Ilyen nincs, avagy … szerelem első hallásra – Kolonits Klára: Bel canto reloaded

Verdi Macbethjének 1847-es ősverziójából majd két évtizeddel később maga a Maestro dobta ki egyebek mellett a Lady Trionfai! kezdetű cabalettáját. Erősen gyanítom, nem teszi meg, ha hallja Kolonits Klára előadásában.

De Callas azért csak Callas! – Callas remastered Mozart, Beethoven & Weber

Bár történelmietlen ezen merengeni, de kicsit az az érzésünk, ha a pálya korai szakaszában a német repertoár került volna előtérbe Callasnál, pompás heroina-alakításokkal lehetnénk gazdagabbak.

Elkapkodott belépő – Presenting Montserrat Caballé

Nem véletlen, hogy a legfényesebb a Roberto Devereux-részlet, Caballé egy évvel korábban pont ebben aratta első komolyabb sikerét, azaz a szólam ekkor már viszonylag biztosan az övé volt.
Nem rossz, nem rossz, de belépőnek kevés

Királynő más dimenzióban – Elena Moşuc: Donizetti Heroines

Ha most interjút készíthetnék Elena Moşuccal, a legfontosabb kérdésem az lenne, hogyan jutott el Donizetti hősnői értelmezésében a mostani állapotra, hiszen némelyik szólamot évtizedek óta repertoáron tartja? Hogy miként érik meg egy torokban az efféle érett asszonyi szólam? Mi mindenen kell túl lenni ehhez énekesként és nőként?

Kaufmann Verdiről mesél - Nikolényi István emlékének

Minél nagyobb egy énekes, annál több csacsiságot írnak össze róla. Ráadásul ebben teljesen egységek rajongók és ádáz ellenségek, vérprofi kritikusok és vérmes laikusok. Jonas Kaufmannról kivételesen sok zagyvaság jelenik meg nap mint nap, aminél semmi nem mutatja jobban, hogy igazi operaóriás. Talán csak az, ahogyan énekel.

Fedezzük fel újra Hans Hottert! (Schubert: Lieder)

Az az érzésünk, hogy tudatos énekes, aki precízen csiszolgatta a dalokat, de az előadásban semmi, de semmi nyomát nem találjuk a mesterkéltségnek. A kulcsszó a természetesség lehet, ami nagyszerűen párosul a szabad hangadással és az egyszerű, nagy formákban történő gondolkodással.

Ruhapróba a Mozart-szabóságban – Andrea Rost: Mozart Arias

Ha az ember azt hallja, hogy egyetlen lemezen, egyetlen énekesnővel rögzítik a Don Giovanni és a Figaro házassága összes (szám szerint: nyolc) női szereplőjének áriáit, akkor az érzései a feltétel nélküli hódolat és a feltétlen kétkedés között ingadoznak.

Tananyag a meddigről – Anna Netrebko Verdi-áriákat énekel

Ha a pálya elmúlt évtizedét nézzük, akkor aktuális lett volna egy Violetta, Gilda, Luisa, Desdemona áriáiból összerakott album. De Netrebko nem visszafelé tekint, hanem előre, mert ezek egyike sem szerepel, van helyette viszont Lady Macbeth, Giovanna, Elena, Elisabetta és Leonora.

Cappuccino fékezett habzással – Bel canto Bully (részletek Rossini, Weber, Bellini, Donizetti és Mercadante operáiból)

Domenico Barbaja finoman szólva is nagyban űzte az operabizniszt. Nyilván lehetett valami affinitása a dolgok kezeléséhez, közvetve és közvetlenül számos új alkotás fűződött a nevéhez. Ebben persze szerencséje volt, mert sikerült egy oly korban működnie, amely operatörténeti szempontból kiemelkedően termékenynek bizonyult.

Konform (Jobb-rosszabb hanglemezek a Verdi-év margóján)

Ha csak felsorolásszerűen lajstromba venném azoknak a kép- és/vagy hanghordozó kiadványoknak a magabiztosan duzzadó halmazát, melyek az idei Verdi-emlékév örve alatt születtek, s kerültek a boltok polcaira, a tényleges cikknek már nem is maradna hely. Így csak a fontosabbaknak szorítok teret emitt, háromról pedig alant bővebben is megemlékezem...