Ami mindenképpen figyelemre méltó, az az, hogy olyan énekegyüttesről van szó, amely tagcseréktől függetlenül egyaránt érti, érzi és érzékeltetni is tudja, hogy mi a különbség mondjuk Thomas Morley és a Beach Boys között.

A 60-as, 70-es évek nagy magyar operaénekesi nemzedékének tagjait nem sokszor hallhattuk itthon. A Hungaroton feladata pótolni, amit lehet. Ezen a lemezen Kovács Eszter Wagner-szerepeiből kapunk válogatást.

A korongon hallható két mű a serenata műfajába tartozik. A tudomány pillanatnyi állása szerint idősb. Scarlatti tolla alól 32 serenata került ki (22 biztosan az övé, a többire csak közvetett bizonyítékok vannak).

A 14 Haydn misét rögzítő sorozat harmadik lemeze nemcsak a fanatikus Haydn rajongók számára lehet érdekes, de azoknak is élményt nyújt, akik a \"Papát\" eddig kizárólag instrumentális szerzőként tartották számon.

Ritkán hallott Verdi áriák és nyitányok, alternatív operarészletek, fénykorában lévő fehér kendős tenorista. Kettős recenzió egy újra kiadott Pavarotti-albumról.

Schubert stílusát Dieskau autentikusnak nevezi. Szerinte Schubert úgy ír, ahogy gondolkodik, ahogy érez, ahogy beszél. Természetesen. Szerencsére Dieskau ugyanígy énekel.

Elhiszem, hogy egy misében nem kinálkozik annyi lehetőség a \"harapós\" megszólalásra, mint mondjuk egy szvitben, de talán ezt sem kellene végig kivett protézissel énekelni.

Flórez produkciója - talán a színpadi tapasztalat miatt - könnyed, elegáns, nemes. Sehol sem izzadtságszagú, magasságai sztratoszférikusak, a hang egész tartományában kiegyenlített.

A kórus concerto, mint műfaj sem a háromkötetes zenei lexikonban, sem a húszkötetes Grove-ban nem szerepel. Lehet, hogy nem is létezik? Pedig ahhoz képest elég jó.

Minden tekintetben meggyőző, roppant áttetsző, csodálatosan tiszta hangzású felvétel született, melyben nyoma sincs sem a romantikus gőznek, sem a \"régizenés\" arroganciának.