Szimfóniák átalakulóban - A Staatskapelle Dresden hangversenye a Müpában

2022. május 26.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn Skót szimfónia
Zemlinsky Lírikus szimfónia

Julia Kleiter, Adrian Eröd - ének
Staatskapelle Dresden
Christian Thielemann

Nehezen, ha nem is hibákkal, de kisebb nagyobb pontatlanságokkal, rosszul belőtt rézfúvós hangzásarányokkal, csúnya vonóshangzásokkal kezdtek a drezdaiak. Ilyesfajta rendetlenség nem szokatlan a koncertek elején, most a mértéke és a hossza volt a meglepő: az olyan jó zenekaroknál, mint a Drezdai Staatskapelle az ilyesmi nem nagyon szokott előfordulni.

A Skót szimfónia jó kis mű, sok ismert dallammal, amielyeket azután egyre jobban szólaltattak meg a zenészek, a harmadik tétel, az Adagio már teljesen megnyugtató volt: nem csak a zene, hanem a zenekari játék, főleg a vonóskaré. A finálé méltóképpen koronázta meg az egészet, a teljes együttes összjátéka is kiváló volt.
A siker a végén feltűnően nagy volt, a népszerű mű kisebb hiányoságokkal bíró, de végeredményben szerethető előadását hallottuk.

Zemlinsky a megérdemeltnél talán kevesebbet szerepel hangversenyek műsorán, kortársai, közvetlen elődei, utódai, barátai - akik között ott vannak az igazi óriások is: Mahler, Schönberg - háttérbe szorítják, miközben közülük sem mindenki kap akkora teret, mint amekkorát megérdemelne.

A Lírikus szimfónia csak lazán kötődik a 18. század második felében virágkorát élő egykori műfajhoz, aminek hagyományait nyolcvan évvel korábban Mendelssohn még nem kérdőjelezte meg:
valójában hét dal megszakítás nélküli sorozata, bariton és szoprán énekel zenekarkísérettel. A dalok Rabindranath Tagore A kertész című kötetének hét költeményét veszik alapul, a múlt század húszas éveiben íródott zene már messzebbre jut a modernség útján, dallamformálásban és harmóniailag is, mint a mintaképnek vehető Mahleré.

Amikor a teljes, 16 első hegedűvel, nyolc nagybőgővel és az ekkora vonóskarhoz dukáló mindenféle fúvósokkal felálló zenekar megszólalt, azt is meg lehetett érteni, mi okozta a rendetlenségeket a Mendelssohn műben: ott csak fele ennyien voltak a vonósok, emiatt lehettek a kisebb nagyobb, hangerő és hangszínbeli kiegyenlítetlenségek, amelyek itt már nem mutatkoztak. Figyelemfelhívó erővel szólalt meg az első dalban Adrian Eröd, mindenféle hangképzési manírt nélkülözve, tiszta kiejtéssel híven közvetítve a "Nyugtalan vagyok", "Távoli dolgok után sóvárgok" kezdetű dal tartalmát, és azután a többiét is. Hozzá képest Julia Kleiter kiváló, de ezen a szinten inkább csak átlagos szopránnak tűnt. Christian Thielemann, ha úgy gondolta, egész testével behajolva, beguggolva vezényelt, ha úgy gondolta, csak ujjaival integetett, mondjuk a kalarinétos felé.
De valóban érti ezt a zenét, szuggesztív karmester, akinek ez a világ leginkább a sajátja. Sikerült az őt megillető súlyt megadnia az alkotásnak, a végén egyfajta megerendültség érzetével nyugtázhattuk a produkciót.

Fotó: © Sächsische Staatskapelle Dresden/ Matthias Creutziger