Verdi Requiemje Budapesten és Győrben I.

Morandi ezen a két estén ismét igazolta számomra szakmai presztízsét: ő olyan teremtő erejű karmester, aki nem csak egyszerűen jól interpretál egy művet, hanem képes arra, hogy új megvilágításba helyezze azt, feltárja legmélyebb titkait.

Herbert Blomstedt 90 – A Gewandhausorchester Leipzig és Leonidas Kavakos a Műpában

Tudunk mindent, de nem azért, hogy elkápráztassuk a nagyérdeműt, hanem azért, mert a tisztesség így kívánja. Elvégre az ilyen épületek, mint a MűPa ezért épültek, hogy ilyen dolgok elhangozzanak bennük, ilyen zenekarok azért alakultak, hogy ilyen műveket eljátszanak.

Valami más – Dvořak Stabat Matere halottak napja előestéjén

Dvořak Stabat Matere nagyszabású mű, nem tűr meg maga mellett mást, a koncert – szünet nélküli – nyolcvan percét egymagában töltötte ki.

Csak a szépség - Radovan Vlatković és a Nemzeti Filharmonikusok a MűPában

Az ember csak a műsorlapon végignéz, már tudja, hogy szép lesz. Ha van valamilyen kétség akkor esetleg az, hogy a Siegfried-idillt egy alkalmatlan karmester el tudja rontani, a Zarathustrát pedig egy rossz zenekar teheti tönkre - de nem most...

Bach zongorán - Jevgenyij Koroljov estje a Zeneakadémián

Itt tényleg nincs szó hangszerről, és arról, mi ez a mű, illetve részei. Elméleti konstrukciók hangzó formába öntve? Netán önálló világgal rendelkező zenedarabok? Nála egy az egész.

Nyíltan bujkáló szomorúság – A Concerto Armonico koncertje a Festetics Palotában

Hiába viszont a 19.században feltámadt érdeklődés a zenetörténeti múlt iránt, úgy tűnik sem a hivatalos zenetörténet írás, sem a zeneszerető nagy közönség nem tudott, igazán zöldágra vergődni Telemannal az elmúlt időkben.

Pogostkina, Alsop, BFZ

Sokszínű és torokszorító kompozíció. Nem egyszerűen gondolatokat, vagy érzelmeket közvetít, hanem kíméletlenül rád is kényszeríti azokat. Teljesen maga alá gyűr, és onnantól nem szemlélője, hanem alanya vagy a történéseknek.

Szent Máté-passió - René Jacobs és a Máté-passió a MűPában

Talán Jacobs sem mindenben hibás. Hibás az a koncertügynöki gyakorlat, amely elvárja, hogy hét nap alatt öt(!) előadást nyomjon le egy előadói gárda Európában keresztül-kasul utazva, egy olyan műből, mint a Máté-passió.

fffffffffff – Ivo Pogorelich zongoraestje a ZAK Nagytermében

A Pogorelich: név, brand. Ez jutott eszembe, mikor körbenéztem a teremben, sok valódi zeneértőt, értsd zenészt, zeneközeli embert felfedezve. Felidézni sem kell most a híres esetét a Chopin-versenyen Argerich-csel, és ikonikussá merevedett a jóképű művész fiatalkori arca.

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok

Ők egyszerűen így hallanak. Nekik ilyen a hegedű hangja és pont. Nekik ilyen egy Mahler szimfóniában a helyes arány és kész.