Kórus concertók - nagy kórusművek 3
Alfred Schnittke: Choir Concerto
Russian State Symphonic Cappella
Valery Polyansky
CHANDOS
A nagy kórusművek különböző felvételeiből válogató sorozatunkban legszívesebben most nem egy konkrét műről, hanem egy egész műfajról írnék, merthogy nálunk kevesen hallottak a kórus concertókról.
Csakhogy én magam hiába hallottam róla, tudni én sem tudok semmit. Azt megszokhattuk hogy az általunk keresett szócikket nem találjuk a háromkötetes zenei lexikonban, de ez a húszkötetes Grove-ban sincs. Kerestem a Pravoszláv Egyházzene 1000 éve című kétnyelvű angol-orosz antológiában, és kerestem hanglemezek kísérőfüzeteiben. Az Internetes kutatás sem hozott eredményt, sőt a Műjegyzék Bortnyanszkij concertóit is Anthem-ként jegyzi. Lehet, hogy nincs is ilyen műfaj?
Mindenesetre a Mozart-Beethoven kortárs Dmitrij Bortnyanyszkij (1751-1825) maga is megérdemel pár szót. Az ő négy Melodia CD-t megtöltő művei voltak azok, melyeknél először csodálkoztam rá az ortodox kórushagyományokat az európai polifóniával ötvöző stílusra. Bortnyanszkij, mielőtt elfoglalta volna szentpétervári állását, Velencében tanult Baldassare Galuppinál. Ezek az alkotások nem véletlenül inspiráltak sok későbbi pályatársat, például Csajkovszkijt, aki műveinek első tízkötetes összkiadását gyűjtötte össze.
Alfred Schnittke Chorus Concerto című grandiózus opusza talán még különösebb példája két, teljesen eltérő zenei világ csodálatos szintézisének. A pravoszláv egyházzenéből ismert és népszerű harmonizálás, az "oroszosan" átütő basszusra alapozott felrakás szinte változatlanul szólal meg. Hogy miért modern mégis ez a kompozíció? Hogy mindezeket mivel egészítette ki a huszadik századi Schnittke? "Mindössze" annyival, hogy az egyszerűség, tisztaság és szépség elemi erőt nyert. Az általam ismert a cappella kórusművek között itt szólal meg leginkább az a szimfonikus teljesség és sokszínűség, ami bármiféle hangszerkíséretet feleslegessé tesz.
A formai felépítés, és az időtartam is hozzájárul, hogy semmilyen hiányérzetem ne lehessen. Négy tétel, mintegy háromnegyed óra. Ez az a cappella kórusművészet igazi potenciálja, minden mást ehhez lehet mérni.
Sok kórus nincs, amelyik eséllyel állhat szembe ilyen kihívásnak, de a próbálkozás önmagában rangot jelent. Tudomásom van egy Hyperion kiadványról, melyen Stephen Layton vezetésével a Holst Singers vállakozik a feladatra. Ezt a lemezt sajnos nem hallottam, de így is inkább a Chandos CD-jét ajánlom, mint igazán autentikus előadást.
A Poljanszkij dirigálta Orosz Állami Énekkar itt megmutatja, hogy mi is az, amit szerte a világon valószínűleg egyedül csak ők tudnak.