Szép, ám kissé egysíkú - Ildar Abdrazakov Verdi-áriákat énekel

A jelen CD-n szereplő karakterek zömét Ildar Abdrazakov már színpadon is megformálta. A meglehetősen szűkszavú kísérőfüzet szerint „Verdi korai és középső korszakából választott áriákat”. A CD-szereplő legkésőbbi Verdi-opera a Don Carlos – az ezt követő művekből nem is választhatott volna áriát, merthogy az Aidában, az Otellóban és a Falstaffban, legjobb tudomásom szerint, nincs önálló basszus-ária.

Fritz Wunderlich utolsó Dichterliebéje

Wunderlich 1966-ban a pályája csúcsán volt, technikailag mindent tudott, s bár rengeteg fellépést teljesített, ügyesen megóvta magát az idő előtti elhasználódástól. Csak életkorának és hangi állapotának megfelelő feladatokat vállalt el. Elég sok dalesten közreműködött, s elsajátította a lied műfajának minden fogását.

Trisztán a vándorúton – Schubert Téli utazása Jon Vickerssel

Jon Vickers Winterreise-lemeze azt igazolja, hogy egy intelligens énekes a hangi határain könnyedén túl tud lépni, ha megvan a mondanivalója és az ehhez szükséges technika. Vickers ezen az 57 éves korában rögzített felvételen nagyszerű pianista partnert talált kortársa, Geoffrey Parsons személyében.

A mérges bácsi – Bryan Hymel: HÉROÏQUE

Mindig élmény egy új énekes tehetséget felfedezni a magunk számára. Van ebben azért rizikó, például amikor némely megoldástól/tulajdonságtól olyannyira elolvadunk, hogy nem fedezzük föl a mégoly ágaskodó hibákat sem. De ott van a dolog másik oldala, amikor a bennünk lévő korábbi élmények nem engedik maguk közé befurakodni az újabbat. Nos, Bryan Hymel esetében nekem mindkettőből kijutott.

Egy bohóc nézetei, avagy a világ Olympián túl - Natalie Dessay: De l’opéra à la chanson

Amikor jelen sorokat írom, éppen azzal van tele a sajtó, hogy három évre visszavonul, mert ki kell találnia magát, nem mehet úgy tovább, ahogy eddig, mert már 48 éves. Ezekből a visszavonulásokból, „technikai szünetekből” volt már néhány és minden esetben tényleg főnixmadárként tért vissza rajongói közé.

Ilyen nincs, avagy … szerelem első hallásra – Kolonits Klára: Bel canto reloaded

Verdi Macbethjének 1847-es ősverziójából majd két évtizeddel később maga a Maestro dobta ki egyebek mellett a Lady Trionfai! kezdetű cabalettáját. Erősen gyanítom, nem teszi meg, ha hallja Kolonits Klára előadásában.

De Callas azért csak Callas! – Callas remastered Mozart, Beethoven & Weber

Bár történelmietlen ezen merengeni, de kicsit az az érzésünk, ha a pálya korai szakaszában a német repertoár került volna előtérbe Callasnál, pompás heroina-alakításokkal lehetnénk gazdagabbak.

Elkapkodott belépő – Presenting Montserrat Caballé

Nem véletlen, hogy a legfényesebb a Roberto Devereux-részlet, Caballé egy évvel korábban pont ebben aratta első komolyabb sikerét, azaz a szólam ekkor már viszonylag biztosan az övé volt.
Nem rossz, nem rossz, de belépőnek kevés

Királynő más dimenzióban – Elena Moşuc: Donizetti Heroines

Ha most interjút készíthetnék Elena Moşuccal, a legfontosabb kérdésem az lenne, hogyan jutott el Donizetti hősnői értelmezésében a mostani állapotra, hiszen némelyik szólamot évtizedek óta repertoáron tartja? Hogy miként érik meg egy torokban az efféle érett asszonyi szólam? Mi mindenen kell túl lenni ehhez énekesként és nőként?

Kaufmann Verdiről mesél - Nikolényi István emlékének

Minél nagyobb egy énekes, annál több csacsiságot írnak össze róla. Ráadásul ebben teljesen egységek rajongók és ádáz ellenségek, vérprofi kritikusok és vérmes laikusok. Jonas Kaufmannról kivételesen sok zagyvaság jelenik meg nap mint nap, aminél semmi nem mutatja jobban, hogy igazi operaóriás. Talán csak az, ahogyan énekel.