Mozart: Fúvós concertók

MOZART:
Clarinet Concerto K. 622
Basson Concerto K. 191
Sinfonia Concertante K. 297/b

Okazaki Koji (fagott)
Berkes Kálmán (klarinét)
Kiss József (oboa)
Gál László (kürt)
Liszt Ferenc Kamarazenekar, hangversenymester Rolla János
Hungaroton Classic

Mozart lemez budapesti megjelentetéséhez nem kell akkora bátorság, mint gondolnánk. A távoli kedves vevő számára szép fővárosunk közel van Bécshez, minek következtében azt reméli, hogy előadóink beszélik a szerző anyanyelvét. Akik ezt a lemezt veszik meg, nem is csalatkoznak. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a hetvenes években talán az egyedüli együttes volt az országban, akikkel bármelyik szólista nyugodtan eljátszhatta Bach, vagy Mozart versenyműveit. Ezen alkalmakkor persze országunk akkori legjobb fafúvósai beültek a tuttiba.

A kilencvenes évek óta - szerencsére - léteznek nálunk más hallgatható, sőt kitűnő együttesek is, de ez a felvétel arról győzött meg, hogy a versenyhelyzet csak jót tett Rolláéknak. A 191-es Köchel jegyzékszámú B-dúr fagottversenyben a hirosimai születésű Okazaki Koji a szólista. Hogy az előadó mellőzte az európai fülnek nem kellemes és Mozarttól is valamelyest idegen japános akcentusokat, azt gondolom, két dolognak köszönhető. Egyik, hogy elég sokat élt apró kontinensünkön, a másik pedig az, hogy a zeneszerzők nem kényeztették agyon a legmélyebb fafúvós hangszer játékának mestereit, magyarul: fagottos ritkán lehet szólista. Így minden olyan kompozíciót kénytelenek nagy becsben tartani (gondosan tanulmányozni), amit hangszerükre írtak és eljátszható.

Érdekes, hogy Mozart már 18 éves korában megírta ezt a versenyművet, miközben klarinétversenyt csak 35 éves kora után, halála előtt nem sokkal komponált. A klarinétot hozzárendelte az A-dúr hangnemhez (vagy az A-dúr hangnemet rendelte a klarinéthoz?). Az A-dúrban komponált klarinétkvintettje után a lemezen hallható 622-es Köchel jegyzékszámú versenyművet is ugyan ebben a hangnemben írta. Tájékozott olvasóink jól tudják, hogy mindkettőt a kor kiváló klarinétosának, Anton Stadlernek ajánlotta, sőt e darabokat a kitűnő szólista játéka ihlette.

Nem tudom, hogy Berkes Kálmán, az ugyancsak kiváló klarinétos vette-e már valahol, valaha lemezre Mozart klarinétversenyét, de koncerten bizonyosan fújta már vagy háromszázszor. Az ő esetében stílusismeretről fölösleges beszélni, ő már huszonévesen is szépen adta elő ezt a művet. Mivel a szólista igen gyakran karmesterkedik, nem lehetetlen, hogy a jól sikerült összprodukcióért klarinétjátékán kívül is tett valami pluszt.

Mozartnál, ha Sinfonia Concertante-ról van szó (legyen az akár fúvós, akár vonós), a hangnem Esz-dúr. A lemezen speciel a fúvós hallható, melynek Köchel jegyzékszáma 297/b. Nekem az interpretációt tekintve ez a darab tetszik a legjobban, érzésem szerint ez a legüdébb produkció. A két említett szólistán kívül Gál László kürtön és Kis József oboán nagyon-nagyon jó teljesítményt nyújt.

De, hogy egy szép lemeznél is találjak a kákán csomót: a felvétel hibája (ha ez hiba), hogy steril, érződik a stúdiószerűsége.
Ami pedig végképp nem személyes jellegű kötözködés: az EU felé sietve sem ártana, ha egy hazai kiadvány borítón magyarul is olvasható lenne a darabok címe, az előadók és a hangszerek neve.