Néhány szóval a Marton Éva Énekverseny döntőjéről

Lezajlott a 7. Marton Éva Énekverseny. A döntőbe tizenkét versenyző jutott. Érdemes a versenyzők származásával és múltjával kicsit foglalkozni, mert érdekes tanulságokra juthatunk. Csak néhány aspektust villantanék fel, mielőtt a döntőre térnék.

Bár a középdöntő 26 versenyzője között három magyar énekesnő is szerepelt, a döntőbe egyikük sem jutott be. (Vajon milyen tanulságot von le a rendező Zeneakadémia, a zsűriben helyet kapó operaházi direktor, valamint az ének tanszék vezetője?)

A döntőbe jutott tucatnyi énekes közül öt dél-koreai, akik mind Európában tanultak/élnek, míg a többiek kivétel nélkül mindannyian a szovjet utódállamokból érkeztek (hárman Oroszországból, 1-1 fő Grúziából, Kazahsztánból, Lettországból és Örményországból).

Némileg meglepő, hogy a mezőnyből mindössze öt hölgy jutott be, viszont ők mindannyian szopránok. A hét döntős férfiénekes között mindössze egy tenor, két bariton és négy basszus kapott helyet.

A döntőben minden versenyző két áriát mutatott be, egyet maga választhatott, egyet a zsűri. Ebből adódhat, hogy sikerült két-két Violetta nagyáriát és Renato áriát kapnunk az erősen olaszcentrikus esten. Érdekesség, hogy míg Verdit hét ária „képviselte”, Puccini csak egy szám erejéig szólalt meg, miként Wagner és Mozart is.

Időrendben szaladjunk át az esten!

Jaeyul Edward Kim (26, koreai basszbariton, Frankfurtban tanul) – Hollandi monológ, Mefisztó áriája

Szép formálás, tiszta dallamvezetés az egyik oldalon, a másikon világos hangszín, ami elsősorban a fiatalság rovására írható (ezt a két szerepet csak egészen kivételes esetben keltik életre 35 éves kor alatt). A drámaiság fájóan hiányzott előadásmódjából, helyenként Schubert-dalra emlékeztető megfogalmazás bármily kulturáltan is szólt, idegenül csengett, messze a szólamtól és a szituációtól. A Hollandi-monológ tipikus példája a rossz műsorválasztásnak, ennél csak egy fokkal volt jobb Mefisztóként.

Minsu Kim (31 éves koreai basszus, Milánóban él) – Silva recitatívoja és áriája, Basilio áriája

Világos hangszínű basszus, példás frazeálás, de az előadásmódban mégis volt valami kisszerűség, ami ellentétes a spanyol grand nemes tartásával, de persze ez is magyarázható az énekes fiatal korával. Basilio áriája sokkal jobban feküdt neki.

Seokjun Kim (33 éves koreai, Nürnbergben szerezte mesterdiplomáját, az ottani színház szólistája) – Fülöp király áriája, Caspar áriája A bűvös vadászból

Első pillanattól kezdődően lenyűgözően tömör hanganyag, érett előadás. Széles dallamíveket tud teremteni minden forszírozás nélkül. Mély érzéseket jelenített meg, érthető volt a közönség ovációja. Előadásának kis szépségpöttye, hogy az egyik, a capella megszólaltatott frázisban kicsit intonációsan elcsúszott, de ez a produkció magas összértékéből nem von le semmit, csak jelzi, Seokjun Kim sem befejezett énekes még. A két ária egymással szöges ellentétben állt, de mindkettő rendkívül hatásosra sikerült. Míg Fülöpként a grandiózus megformálás hatott, Caspar-ária elképesztően groteszk előadásával.

Dinmukhamed Koshkinbayev (29 esztendős, Kazahsztánból származik, ott tanult és most is ott dolgozik) – Renato áriája, Schicchi áriája

Az „Eri tu” minden hősbariton próbaköve. A fiatal kazah bariton imponálóan magvas hanganyaggal rendelkezik. A szólam szélsőségesen drámai színeit és a lírai finomságot is profi módon keverte ki, ugyanakkor egy-egy pici rekedtesen sikerült hang jelezte, hogy a hangi határain mozog (esetleg nem volt teljesen egészséges). Gianni Schicchiként teljesen más oldaláról mutatkozott be, az is remek lesz majd tíz-húsz év múlva. Izgalmas lenne követni a pálya alakulását.

Elizaveta Kulagina (28 éves orosz énekesnő) – Violetta nagyáriája, Margit áriája (Gounodtól)

Talán az első előadó, akinek szólamválasztása teljesen egyensúlyban van életkorával, de némileg ellentmond a hangi kvalitásainak. Az előadásmód már a lírai részekben is drámaibb a megszokottnál, mondhatni, egy verista Violetta és Margit, ami jelzi, a fiatal szoprán későbbi irányultságát. A koloratúrák olykor elnagyoltak, azt a bizonyos Eszt megfogja, de nincs meg stabilan, gyorsan le is jön róla, mielőtt baj lenne. Margitként sokkal hatásosabb volt.

Ji Ho Park (25 éves koreai koloratúrszoprán, jelenleg Nürnbergben tanul) – Éj királynője I. felvonásbeli áriája, Lakmé áriája

A döntő egyik legfiatalabb részvevője tipikus lírai koloratúr, amit a Varázsfuvola-recitativo fakó mélységei jeleznek. A lassú rész dallamívei érezhetően nehézségeket okoznak neki, amit a korlátlan magasságú virtuóz futamokkal ellensúlyoz. Számára a Lakmé ária igazi ajándék volt, be is jött a siker.

Daniils Pogoriless (26 éves bariton, a Lett Nemzeti Opera tagja) – Herodes áriája Massenet operájából, Posa márki áriája és halála

Tipikus könnyű, francia baritonhang, aki világos magasságokkal hatásosan formálja a Herodias kissé jellegtelen áriáját. Posaként némileg adósunk maradt a szólam drámaiságával, előadása szép, de visszafogott volt. Vajon miért nem könnyebb olaszt vagy Mozartot választott?

Valentina Pravdina (29 esztendős orosz szoprán, a moszkvai Helikon Színház szólistája) – Violetta nagyáriája, A denevér Csárdása

Igazi vérbeli Violetta, koncertpódiumon is feltűnő színészi adottságokkal. A másik nagy közönségkedvenc, a lassú rész ritka kifejező dallamvezetése után a „Sempre libera” elsöprő lendületét a végén egy profi módon előkészített diadalmas Esz koronázta meg. A Csárdás a maga vérbő előadásával méltán aratott vaskos sikert.

Tata Razmadze (mindössze 23 esztendős grúz szoprán már a Bayerische Staatsoper tagja) – Boleyn Anna áriája, La Wally áriája

Meglepő érettséggel adta elő a drámai Bolena-jelenetet, nemcsak a címszereplő helyzetét, hanem a személyiségében lévő egzaltáltságot is kellően kibontotta. Jó lett volna tovább hallgatni. Jelentősen másabb arcát mutatta a La Wally címszerepével, de talán a verista formálás távolabb áll tőle, mert az ária szépelgős lett.

Arpi Sinanyan (szintén 23 esztendős örmény szoprán) – Liza áriája, Margit-áriája (Boitótól)

Talán az est legautentikusabb előadását hallhattuk, tömény drámai hangon, a figura és a szituáció pontos bemutatásával, méltán aratva zajos közönségsikert. Margit áriája szintén hatásos lett, de némi távolságtartást éreztem benne.

Mikhail Basenko (33 esztendős orosz tenor) – Don José áriája, Hermann áriája

Némileg zavaró vibrátóval, kicsit szorítós hangon énekelt olykor gutturális frázisokkal, kevés mélyebb érzéssel. Érthetően az anyanyelven előadott Hermann-ária sikerült jobban. Ha engem nem is, a közönséget megnyerte.

Yisae Choi (34 éves koreai bariton, Németországban tanult és él) – Renato áriája, Escamillo belépője

Korából fakadó profizmusa segíti az előadásban, kicsit elfedi, hogy mérsékeltebb hanganyag birtokosa. Renato áriája szép hangon szólalt meg, a drámai frázisok hiányával. A Torreádor-dalból hiányzott a mélység.

Az döntőben a Magyar Állami Operaház Zenekara játszott példás fegyelmezettséggel, Szennai Kálmán vigyázó irányítása mellett.

A döntő után a zsűri visszavonult, majd félórás tanácskozás után hozta meg döntését:

Valentina Pravdina nyert, Seokjun Kim a második, Arpi Sinanyan a bronzérmes.

Gratulálunk a nyerteseknek!

fotó:© Mudra László