A régi iskola pró és kontra – A két Foscari a MÜPÁ-ban

A Művészetek Palotája ősz végi koncertszerű „nagy operadobásának” Giuseppe Verdi egyik legritkábban játszott opusát, A két Foscarit választotta és milyen jól tette. Az előadás motorja a veterán Leo Nucci volt.

Aki sokat? Aki szépen? – Varró Dániel, a Szeged Trombone Ensemble és a STUDIO 5 koncertje

Öt, a pályakezdés első évtizedét taposó zeneszerző, megalakítván a STUDIO 5 elnevezésű csoportot, nemcsak a közönségtalálkozókra talált ki újszerű fórumot, de egy füst alatt speciális komponálási célfeladatot is kitűztek maguk elé, majd teljesítették.

Három a tenor… - René Barbera, Maxim Mironov és Michal Lehotskỳ a MÜPÁ-ban

A Zene Világnapját a MÜPA a hajdani három tenoros gálaestek feltámasztásával ünnepelte. Maxim Mironov, René Barbera és Michal Lehotskỳ igényes műsorválasztással és magas szintű előadással hamisíthatatlan olasz operaestet teremtettek Andrij Jurkevics vezényletével.

A Nemzeti Fiharmonikus Zenekar évadnyitó hangversenye

Megtartották a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertjét, magyar szerzők műveiből, ahogy az illendő. Elsősorban maga a válogatás keltette fel az érdeklődésemet, mert ezeket a darabokat viszonylag ritkán hallhatjuk koncerten, nem tudni miért...

Szem- és fül- és tanúság (A Fesztiválzenekar és Arvo Pärt...)

Talán a szerző is tudta – megsejtette – hogy mi fog itt történni, és negyven év elteltével újra Budapestre utazott, hogy a koncert után kezet fogjon a színpadon lévőkkel.

Barokk slágerek és egy kis plusz – A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye az Óbudai Társaskörben

Az idén 55 éves együttes Barokk plusz elnevezésű sorozatának három estjén a barokk szerzők művei mellett kortárs magyar komponisták egy-egy alkotása is elhangzott.

Orfeusz fölészállt – Villazón az Orfeo címszerepében

A hangverseny valamennyi közreműködőjét dicséret illeti a Monteverdi-stílusban mutatott otthonosságáért; és teljesítményükért, még ha azt nem állítom is, hogy mindegyiküké lemezfelvétel után kiált. De őszintén: ezen az estén felemelő és üdítő élményt nyújtottak, Christina Pluhar energikus vezényletével.

Csillagóra – Hugo Wolf Olasz daloskönyve a Művészetek Palotájában

München, Berlin, Hamburg, Frankfurt, Bécs, Párizs, London, Essen és Luxemburg után az utolsó előtti állomásra, Budapestre érkezett az Olasz daloskönyv-turné csütörtök este. A felettébb illusztris sorba való bekerülés önmagában is mutatja, hogy a Művészetek Palotája bő évtized után a világ zenei élvonalának biztos és immár megkerülhetetlen sarokpontjává vált.

Verdi Requiemje Budapesten és Győrben I.

Morandi ezen a két estén ismét igazolta számomra szakmai presztízsét: ő olyan teremtő erejű karmester, aki nem csak egyszerűen jól interpretál egy művet, hanem képes arra, hogy új megvilágításba helyezze azt, feltárja legmélyebb titkait.

Herbert Blomstedt 90 – A Gewandhausorchester Leipzig és Leonidas Kavakos a Műpában

Tudunk mindent, de nem azért, hogy elkápráztassuk a nagyérdeműt, hanem azért, mert a tisztesség így kívánja. Elvégre az ilyen épületek, mint a MűPa ezért épültek, hogy ilyen dolgok elhangozzanak bennük, ilyen zenekarok azért alakultak, hogy ilyen műveket eljátszanak.