguljáról beszél mindenki. A Vom ewigen Leben mindenesetre egy szabad világváros (Berlin) pezsgő zenei életének dokumentációja.

Ha hinni lehet a szem- és fültanúknak, Erich Wolfgang Korngold a század legnagyobb tehetségű zeneszerzője volt. Tizenkilenc évesen óriási sikerrel debütál egyfelvonásosával. Huszonhárom éves, amikor két város vetélkedik új műve bemutatásáért. A Das Wunder der Heliane c. Hamburgban bemutatott operából idézett Heliane áriája a II. felvonásból egyetlen hatalmas fokozás, parádés és hálás szerep. Az Uralkodó börtönében raboskodó Idegent az asszony oly módon vigasztalja, hogy levetkőzik előtte. Virtuális szeretkezés mondhatnánk. - Lásd Richard Strauss: Salome. - Minderről a Bírák előtt számol be egy monológban.

És mi lett Korngolddal? Emigráció a harmincas években, operett és filmzenék Hollywoodban, majd a sikertelen visszatérés Bécsbe a "komoly" zenéhez. Akárcsak Zemlinsky és Schreker elhagyatva, ismeretlenül fejezte be életét.

Schoenberg egy fokkal jobban járt. Kiharcolt egy nyúlfarknyi előszót magának Thomas Mann: Doktor Faustus-ában.

A lemezen hallható négy mű 1903 és 1927 között keletkezett mégis nagyon egyívású. Összeköti őket a szimbolista gondolkodás, a nagy ambitusú, érzékeny ének szólam, a míves hangszerelés és merész harmonizálás. Izgalmas zenék kitűnően előadva. Marton Éva nevéhez és kivívott rangjához méltóan, fölényes biztonsággal, megejtő varázslattal és nagyon meggyőzően szólaltatja meg a négy zenekari dalt.

Klimt, Strauss és Freud, Mahler, Zemlinsky és Schoenberg. Minden és mindenki, mindennel és mindenkivel összefügg. Összekapcsolódnak, kibogozhatatlanul, széttéphetetlenül, mint a szecesszió indái.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.