A Volksoper évkönyve a 2023/2024-es évadra
Négy éven át éltem a császárvárosban. Ha munkám megengedte, esténként valamilyen komolyzenei rendezvényen voltam. Legtöbbször a Staatsoperben, meg persze a két nagy hangversenyterem egyikében.
A Volksoperbe sajnos ritkábban jutottam el. Az intézményt szokás Bécs "második operaházának" is nevezni, s ebben akad egy icipici lenézés is.
Pedig a Népopera is tudott jelentőset felmutatni. No nem afféle PR-estére gondolok, mint például amikor Domingo elénekelt itt egy fél előadást, majd átvillamosozott a Nagy Testvérbe, s ott folytatta az estét.
Ám sok, később neves énekes itt kezdte bécsi karrierjét, hogy utána a STOP-ban folytassa. Például, emlékezetem szerint, Jonas Kaufmann vagy Johan Botha. De pályája vége felé fellépett Neil Schicoff is, aki itt még elvállalta Kalaf szólamát.
A Ház széles, mindenkit megszólítani képes repertoárja és - viszonylag - olcsó jegyárai miatt jóval többek számára elérhető, mint a STOP. A következő szezon legdrágább jegye 185 Euro, de állóhelyről már négyért a miénk lehet egy előadás élménye (ezért az összegért úgy hiszem, egy kávét sem ihatunk meg, de egy korsó sört biztosan nem).
A házat, történetében először, egy hölgy, Lotte de Beer vezeti, Mag. Christoph Ladstätterrel együtt, aki a financiális ügyekért felelős, és Omer Meir Wellber főzeneigazgatóval.
De Beer asszony rendkívül értelmes, s büszke interjút adott a tavalyi évkönyvben. Valóban büszkeséggel töltheti el, hogy olyan elődök nyomába lépett, mint például Karl Dönch, Ioan Holender, vagy Robert Meyer, csak néhány nevet kiragadva a névsorból (majdnem azt írtam, "sörből", de az Unbewusste felszínre törése Freud városában talán megbocsátható).
Ám csemegézzünk először a jövő évad premierjeiből.
Ahogy megszokott, a repertoár színes, egyaránt képviseli magát az opera, operett, balett műfaja. A teljesség igénye nélkül néhány bemutató címe: a Salome, Offenbach Utazás a Holdra című négyfelvonásos operája – nem tudtam, hogy ilyet is írt – a West Side Story, Lehár víg özvegye, Puccini La Rondine-je, John Adams műve, The Gospel According to the Other Mary.
Felsorolni is lehetetlen az új betanulásokat, illetve az ismét színpadra kerülő régebbi produkciókat.
Lesznek persze hangversenyek is, kétszer csendül fel Verdi Requiemje, az énekesek közt ott van Ekaterina Semenchuk és Michael Spyres. De hallhatjuk a Walkür első felvonását, vagy egy „vegyes felvágott” koncertet, Friedrich Gulda, Prokofjev és Schubert műveiből.
A Ház énekesei között csak néhány, számomra valóban ismert név van: Anette Dashs, Anett Fritsch, Angelica Kirschlager, no meg Spyres - de ez nyilvánvalóan az én hibám.
Az évkönyv kiállítása szemet gyönyörködtető, a dizájn modern, de nem avantgard.
Az ötletességre egyetlen péda: van pántlikás könyvjelző, de külön egy kartonlap is, fekete-zöld nagybetűkkel, és egy stilizált V-vel.
De Beer az idei évadra hét súlyponti témát nevezett meg, ami számomra a legszimpatikusabb: "A fantázia teszi a valóságot elviselhetővé." A szezonnak még nincs vége…
Befejezésül egy nagyon emlékezetes, tanulságos mondat az igazgató asszonytól: "A színházban az ember különböző szemszögekből pillant a tükörbe, s láthatja: Honnan jöttünk, hol vagyunk most, hogyan viszonyulunk a saját történelmünkhöz és innen hogy mehetne tovább?"
A Volksoper idén ünnepli fennállásának 125. évét, a Ház történetével az évkönyv egy hatoldalas írása foglalkozik.
Még nagyon sok szép évet kívánunk Bécs „kisöcsi” operaházának!
