500 bizony dalolva! – Fricsay Karmesterverseny Szegeden

Ötszázharmincan jelentkeztek az I. Nemzetközi Fricsay Ferenc Karmesterversenyre. A szintén nemzetközi zsűri végül egyre sem mondta, hogy éljen, első lett!

Az aspiránsok első körben csak videójukat küldték el, ennek alapján 100-at válogattak ki, akik el is jöttek és megmutathatták pálcás tudásukat. A versengésnek a Szegedi Szimfonikusok adtak otthont és zenekart.

Fricsay Ferenc világszerte az egyik legismertebb magyar származású karmester, Solti Györggyel, Reiner Frigyessel, Szél Györggyel együtt emlegetik a nevét. 1934 és 44 között Szegeden volt katonakarmester, szombati koncertjeiket a város főterén rendszeresen közvetítette a Rádió. 1935-től ő vezette a Szegedi Filharmonikus Egyesület Zenekarát, rendszeresen vezényelt a Szegedi Nemzeti Színházban és a Szabadtéri Játékokon is. A háborút Budapesten vészelte át, utána pár évig az Operaházban dirigált, majd 1947 után a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Berlinben és Münchenben töltött be vezető pozíciókat zenekaroknál és operaházakban, két évig a Houstoni Szimfonikusokat is vezette. Ebben az időszakban számtalan lemezfelvételt készített vele a Deutsche Grammophon.1963-ban, 48 évesen halt meg. Utolsó éveiben Svájcban élt és most egy svájci cég szervezte meg emlékére ezt a versenyt.

Szegeden is ápolják az emlékezetét. A Nemzeti Színház előcsarnokában és egykori lakóházán emléktáblát helyeztek el, a városi fúvószenekar fölvette a nevét, az egyetem Művészeti Karának hangversenyterme és a zenekar egyik bérlete a nevét viseli. Lánya, és veje gyakran látogat a városba a verseny döntőjére is eljöttek.

A zsűri elnöke Vaszilij Petrenko, a londoni Royal Philharmonic Orchestra igazgatója, volt, német, lengyel és litván karmesterek mellett tagja volt Gyüdi Sándor a Szegedi Szimfonikusok igazgatója is.

Szeptember 3-tól délelőtt és este két részletben hallgatták meg a versenyzőket. Az 5 napos selejtezőkben 14 percet kaptak, ahol egy szimfonikus művet próbálhattak és vezényelhettek a zenekarnak. Jelentkezési korhatár nem volt, ezért a huszonéves hallgatóktól 60 fölötti gyakorló karmesterekig minden generáció képviseltette magát. A mezőny földrajzi értelemben is az összes kontinenset lefedte, Észak-, és Dél-Amerikából, Ausztráliából, Afrikából, és Ázsia számos országából érkeztek muzsikusok, több hölgy is.

Például a kínai Jiaying Ding, aki Sanghaiból származik, de New Yorkban, a Julliard Schoolon tanul zongorázni. Eddig zenekart még nem, csak két zongorát dirigált, ennek ellenére magabiztosan vezényelte Beethoven Egmont-nyitányát. Azt mondta, alig kellett ismétléseket kérni, mert a zenekari tagok a mozdulataiból is jól megértették, mit kér tőlük.

Ugyanebben a cipőben jár a lett Vilhelms Vacietis. Ő most fejezte be karmesteri tanulmányait szülőhazájában és Bartók Concertójának I. tételét választotta. Bevallotta, nagy izgalommal állt oda egy magyar zenekar elé, de amint elkezdett vezényelni, nagyon megnyugodott, mert érezte, hogy a muzsikusoknak a vérükben van ez a zene.

A rendezés költségeit jórészt a nevezési díjak fedezték. A versenyzők egy része azt találta vonzónak, hogy igazi, profi szimfonikus zenekart vezényelhet. A második fordulóba 17-en, a szeptember 10-i döntőbe négyen jutottak. Erre a Szegedi Nemzeti Színházban került sor. A selejtezők sem voltak zártkörűek, a döntőre viszont csaknem megtelt a színház.

Itt minden versenyző 40 percet kapott, az elején próbálta a választott művet, majd egyben eldirigálta. Érdekesség, hogy a hárman is Brahms I. szimfóniájának 4. tételét választották. Ez a közönség egy részének nem igazán tetszett, viszont alapos összehasonlításokra adott lehetőséget. A 4. olasz karmester Bartók Concertóját vezényelte. A program végén a zsűri meg is hozta döntését.

Az elnöknek időközben vissza kellett utaznia Londonba, a saját zenekarához, ezért videóüzenetben tolmácsolta az eredményt. Az első díjat nem adták ki, a 2. helyezett a holland Sebastiaan van Yperen, a 3. helyezett az olasz Noris Borgogelli lett. A belga Gabriel Hollander különdíjként a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmeghívását, a mexikói Jorge Vasquez pedig egy amerikai zenekar meghívását kapta.

A díjkiosztón megjelent Fricsay Ferenc lánya, Dobay-Fricsay Márta is, aki a négy döntősnek átadta a Deutsche Grammophon ajándékát: édesapja összes felvételét. A tekintélyes csomag 86 CD-t és egy dvd-t, azaz több, mint 100 óra muzsikát tartalmaz.

Gyüdi Sándor alapvetően sikeresnek tartja a versenyt, úgy gondolja, hogy 2-3 évente rendszeresen meg lehet tartani. Persze az első év tapasztalatai alapján változtatások is szükségesek. Kevesebb versenyzőt kell meghívni Szegedre, mert a százas létszám mind a zenekarnak, mind a zsűrinek nagyon megterhelő volt. Elképzelhetőnek tartja, hogy az egyes fordulókban más típusú műveket kérnek majd, például operarészletet.

A döntő műsorában az ismétléseket ő is szerencsétlennek tartja, ezt úgy lehetne kiküszöbölni, hogy előre kijelölnek 4 darabot és ezeket a versenyzők között kisorsolják. A színvonalról úgy fogalmazott: „ez volt ez első ilyen verseny, ezért kevesen ismerték, vagy akik máshol már nyertek, azok nem jelentkeztek. Új Fricsay Ferencet nem véltünk felfedezni, de sok tehetséges muzsikussal találkoztunk. Ha a verseny sorozattá válik, mind színvonalasabb muzsikusok jelentkeznek majd rá.”

A teljes versenyt streamelték az esemény honlapján, és az anyag ma is elérhető a youtube-on. Bővebb információk a fricsaycompetition.com-on.