Budapesten
Az idén 100 éves Nemzeti Filharmonikusok kezdte meg most az új évadot. Jó lenne, ha most egy szép összefoglalóval tudnám köszönteni őket, de ekkora áttekintésem sajnos nincs, ahhoz túl fiatal vagyok. Habár, ha jobban belegondolok, amikor kiskamasz koromban a fővárosba költöztem, hogy megkezdjem középiskolai tanulmányaimat - szinte napra pontosan ötven évvel ezelőtt – hallottam először őket egy Zeneakadémiai koncerten
Budapesten
Ez az este úgy kezdődött, hogy ennyi ismeretlen komponistára én nem vagyok kíváncsi. Miért menjek el egy olyan operaestre, amiből mindössze egyetlen Gounod-részletet ismertem korábban, Júlia áriáját? Hát tán pont ezért! Mert utána jöttek a hírek, milyen remek koncert készülődik. Éppen ráértem és legyőztem azt a fránya előítéletet – és milyen jól tettem.
Budapesten
Budapesten
Az év zenekarának választott együttes bő negyven évvel ezelőtti létrejöttének pillanataira is jól emlékszem. Az eltelt évek alatt soha nem jutott eszembe, hogy írásban reagáljak, vagy akárcsak beszámoljak az együttes bármely produkciójáról. Most öregedvén gyakran jönnek elő az ifjúkori koncertélmények, részben ez válthatta ki belőlem, hogy erről a koncertről írjak...
Budapesten
Tudjuk, Richard Wagner már életében megosztó figura volt. De azt még a szép számban lévő ellenségei is elismerték, hogy jelentős személyiség. Nem véletlen, hogy már életében szekértáborok szerveződtek mellette és ellene. Nálunk 1872-ben alakult meg a Magyar Richard Wagner Társaság (akkor még Pesti Wagner Egylet néven), amely onnantól tevékenyen vállalt részt a Mester munkáinak magyarországi terjesztésében, népszerűsítésében. Ezt ünnepeltük ezen a koncerten.
Budapesten
Egy jól ismert, és egy keveset játszott művet játszott egymás után a drezdai zenekar, ügyesen párosítva a könnyebben és nehezebben befogadható darabokat. A patinás zenekar játéka mindkettőt élvezetes hallgatnivalóként tálalta.
Budapesten
És valami mégis működik náluk, mert a zenei életben ma is fontos szerepet tudnak betölteni. Prominens helyeken - legtöbbször a Zeneakadémián és a Müpában - koncerteznek és figyelemre méltó a műsorpolitikájuk. Előfordulhat, hogy az alapműveket nem velük akarom legelőször meghallgatni, mégis magukra tudják terelni a figyelmem. Fontos vendégekkel játszanak izgalmas repertoárt, és van, amikor a program egyszerűen kihagyhatatlan...
Budapesten
Az korábban is előfordult, hogy Kovács János kibújt a zenekari árokból, most viszont, - bizonyára hetvenedik születésnapja alkalmából - éppen a karmesteri szempontból legproblémásabb darabokban kezdte megmutatni magát!
Még ősszel a Rádiózenekarral csinált egy nagyon szép Brucknert – akkor is az életmű utolsó szimfóniája, a Kilencedik volt műsoron, most pedig a Nemzeti Filharmonikusoknak dirigált egy Mahler Kilencediket.
Budapesten
Az ember nem akar még egy teljes szezont koncertmentes karanténban tölteni! Ezért sorbaáll az „emlékeztető” harmadik oltásért és tömegközlekedve annak ellenére maszkot vesz fel, hogy még nem ért véget a Vadászati Világkiállítás. Azért, hogy be ne lobbanjon a negyedik hullám, már koncertre se mer menni. - Paradox helyzet!
Budapesten
A járványügyi megszorításokat feloldó (reméljük nem szűkre szabott) időablakban gőzerővel megindultak a fesztiválok, amelyeken főleg a kamarazene az uralkodó. A Fesztivál Akadémia egyik estjén jártunk.
