Béta verzió (Beethoven sk. átiratai)

Beethoven
G-dúr zongoraverseny op. 58
Zongorára és vonósötösre (1807)
II. (D-dúr) szimfónia op. 36
Zongorára, hegedűre és csellóra (1805)
Robert Levin - fortepiano
Universal 474 224-2

Néhány éve hihetetlen élményben volt részem, és amilyen gonosz vagyok, most megosztom Önökkel.
Partitúraolvasás vizsga címszóval végig kellett hallgatnom Mahler 4. szimfóniáját egy szál zongorán. S bár sokáig rettegtem, hogy a szopránszólót is a zongorát tűvé tevő fiatalember fogja majd elkántálni, szerencsére ettől megkíméltek a patinás intézmény kiváló professzorai. Nagylelkűen megengedték, hogy ezt az egy stimmet énekes abszolválja. Azóta is áldom a nevüket.

A fortepiano játékos Robert Levin és csapata most valami hasonló élményben részesítik a gyanútlan vásárlót. Első (felelőtlen) pillanatra úgy tűnhet, mintha Beethoven G-dúr zongoraversenyét és Második szimfóniáját tartaná a kezében. De ez csak a nagybetűs felszín. Ha veszi a bátorságot (és egy jó erős szemüveget), rögtön kiderül, hogy itt egy újra felfedezett, és az eredeti partitúra alapján rekonstruált \"kamaraváltozatról\" van szó.

A kamara kifejezés ez esetben zongorásötöst takar. A szimfónia még rosszabbul járt, zongora, hegedű, cselló trióként tengetheti végnapjait. A régizene felkent papjai szerint mindkét változat tökéletesen autentikus, és egyenértékű az eredetivel. Ezt a nyilvánvaló tévedésüket arra alapozzák, hogy Beethoven maga követte el a miskárolást a szimfónián, és ő eszközölt apróbb javitásokat a zongoraverseny (amúgy nem általa) \"redukált\" változatán is. Ez utóbbi egyébként a közismert Beethoven rajongó mecénás, Lobkowitz herceg saját használatára készült.

A felvétel puszta léte is jól mutatja, hogy számos, magát zenésznek nevező egyén fényévekre van attól, hogy akár csak egy szikráját is megértse a hangok művészetének. Az ötlet akkor is büntetendő lenne, ha kongeniális előadásban valósulna meg. Erről azonban szó sincs. Bár Robert Levin fortepiano játéka kielégítő, és a saját készítésű kadencia is tökéletesen stílusos, kollégái hangszerkészsége már sok kivetni valót hagy maga után. Hamis hangok tucatjai, csúnya frazírok - egészében véve nyers hangzás jellemzi az egész produkciót.

Az új számítástechnikai programokat tesztelés végett béta verzió néven dobják piacra. A próbák folyamán kiderülnek a hiányosságok, és ezek után az \"igazi\" szoftver ha nem is tökéletes, de legalább használható változatban kerül forgalomba. De ki látott már olyat, hogy mesterségesen lebutítanak, s tesztelésre kiadnak egy már több, mint bizonyított remekművet?
Ezt is csak a lemez-bizniszben lehet megcsinálni.