Grigory Sokolov 2022/23-as hangversenyprogramja

Purcell, Mozart művei, és ráadásszámok
(Rameau, Chopin, J. S. Bach)
DGG 0289 486 623 8263 0 (2 CD)

Beszámolóm címéért némi magyarázattal tartozom.

Grigory Sokolov (nevének angolos változatát használom, a Momus hasábjain a magyaros írásmód is előfordul) idén áprilisban tölti be 75.életévét. Sokolov, ismerősei szerint, mindig is introvertált egyéniség volt s szeretett felesége halála óta még inkább azzá vált.
Már sok éve nem játszik zenekarral, nem kamarazenél – csak szólóesteket ad. Évi 70-80-at, valamennyit ugyanazzal a programmal. És sajnos, nem készít stúdió felvételeket.
Fellép nagy hangversenytermekben és kis, szinte ismeretlen helyeken – idén április 22-én hallhatja a közönség a MüPában, augusztus 8-án a Salzburgi Ünnepi Játékok publikuma üdvözölheti.

E két ezüstkorong műsora két, 2023 augusztusi koncertjén készült, a spanyolországi (baszk) San Sebastiánban, illetve Santanderben (tudnivaló, hogy Sokolov a spanyol állampolgárságot is felvette).

Az első CD Purcell műveit tartalmazza, a második Mozart K.333-as szonátája és a b-moll szonáta (K.540) mellett öt ráadásszámot – köztudott, hogy ezeket a pianista mindig bőkezűen szokta „szórni”.

Őszintén bevallom, zenei ízlésem a Haydn-Bartók közötti periódusra terjed ki leginkább.

Ezek a Purcell-darabok számomra inkább kuriózumoknak számítanak, s persze vitatható, mennyire autentikus megszólaltatásuk modern zongorán.

De Sokolov játékát hallva ez nemigen jut eszünkbe.

A pianista művészetének titkát már sokan megkísérelték megfejteni – talán épp az a nagyságának titka, hogy megfejthetetlen.
Ahogy hangsúlyozhatjuk Horowitz virtuozitását, Arthur Rubinstein líraiságát, Josef Hoffmann hasonlíthatatlan gyöngyöző futamait (Chopin f-moll zongoraverseny III. tétel kadenciájának tűzijátéka!), úgy Sokolovnál talán a természetessége a legfontosabb – az az ember érzése, mindennek úgy kell megszólalni, ahogy ott és akkor elhangzott.

Nem törekszik arra, hogy népszerű darabokat játsszon (idén pl. William Byrd kompozíciói mellett Brahms Négy balladája és Két rapszódiája szerepel műsorán – és valószínűtlen, hogy még egyszer eljátssza például az Appassionata-szonátát).

Ez a két CD egy idősödő, rezignálttá váló pianista munkája.

S nyilvánvalóan legfeljebb évente egyszer remélhetünk tőle egy új meglepetést, gyönyörűséget.