Made in ... (Chanticleer: Our American Journey)

Chanticleer: Our American Journey
Warner / Teldec Classics - 2002

Az Our American Journey, a Chanticleer énekegyüttes 25. albuma, a kórus fennállásának 25. évfordulójára jelent meg. Tekintélyes szám, mindkét vonatkozásban. És erre a nevezetes alkalomra volt bátorságuk nem egy \"Best Of\" válogatást, nem egy \"könnyed\" albumot megjelentetni. Továbbmegyek: a művek harmadát kortárs zeneszerzők írták - némelyik darabot kifejezetten a Chanticleer rendelte.

A lemezen nagyjából minden ott van, ami valaha hatott az amerikai komponistákra: a mexikói barokk művek, a telepesek, az első egyházi közösségek himnuszai, az indián őslakosok zenéje, a népdalok, a bluegrass, a spirituálék - még Gershwin is helyet kapott, hiszen neki is volt egy olyan köpönyege, amiből később többen is előbújhattak.

Az amerikaiakat érő zenei hatások persze nem lokalizálhatók a keleti és a nyugati part közé. A nagykönyvekben emlegetett \"Afrikából szállított rabszolgák zenéje\" mellett van itt azért más is: balra Japán, jobbra Európa, a gyökerek. A Chanticleer lemezén a kortárs művek között példának okáért megidéződik William Byrd Ave Verum Corpus motettája (Steven Stucky: Whispers), William Hawley pedig két kompozíciójához is Torqato Tasso szövegeit vette alapul (Fuggi, fuggi, dolor ill. Labbra vermiglie e belle). A tanulmányait Japánban is folytató Jackson Hill Voices of Autumn című művében a japán tradicionális zene világát idézi meg, az \"egzotikus\", ám már \"hazai\" elemek kapcsán pedig a mohikán gyökerekkel bíró Brent Michael Davis kompozíciója, a The Un-Covered Wagon említhető meg.
Mit hallhatunk még, a kortársakon kívül? Lásd mint fent: mindent, ami valaha hatott az amerikai komponistákra.

A Chanticleer teljesítményéről nincs mit mondani. Trade Mark.
Tizenkét férfi, 3-3 énekes minden szólamban, basszustól a szopránig bezárólag. Muzikalitás, stílusérzékenység - hadd ne soroljam a közhelyszótár vonatkozó kifejezéseit.

Valahogy mindig azt hisszük, hogy ismerjük az amerikaiakat, értjük őket. Legalábbis megvan róluk a véleményünk. Főleg, ami a szellemi gazdagságot illeti. És talán nem kell konkretizálnom, hogy milyen előjelet szoktunk ilyenkor használni.
Meghallgattam kétszer a lemezt, majd leírtam, mi tetszett, mi nem. Aztán kitöröltem az egészet.
Ez most nem erről szól. Amerikáról szól és a Chanticleer-ről.
Különben is: van némi különbség a szavak között. Ismerni, vagy megismerni? Érteni, vagy megérteni?
Hallgassák meg a lemezt, aztán megbeszéljük.