Fellélegzés #4 – Vaskos meglepetések koncertje

Volt valami előzetes hitetlenkedés bennem, amikor megláttam, hogy a pályakezdés éveiben járó, szimpatikus és színpadra termett baritonista, Erdős Attila kedvenc Schumann-dalciklusomat, a Dichterliebe-t adja elő. Utána a Kelemen Fesztiválkvartett produkciója, a harmadik Razumovsky-vonósnégyes következett. A két mű előadása különösen csillagos órában jött létre.

Fellélegzés #2

Fellélegzés. Ezt a nevet adta a Fesztivál Akadémia Budapest az idei, a járványhelyzet miatt jelentősen átalakult programsorozatának. Ahogy a 21 koncert beköszöntőjében Kokas Katalin és Kelemen Barnabás írta: „Fellélegzés számunkra, hogy újra együtt lehetünk, együtt zenélhetünk, együtt hallgathatjuk a kamarazene irodalmának legnagyszerűbb alkotásait.”

Archaikus – romantikus

A beszédszerű zene kitörni látszik a régizene fogságából és egyre nagyobb teret hódít magának a későbbi korok zenéjében.
Gondolkoztam rajta: vajon mennyire tekinthető archaikusan romantikus előadásnak egy olyan interpretáció, amely a régizene beszédszerűségével közelít a korszak felé.

Gidon Kremer, Kremerata Baltica és a Concerto Budapest

Ha meglátok a műsorfüzetben egy közismert nevet, vagy egy akármilyen népszerű műsort, már nem feltétlenül ugrok olyan könnyen, mint harminc-negyven éve – de ezt a programot meglátva azonnal elkezdtem keresni a lehetőséget. Erre a koncertre nagyon el akartam jutni.
Gidon Kremerrel már hallottam Schnittke hegedűversenyt, igaz, az nem a harmadik volt, hanem a negyedik. A vendéglátó akkor is a Concerto Budapest volt Keller András vezényletével, és annak idején az egész este nagy hatással volt rám...

Rendhagyó operagála a Danubiával

Eckhardt Gábor zongoraművész, de inkább vérbeli pedagógusnak mondanám (egyébként az is), mert pompásan bánik a közönséggel. Visszatérő házigazda Ő a Danubiánál. A nézősereget szemlélve úgy vélem, nem kevesen jönnek a szellemes-okos, tanító-magyarázó kísérő előadása miatt. Eckhardt ugyanis ügyesen lavíroz a tudományosság és a bulvár között, de talán az előbbihez közelebb egy fokkal.

Vissza a múltba, aranyvonaton - Pánczél Éva és művészbarátai koncertje

A hétéves elhallgattatás ellenére Pánczél Éva hibátlan állapotban megőrizte hangját. Csodálatos színű, sűrű, igazi mezzo hang az övé ma is, hatalmasat szól, drámai erővel, különösen a felsőközép- és a magas regiszterben.

A természetből a legbensőbb lényegig – Kolonits Klára és Zsoldos Bálint Liszt-dalestje a Tavaszi Fesztiválon

Kolonits Klára és Zsoldos Bálint az idei Tavaszi Fesztiválon Liszt Ferenc dalaiból raktak össze egy jókora csokornyit. Egész pontosan 22 dal hangzott fel (a ráadással együtt) a Budapest Music Center koncerttermében, s szinte kivétel nélkül mind a hosszabb alkotások közül kerültek ki. Bátor és lenyűgöző tett, de a megvalósítás még bátrabb és még inkább lenyűgöző.

Eötvös Péter 75 - "Hangverseny a 75. születésnapját ünneplő Eötvös Péter tiszteletére"

Úgy emlékszem, a mester korábbi születésnapjai kevesebb hírverést kaptak - legalábbis itthon. A kerek hetvenedik tiszteletére kitűzött plakátot a Kölni Filharmónia előtt láttam , amikor 2014-ben arra jártunk és körbesétáltuk a dómot. Mindannyiunk nagy szerencséjére, az utóbbi években elég sok időt tölt nálunk...

Báj és kellem, üresen - Olga Peretyatko áriaestje Budapesten

Peretyatko egész habitusa, megjelenése, viselkedése, még a pódiumon való járása is nélkülözi azt a fenséget és eleganciát, amely ezekhez a szerepekhez elengedhetetlenül szükséges. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy itt egy szobalány próbálja magára ölteni az úrnő báli ruháját, de sehogy sem sikerül neki.

Mindenkinek a maga Zenéje - Az LSO és Simon Rattle a Müpában

Telt ház, és a diákjegyeket kiadó pultnál is hosszú sorok. Patinás együttesnek és legendás karmesternek jár a kiemelt érdeklődés, de a műsor is jelentős...