Budapesten
A beszédszerű zene kitörni látszik a régizene fogságából és egyre nagyobb teret hódít magának a későbbi korok zenéjében.
Gondolkoztam rajta: vajon mennyire tekinthető archaikusan romantikus előadásnak egy olyan interpretáció, amely a régizene beszédszerűségével közelít a korszak felé.
Budapesten
Ha meglátok a műsorfüzetben egy közismert nevet, vagy egy akármilyen népszerű műsort, már nem feltétlenül ugrok olyan könnyen, mint harminc-negyven éve – de ezt a programot meglátva azonnal elkezdtem keresni a lehetőséget. Erre a koncertre nagyon el akartam jutni.
Gidon Kremerrel már hallottam Schnittke hegedűversenyt, igaz, az nem a harmadik volt, hanem a negyedik. A vendéglátó akkor is a Concerto Budapest volt Keller András vezényletével, és annak idején az egész este nagy hatással volt rám...
Budapesten
Eckhardt Gábor zongoraművész, de inkább vérbeli pedagógusnak mondanám (egyébként az is), mert pompásan bánik a közönséggel. Visszatérő házigazda Ő a Danubiánál. A nézősereget szemlélve úgy vélem, nem kevesen jönnek a szellemes-okos, tanító-magyarázó kísérő előadása miatt. Eckhardt ugyanis ügyesen lavíroz a tudományosság és a bulvár között, de talán az előbbihez közelebb egy fokkal.
Budapesten
A hétéves elhallgattatás ellenére Pánczél Éva hibátlan állapotban megőrizte hangját. Csodálatos színű, sűrű, igazi mezzo hang az övé ma is, hatalmasat szól, drámai erővel, különösen a felsőközép- és a magas regiszterben.
Budapesten
Kolonits Klára és Zsoldos Bálint az idei Tavaszi Fesztiválon Liszt Ferenc dalaiból raktak össze egy jókora csokornyit. Egész pontosan 22 dal hangzott fel (a ráadással együtt) a Budapest Music Center koncerttermében, s szinte kivétel nélkül mind a hosszabb alkotások közül kerültek ki. Bátor és lenyűgöző tett, de a megvalósítás még bátrabb és még inkább lenyűgöző.
Budapesten
Úgy emlékszem, a mester korábbi születésnapjai kevesebb hírverést kaptak - legalábbis itthon. A kerek hetvenedik tiszteletére kitűzött plakátot a Kölni Filharmónia előtt láttam , amikor 2014-ben arra jártunk és körbesétáltuk a dómot. Mindannyiunk nagy szerencséjére, az utóbbi években elég sok időt tölt nálunk...
Budapesten
Peretyatko egész habitusa, megjelenése, viselkedése, még a pódiumon való járása is nélkülözi azt a fenséget és eleganciát, amely ezekhez a szerepekhez elengedhetetlenül szükséges. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy itt egy szobalány próbálja magára ölteni az úrnő báli ruháját, de sehogy sem sikerül neki.
Budapesten
Telt ház, és a diákjegyeket kiadó pultnál is hosszú sorok. Patinás együttesnek és legendás karmesternek jár a kiemelt érdeklődés, de a műsor is jelentős...
Budapesten
A Művészetek Palotája ősz végi koncertszerű „nagy operadobásának” Giuseppe Verdi egyik legritkábban játszott opusát, A két Foscarit választotta és milyen jól tette. Az előadás motorja a veterán Leo Nucci volt.
Budapesten
Öt, a pályakezdés első évtizedét taposó zeneszerző, megalakítván a STUDIO 5 elnevezésű csoportot, nemcsak a közönségtalálkozókra talált ki újszerű fórumot, de egy füst alatt speciális komponálási célfeladatot is kitűztek maguk elé, majd teljesítették.










