Még most, a hatodik lemezük megjelenésekor is szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy egy nagy ember, egy nagy név megsimogatta a buksijukat. Mintha nem hinnék el, hogy jók. Pedig azok.

Az EMI új kiadványa nem tartalmaz új felvételeket. Korábban megjelent lemezekből készült kompilációt kapunk kézhez, de ez az az eset, amikor eszünkbe sem jutna hiányolni az új művet, az új előadást, az új felvételt!

A magára valamit adó zenebarát a 20. tracknél kezdi a hallgatást: A halál dalai és táncai. E dalciklus előadása bizonyára az egyik csúcs Boris Christoff pályáján.

Nincs okom a tehetségükben kételkedni, de az út neheze még hátra van számukra. Nem baj, végül is ez egy \"promóciós\" CD! Az Arpa d\'Or, azaz Aranyhárfa nevű kamarakórus pillanatnyilag itt tart.

A Schubert által bejánlott személyi titkárral, Randhartingerrel a házimuzsikálás és a schubertiádák hangulata is beköltözött a Széchenyi család sopronhorpácsi és egyéb otthonába.

Minden okom meg van rá, hogy különös figyelmet fordítsak a mű előadásaira és különösen arra a felvételre, ami szinte fájdalmasan éles vaku-villanás fényével világítja meg minden Cantata Profana előadás nagy problémáját.

\"World premiere recording\" - ahogyan a borító is állítja. Jól esne azt mondani, hogy ezzel a bemutatóval további méltatlanul elfeledett, a Stabat Materhez mérhető gyöngyszemek kerültek elő.

Ha Scarlatti Stabat Materét említem, sokaknak biztosan az idősebbik, azaz Alessandro Scarlatti jut eszébe. Az ő műveit nem nagyon ismerjük, de tudjuk róla, hogy iszonyatosan sok operát, rengeteg misét, oratóriumot és kantátát komponált.

A Chanticleer énekegyüttes 25. albuma a kórus fennállásának 25. évfordulójára jelent meg. Nagyjából minden rajta van, ami valaha hatott az amerikai komponistákra.

Az 1991-óta működő kórus első lemeze messze meghaladja az amatőr kórusok, és kiadványaik színvonalát. Érződik, hogy Kabdebó Sándor elsősorban a szép és egységes hangképre törekedett.