Redundáns felvétel - George Li zongorázik
George Li (zongora)
Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny
(km. a Londoni Filharmonikus Zenekar, vez. Vasily Petrenko)
Liszt: Les Jeux d’eaux la Villa d’Este
Sonetto 104 del Petrarca
Réminescences de Don Juan
Warner Classics 0190295379575
Csajkovszkij Op. 23-as, b-moll műve talán a legtöbbször lemezre rögzített zongoraverseny.
Rákerestem az Interneten komplett felvételeire. A „B” betű végén már a 62. változatnál jártam, engedelmükkel, nem néztem tovább a listát – ahol az első név bizonyos Behzod Abduraimov, az utolsó pedig Igor Zhukov. Ám akadnak meghökkentő változatok is – így például Richard Clayderman, Glenn Miller Orchestra, vagy épp Michael Collins verziója. Utóbbi persze nem keverendő sem az ír forradalmi vezetővel, sem az amerikai űrhajóssal.
Itt a legújabb felvétel.
Amikor felvetődött, hogy ismertessem a CD-t, bevallom, Li nevét nem ismertem. A karmester miatt tűnt érdekesnek – fantasztikus koncertet hallottam vele tavaly Oslóban. (http://momus.hu/article.php?artid=7216)
Bevallom, úgy a szólista, mint a dirigens kicsit csalódást okozott. Korrekt, szép, muzikális az interpretáció, de valahogy unalmas. Nem ragadott meg igazán, nem hozott tűzbe. Li billentéséből hiányoltam azt az acélos erőt, mely például Horowitz, Sokolov felvételeit jellemzi.
A versenyművet koncerten rögzítették, Londonban, 2019. március 27-én, míg a Liszt-darabokat egy bostoni stúdióban, bő három hónappal később. Technikai szempontból valamennyi darab hangzása makulátlan, a CD közel 65 perces játékideje elfogadható.
A CD-n szereplő első két Liszt-szólódarab ismét nem hozott lázba.
De egészen más kategória a Réminescences de Don Juan. Juan Zhang szerint „a világ tíz legnehezebb zongoradarabjainak egyike”.
A bő negyedórás opus meggyőzött arról, hogy érdemes volt megjelentetni ezt a kiadványt. Itt Li brillírozik, tűzijátékot varázsol elénk, petárdák pukkannak, pezsgő habzik.
A kiadvány információs anyagával is vannak fenntartásaim. Nagyszerű, intelligens Jed Distler ismertetője a darabokról – nem tudtam korábban, hogy Csajkovszkijt egy ukrán piacon hallott, vak koldusok által énekelt dal éppúgy megihlette, mint egy francia chanson, vagy a Podoydi, podoydi vo Tsar-Gorod nevű népdal.
Ám e kiadvány fenotípusa hiányos. Négy színes és egy fekete-fehér fényképet láthatunk az amerikai zongoristáról, egyet Petrenkóról – de illett volna a Londoniakat megtisztelni azzal, hogy a karmester nem egy üres hangversenyteremben, hanem az együttes előtt áll.
Akad azonban egy jóval súlyosabb hiatus is. Sehol nem találok információt arra vonatkozólag, hogy Li milyen zongorán vagy zongorákon játszott.
Fentiek mellett elhanyagolható, hogy az előadókról nem találni életrajzi adatokat. Li honlapját – www.georgelipianist.com – ugyan a vékonyka kísérőfüzet feltünteti, ám semmi több. Rendben, ott az Internet, de mégis…
Egy-egy, napjainkban készült felvételt hallgatva mindig eltűnődök azon, hogy napjaink művészei mennyivel több hangrögzítési, lemezkiadási lehetőséget kapnak, mint elődeik évtizedekkel korábban. Szándékosan nem zongoristákat megnevezve, csak két példa: nem maradt fenn felvétel Callas Don Carlos-Elisabettajaról. S Felix Weingartner egyik leghíresebb interpretációját, Schubert Nagy C-dúr szimfóniáját a dirigens többszöri kérésére sem rögzítették vele.
Ez Li második kereskedelmi CD-je. Első CD-jét nem ismerem.
Kíváncsi vagyok, hogyan fog tíz év múlva egy Beethoven-szonátát, másfél évtizeddel később egy Brahms-zongoradarabot játszani.
Van ideje kiteljesedni – augusztusban lesz 25 esztendős.