Egy cseppet sem rendkívüli kiadvány

Karl Richter Bach felvételei olcsó sorozatban St. Matthew Passion; St. John Passion; Christmas Oratorio; Magnificat; Mass in B minor Münchener Bach-Chor, Münchener Bach-Orchester Karl Richter Archiv Produktion - 463 701-2

Karl Richter Bach felvételei olcsó sorozatban

A DECCA kezdte: "LOMDON" márkanévvel indított sorozatot. Általában analóg felvételek digitális átirataiból (ADD), összkiadás szerű, 6-10 CD-ből álló teljes gyűjteményeket jelentetett meg  rendkívül mérsékelt áron, kiemelkedő művészek előadásában. (pl. Mahler: Szimfóniák - Solti György, Mozart: Zongoraszonáták - Schiff András, stb.) Példáját az Universal-csoport másik tagja, a Deutsche Grammophon is követte. Mindkét cég elegáns papírdobozban és papírtasakokban adta ki a CD-ket és - meglepetés - vastag, háromnyelvű ismertetőfüzettel. (A papírdoboz és a benne rejlő papírtasakok számomra sokkal kedvesebbek a szokásos műanyag dobozoknál. Nem azért, mert a fekete lemezek korszakára emlékeztetnek, hanem mert könnyebben kezelhetőek, és sokkal-de-sokkal kevesebb helyet foglalnak el a füzettel együtt, mint a műanyag dobozok. a 10 CD-t és a füzetet tartalmazó Bach-album 2.7 cm, míg a 8 CD-t tartalmazó EMI Cziffra-album 5 cm!)
A Bach gyűjtemény egyetlen szépséghibája a szövegek hiánya, a vásárló ezt kénytelen lesz más kiadványból beszerezni. (A latin nyelvű művek és magyar fordításaik megtalálhatók Várnai Péter: Oratóriumok könyve c. munkájában.)

A kiadók  ezekben az olcsó sorozatokban természetesen nem a legmodernebb felvételeikkel rukkoltak ki. Általában a lemezgyártás klasszikus korából, az ötvenes évek végéből - hatvanas évekből válogattak: már volt hi-fi mikrobarázdás lemez és legendás, akkor fénykorukban lévő előadók játszottak fel "összkiadásokat" a hanglemezgyártás történetében először.

Karl Richter is ennek a korszaknak a legendái közé tartozik.
1926-ban született az Érchegység-beli Plauenban. A drezdai Kreuzschule, majd a lipcsei Kirchenmusikalisches Institut növendéke volt. 1949-ben lett a lipcsei Thomaskirche orgonistája. 1951-ben elhagyta az NDK-t és Münchenben telepedett le, mint a Markuskirche karigazgatója. Ezt a szerény állását későbbi világhírneve ellenére, a modern előadóművészek közt egyedülálló módon, egészen 1982 - nagyon korán - bekövetkezett haláláig megtartotta.

Közben azért történt egy és más. A maga korának egyik legjelentősebb csembaló- és orgonaművésze lett. Voltak nála virtuózabb mesterei is ezeknek a hangszereknek, de kevesen versenyezhettek vele a kifejezés mélységében és az előadás színességében. Előadását - és ez a karmesteri működésére is igaz - "mindíg egy nagy, mindent átható eszmény vezérelte és hatalmas belső intenzitás éltette" (Peter Schreier)

Megalapította a Müncheni Bach-Kórust, mely a szerény kezdetektől a vezetése alatt a világ egyik legjelentősebb, régi zenét előadó kórusává fejlődött. Tanított a müncheni Zeneművészeti Főiskolán; főiskolai tanártársaiból és a három nagy müncheni zenekar válogatott tagjaiból megalapította a Müncheni Bach-Zenekart. A két együtteshez, melyet teljesen a szmélye fogott össze, haláláig hű maradt. Ugyanígy hű maradt kezdeti éveinek szólista társaihoz, noha később a legnagyobb sztárok is szívesen léptek föl vele. Legtöbb lemezén ugyanazok az énekesek szerepelnek: Maria Stader és Edith Mathis szopránok, Anna Reynolds, Trudelise Schmidt és Hertha Töpper altok, Ernst Haefliger és Peter Schreier tenoristák, Dietrich Fischer-Dieskau és Kieth Engen basszisták. "Egész életében a maga idejében egyedülálló módon ragaszkodott ahhoz az énekes és hangszeres együtteshez, melyet maga épített fel. Ebben az egy tekintetben maradi, tekintélyelvű volt" (Karl Schumann.)

Ugyanígy hűséges volt a Deutsche Grammophon hanglemezcéghez is. Elsősorban nagy barokk zeneszerzők, és azon belül is főleg Bach műveit vezényelte és játszotta - ennek köszönhette hírnevét. Nem volt azonban egyoldalú: vezényelte Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Mendelssohn, Brahms, Bruckner, Dvorák és Verdi(!) zenekari és oratorikus műveit, Mozart és Gluck operáit - de Gluck és Händel kivételével - nem vette lemezre azokat.

Tökéletesen ismerte választott szerzőjét és a műveit, és nem csak a hangokat, de a művek "lelkét", belső tartalmát is. Tisztában volt - talán elsőként - de egyik elsőként bizonyosan azzal, amit "barokk előadásmód"-nak hívnak. Döntő szerepe volt a romantikus előadói "hagyomány" megtörésében. Fellépése idején ez a tradíció még nagyon is élő volt - ő állított fel először tudományosan és művészileg egyaránt új mértéket a Bach interpretálásban. Korántsem volt azonban ez a "régi-új" előadásmód száraz, merev, vagy iskolás; a nevezetes richteri espressivo minden egyes darab, minden egyes ütemét frissé, élővé varázsolta. Elég csupán néhány ütemet meghallgatni belőlük, hogy halljuk, hogyan "lélegzik" ez a zene.

Nem tartozott azonban az úgynevezett "korhű előadásmód" hívei közé, pedig ez a mozgalom éppen az ő fénykorában, a hatvanas-hetvenes években bontogatta szárnyait és aratta első sikereit. Sőt, kifejezett szkepticizmussal szemlélte kartársai ilyen irányú buzgalmát. Noha ő maga csembalón játszotta Bach billentyűs műveit és barokk orgonákon az orgonaműveit, zenekarának zenészei modern hangszereken játszottak. A korabeli hangszereken való játék és a korhű előadásmód beható ismerete és gyakorlata alapjában és végső soron semmire sem garancia. Bárki megtanulhatja, aki tud valamilyen hangszeren elfogadhatóan játszani és elolvasta a vonatkozó szakkönyveket, megtanulta olvasni a régi kéziratokat és kiadásokat, vagy elsajátította mindezt a szakma úttörőitől, akik ezt ma már a zeneművészeti főiskolákon tanítják. Sőt, mivel a barokk darabok gyakran - de nem mindíg - szerényebb feladatot rónak a hangszeres játékosra, mint a klasszikus, romantikus repertoár virtuóz szólóművei, kényelmes menedéket kínálnak azoknak, akik nem biztos, hogy meg tudnak birkózni az utóbbiakkal.  Azonban hiába ismeri és tudja tökéletesen reprodukálni valaki a barokk előadásmódot, a zene - és bármely művészeti alkotás sikeres előadásához - sajnos - még másvalami is szükséges: az az előadói tehetség, muzikalitás, az a személyes sugárzás, mely csak a legkiválóbbak sajátja. Enélkül minden tudományosan megalapozott, precízen kivitelezett korhű előadás csak papírízű manierizmus marad és nem vetekedhet Richter konzervatívnak tűnő, de hiteles "szent áhítatá"-val és spirituális sugárzásával. Ez magyarázza, hogy nem avult el, hogy a "korhű előadásmód" és a korhű hangszerek világában is szívesen hallgatjuk és vásároljuk olyan művészek barokk felvételeit, akik egyáltalán nem tartoznak a "korhű"-nek nevezett iskolákhoz: Glenn Gouldét, Rosalyn Tureckét és Schiff Andrásét - akik nem átalották Bachot modern zongorán játszani, Otto Klempererét, Sir Neville Marrinerét és az Academy of St Martin-in-the-Fields kamarazenekarét, Rolla Jánosét és a Liszt Ferenc Kamarazenekarét. Mert vissza lehet építeni barokk módra a hangszereket, meg lehet keresni a modern hangversenytermeknél kisebb barokk dísztermeket, hogy hiteles akusztikai környezetben hallgassuk - jóval drágábban persze - a barokk zene hitelesen előadott műveit, de "bízhatunk-e abban" - tette fel a kérdést réges-régen Furtwängler - "hogy az emberek ma is úgy hallanak, ahogyan másfél évszázaddal ezelőtt hallottak?" Richter válasza: nem!

Jelen Tíz CD-s albumunk Bach nagy egyházi műveiből Richter Münchenben készült valamennyi stúdiófelvételét tartalmazza, egy jelentős kivétellel: a H-moll misét - ki tudja miért - a japán televízió (NHK) felvételében hallhatjuk, amely a Bach-Kórus és Zenekar japán turnéján készült a tokiói Bunka-Kaikan teremben. (A stúdiófelvétel is kapható a DG Galleria sorozatában: azon Maria Stader, Hertha Töpper, Ernst Haefliger és Dietrich Fischer-Dieskau alkotja a szólistanégyest; a két CD ára körülbelül feleannyi mint a jelen tízé...)

Az ovasó talán elnézi jelen sorok írójának, hogy nem elemzi, kritizálja egyenként a műveket, de - mivel az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy szereti és csodálja azoka és Karl Richter és együttese előadásait - nem látja értelmét, hogy ugyanazokat a dicsérő jelzőket újból és újból felsorolja minden egyes darabnál, ezért csak néhány jelentősebb momentumot emel ki:
a Máté passióban Kieth Engen csodálatos Jézusát és Dietrich Fischer-Dieskau basszus(!) áriáit, a János passióban Hermann Prey - teljesen más - Jézusát és a csodálatos turbákat, a Karácsonyi Oratórium és a Magnificat ünnepi pompáját és bensőségességét, nagyszerű szólónégyesét, a H-moll mise sosemvolt intenzitású, igazán élő előadását.

Végül szóljunk az album utolsó - de cseppet sem elhanyagolható - vonzerejéről, az áráról. Az Universal (volt Polygram) Kereskedelmi Központjának raktáráruházában, a Gyömrői úton, a 10 CD-s album tízezer forintba kerül, a boltokban mintegy harminc százalékkal többe - igazán nem sok ezekért a felvételekért.

A Deutsche Grammophon katalógusában ma is megtalálható és kapható a klasszikus Richter felvételek jelentős része. A hatvanas években készült az a teljes evangélikus liturgikus éveg felölelő, minden vasár- és ünnepnapra egy-egy (összesen 64) kantátát tartalmazó - annak idején úttörő - sorozat, melyre Richter különösen büszke volt, és amely most 26 CD-n kapható, de megvásárolhatók a 4-5-6-6-5 CD-t tartalmazó kötetek egyenként is.

Azoknak, akik nem akarnak ennyi Bach kantátát birtokolni, és egy kicsit olcsóbban szeretnének hozzájutni, eláruljuk, hogy különböző olcsó sorozatokban és kombinációkban   (Bach- His Greatest Works, Galleria, 2 CD, Centenary Collection, stb.) egész csomó kantáta kapható (általában három egy CD-n). E sorok irója 17 kantáta boldog tulajdonosa, melyekhez mérsékelt áron jutot, mindössze egyetlen átfedéssel. Ugyancsak kapható a Máté-, a János-passió, a H-moll mise és a Karácsonyi oratórium is teljesárú albumokban. A Brandenburgi versenyek éppen kifogyóban vannak a J.S.B. - His Greatest Works sorozatban, de kaphatók a Galleria címke alatt, akárcsak az orgonaversenyek, a Magnificat, néhány orgonamű és a fuvolaszonáták Auréle Nicolet-val. A négy Ouverture (zenekari szvit) jelenleg nem kapható - tessék figyelni az új kiadványokat! Kapható viszont Gluck Orfeo és Euridice-je Gundula Janowitz-cal, Edda Moser-rel és Dietrich Fischer-Dieskau-val. Händel műveiből az összes Concerto grosso négy CD-n, a Messiás 2 CD-n (olcsó) angolul, angol szereplőkkel, kórussal és zenekarral, és a Sámson-oratórium csodálatos felvétele, Nyitányok és Fischer-Dieskau árialemeze szerepel a katalógusban.

Richter felvételek hallhatók Fischer-Dieskau, Maria Stader és Maurice André szólólemezein is.