Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Bach: Máté-passió

2003-04-18 08:15:00 - csonta -

\"Bach: Bach: Máté-passió
Gabrieli Consort and Players
Vez.: Paul McCreesh
Universal / Archiv Produktion
2003, 474 200-2

Mi sem jellemezhetné jobban a Bach-interpretációban bekövetkezett változást, mint két adat: az 1833-ban Drezdában rendezett koncerten nem kevesebb, mint 342 közreműködő adta elő a Máté-passiót (8 oboa, 8 klarinét!), míg a most megjelent felvételen alig harmincan játszanak, ráadásul nincs külön kórus, minden énekes szólamot a két négyes csoportra osztott szólisták csapata énekli. Ez a legfontosabb újdonság a lemezen: a karmester, Paul McCreesh ugyanis magáévá tette a Joshua Rifkin által 1981-ben kifejtett és az Andrew Parrott által 2000-ben számos dokumentummal alátámasztott nézetet, miszerint Bach korában eredetileg a kórus tagjai énekelték a szólószámokat is.

Hogy ez igaz-e, vagy sem, azt szakértelem hiányában Recenzens bizonyosan nem tudja eldönteni; itt az újabb alkalom, hogy ismét egymás torkának essenek a kompetens zenetudósok. Ám annyi bizonyos, hogy minden tekintetben meggyőző, roppant áttetsző, csodálatosan tiszta hangzású felvétel született így, melyben nyoma sincs sem a romantikus gőznek, sem a \"régizenés\" arroganciának.

Ez természetesen a bevezető hatalmas kóruson (\"Kommt, ihr Töchter, helft mir klagen\") érzékelhető a legjobban, most a rendkívül bonyolult, egy korált is magába foglaló polifon szövet minden szála világosan és plasztikusan érzékelhető, minden hang megszólal, világosan és elkülönítetten, ahogy Descartes mondta valamikor, igaz, nem a Máté-passióról...

A tempók is meggyorsultak kissé, vége a vontatottságnak, az egyes jelenetek táncos könnyedséggel libbenek elénk, a Paul McCreesh-sel készült interjú riportere egyenesen szvingesnek nevezi az említett nyitókórust, és felteszi a kérdést, vajon nem hiányzik-e belőle a jámbor kegyelet? Mire a karmester válasza: \"Az ég szerelmére, miért hiányozna? Bach minden tétele, legyen bár gyors vagy lassú, szinte testileg érzékelhető kapcsolatot mutat a tánccal. Azonkívül a tempók megválasztása összefügg az előadói apparátus méretével. Egy nyolctagú kórus nyilván nem énekelhet olyan tempóban, mint mondjuk a Karl Richter felvételén szereplő tömeg.\"

Recenzenst legkivált Glenn Gould Bach-felfogására emlékeztette ez a nagyszerű bejátszás. Játékos, kedves, rendkívül ritmikus, és üdvösen hiányzik belőle bármiféle túl sok élesztővel keltetett pátosz, \"pedál nélküli\" az egész interpretáció. Ugyanakkor persze a megfelelő helyeken drámai is: Péter árulása, a hármas kakasszó ritkán hallható ilyen megrázóan. És a zárókórust (\"Wir setzen uns mit Tränen nieder\") még azt is megkönnyezheti, akit kőszívvel vert meg az Isten.

Egyedül az énekesek teljesítménye bírálható; közülük kiemelkedőt nyújt Deborah York és Magdalena Kozena, és roppant szuggesztív az Evangélistát adó Mark Padmore. Ám a basszista Stephan Loges, bár stílusosan dalol, bizonyosan nem tartozik a jelentős szólisták közé.
A McCreesh által 1982-ben alapított Gabrieli Consort and Players minden tagja virtuóz és alázatos szolgája a maga hangszerének.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.