Sebaj! (Arpa d\'Or énekegyüttes: Vigilate)

Arpa d\'Or énekegyüttes
Vigilate
AD 03 - 2001

Egy új hanglemezzel kapcsolatban három olyan kérdés szokott felmerülni, melyre a recenzensnek kell megpróbálnia megtalálni a válaszokat. Milyen műsort tartalmaz a hangfelvétel, hogyan adják elő, és végül, milyen a CD, mint kereskedelmi termék?

Kicsit zavarba ejtően sokszínű a lemezen szereplő választék. A hátoldalon lévő jegyzéken örömmel láttam a kórusirodalom alapműveinek számító, ugyanakkor ritkán elérhető szerzőket. Az is rendben van, hogy csupa latin nyelvű egyházi műről van szó, mindössze egy angol nyelvű Byrd kompozíció a kivétel. Azzal nehéz megbarátkoznom, hogy a szerzők életműve mintegy kétszázötven évet fed le az európai zenetörténetből, és ebbe túl sok minden belefér. A műveket idő- és más rend nélkül, véletlenszerűnek tűnő sorban kapjuk, igaz, szöveg szerint mégiscsak fölfedezni vélek valami rendszert. (Adventtől húsvétig követhetjük az egyházi évet.) Sajnos zenehallgatás közben a teoretikus besorolás lehetősége nem vígasztal. Dufay és Gesualdo között azért elég nagy a különbség ahhoz, hogy zenei logika nélküli sorrendben kapjuk őket.

A műsorválasztásra egy alapos indokot sikerült találnom:
Ez egy \"promóciós\" CD! Az Arpa d\'Or, azaz Aranyhárfa nevű kamarakórus pillanatnyilag itt tart. Nem az volt a céljuk, hogy reneszánsz kórusművek választékát kínálják a vásárlónak, hanem hogy megmutassák, hol tartanak, mire képesek.

Az együttes egyébként hat fős \"fiúcsapat\", azaz bizonyára a King\'s Singers sikerei is inspirálták a társulást. Mindez azzal jár, hogy a szoprán és alt szólamokat igen nehezen elsajátítható énektechnikával férfiaknak kell megszólaltatniuk. A magas hangokkal nincs is sok probléma, sajnos a tiszta intonációval és a hangszínnel annál inkább. Határozottan hallani vélem, hogy énektechnikájukat különböző iskolákban csiszolgatják.
Lehet, hogy éppen a magasságra szorítkozó koncentráció miatt, de a tisztaság (illetve a hiánya), a ritmustalanság, és a kiegyenlítetlen, szólamokat zavaróan kiemelő vagy elfedő egyéni hangszín néhol kifejezetten dilettáns benyomást kelt. Ennek ellenére nincs okom a tehetségükben kételkedni, de az út neheze még hátra van számukra. Nem baj, végül is ez egy \"promóciós\" CD! Az Arpa d\'Or, azaz Aranyhárfa nevű kamarakórus pillanatnyilag itt tart. Nem az volt a céljuk, hogy első nekifutásra világsztár minőséget kínáljanak a vásárlónak, hanem hogy megmutassák, hol tartanak, mire képesek.

A borító ízléses. Színtelen tónusa a manapság divatosan egyszerű, talán leginkább az ECM kiadó stílusára emlékeztet. Sajnos a kisérőfüzetben sem a szerzőkről, sem a művekről nem kapunk információkat, de egy jó pont: a művek szövegét - fordítással együtt - mellékelték. A hangminőség átlagos, de hát aligha dolgozhattak drága, mindennel felszerelt stúdióban. Sebaj, ugyanis ha még nem mondtam volna: ez egy \"promóciós\" CD! Az Arpa d\'Or, azaz Aranyhárfa nevű kamarakórus pillanatnyilag itt tart. Nem az volt a céljuk, hogy egy reneszánsz kórusműveket tartalmazó \"nagydíjas\" CD-t kínáljanak a vásárlónak, hanem hogy megmutassák, hol tartanak, mire képesek.
Az igazi kérdés, hogy később mire lesznek képesek? Úgy hiszem, a következő CD-jük igen tanulságos lesz.