Sokolov, a rejtély – Grigory Sokolov élő felvételei
Deutsche Grammophon
483 6570 (2 CD, 1 DVD)
CD 1:
Ludwig van Beethoven (1770-1827)
1. Sonata In C Major No. 3 op. 2/3
5. Bagatelles op. 119 - No. 1 In G Minor - Allegretto
6. Bagatelles op. 119 - No. 2 In C Major - Andante con moto
7. Bagatelles op. 119 - No. 3 In D Major - À l'Allemande
8. Bagatelles op. 119 - No. 4 In E Major - Andante cantabile
9. Bagatelles op. 119 - No. 5 In C Minor - Risoluto
10. Bagatelles op. 119 - No. 6 In G Major - Andante - Allegretto
11. Bagatelles op. 119 - No. 7 In C Major - Allegro, ma non troppo
12. Bagatelles op. 119 - No. 8 In C Major - Moderato cantabile
13. Bagatelles op. 119 - No. 9 In A Minor - Vivace moderato
14. Bagatelles op. 119 - No. 10 In A Major - Allegramente
15. Bagatelles op. 119 - No. 11 In B Flat Major - Andante ma non troppo
Johannes Brahms (1833-1897)
1. Piano Pieces op. 118 - No. 1 In A Minor - Intermezzo. Allegro non assai, ma molto appassionato
2. Piano Pieces op. 118 - No. 2 In A Major - Intermezzo. Andante teneramente
3. Piano Pieces op. 118 - No. 3 In G Minor - Ballade. Allegro energico
4. Piano Pieces op. 118 - No. 4 In F Minor - Intermezzo. Allegretto un poco agitato
5. Piano Pieces op. 118 - No. 5 In F Major - Romanze. Andante - Allegretto grazioso
6. Piano Pieces op. 118 - No. 6 In E Flat Minor - Intermezzo. Andante, largo e mesto
7. Piano Pieces op. 119 - No. 1 In B Minor - Intermezzo. Adagio
8. Piano Pieces op. 119 - No. 2 In E Minor - Intermezzo. Andantino un poco agitato
9. Piano Pieces op. 119 - No. 3 In C Major - Intermezzo. Grazioso e giocoso
10. Piano Pieces op. 119 - No. 4 In E Flat Major - Rhapsodie. Allegro risoluto
Franz Schubert (1797-1828)
11. Impromptu In A Flat Major D 935/2 (op. 142/2) [Tracks 11-17: Encores]
Jean-Philippe Rameau (1683-1764)
12. Lessauvages - From Nouvelles suites de pièces de clavecin
Johannes Brahms (1833-1897)
13. Interpesso In B Flat Minor op. 117/2
Jean-Philippe Rameau (1683-1764)
14. Le rappel des oiseaux - From Pièces de clavecin
Sergei Rachmaninov (1873-1943)
15. Prelude In F Sharp Minor op. 32/12
Franz Schubert (1797-1828)
16. Allegretto In C Minor D 915
Claude Debussy (1862-1918)
17. Des pas sur la neige L 117/6 - From Préludes, Book 1
Extras DVD:
Turin Concert of 2017:
Mozart K545, K475 & K457 - Beethoven op. 90, op. 111 - Encores (Schubert, Chopin, Rameau, Schumann, Debussy)
Nem értem, nem értem és nem értem.
Sokadszorra hallgatom-nézem végig ezt a három ezüstkorongot. Meg tudom mondani, hogy az első sorban melyik két szék maradt üresen.
Mikor engedi a tapsot a művész, s mikor kezd, szinte lélegzetvételnyi szünet után a következő számba.
Rendkívül informatív a kísérőfüzet, Jessica Duchen munkája. Ő egyetlenegyszer volt oly szerencsés, hogy interjút készíthetett a művésszel.
Tudjuk, Grigory Sokolov rendkívül visszahúzódó, s felesége halála óta még inkább az lett.
Gyakorlatilag csak menedzserével, Franco Panozzóval beszélhetnek az újságírók.
Különleges életviteléről persze sokat tudni.
Nem szeret repülni – noha pont a fent nevezett újságíró meséli, megdöbbent, hogy a pianista mily sok repülőjárat menetrendjét tudja fejből. Persze ez is egyik jele hihetetlen összeszedettségének.
Sok éve nem lép fel zenekarral, csak szólókoncerteket ad, évi 70-80-at. Nem tesz különbséget, hogy egy nagy hangversenyteremben, például a Berlini Filharmóniában, avagy egy kis templomban játszik.
Programjait önmaga állítja össze, sokszor csak hetekkel a koncert előtt (már hozzászoktam, hogy salzburgi fellépései előtt az előző évben megjelentetett műsorfüzet csak a «Programm wird später bekannt gegeben» információt mutatja).
S itt az első talány. Ráadásszámainak ki/megválasztása. Mit tesz a legtöbb zongorista? Játszik egy lassú számot, majd egyfajta tüzijáték-zenével köszön el publikumától.
Nem így Sokolov. Tudjuk, szeret ráadásokat játszani - sokat. És a számok egymásutániságában nincs semmiféle logika.
Itt van például a DVD-n látható műsor: egy Schubert (Moment musical), utána két Chopin-noktürn, majd Rameau L´Indiscrete című darabja. Ezeket egy-egy rövid Schumann- és Debussy-darab követi.
Megint egy “nem értem”. A két CD és az egy DVD anyagában egyetlen klasszikus értelemben vett „sikerszám“ sincsen, még a ráadások között sem.
A darabok a klasszikus és romantikus repertoárból kerültek ki zömében. Beethoven-szonáták, Brahms op. 116-os és op. 119-es zongoradarabjai, a K. 545-ös Mozart-szonáta, valamint a c-moll Fantázia és szonáta.
Különös a három korong felvételeinek színhelye is. Ismert, hogy Sokolov már nem készít stúdiófelvételeket. Mintegy negyedszázadnyi kihagyás után most igen szigorú kondíciókkal vállalta, hogy hangversenyei részben publikálásra kerülhetnek. A művész gyakorlatilag nem enged vágni, még a közönség esetleges köhögését sem hagyta retusálni.
Ismét valami különös, egyedi.
A felvételek három helyszínen készültek. Zaragozában, melynek zongoráját Sokolov különösen szereti – Ő (szemben oly sok pályatársával) nem saját instrumentumát viszi magával, rendszerint a hangversenyt megelőző nap érkezik a városba, ahol délután gyakorol, ismerkedik a hangszerrel és a terem akusztikájával. A koncert napján délelőtt ismét próbál, majd délután pihen pár órát.
A másik CD-t Wuppertalban vették fel.
Különös érdeklődésre tarthat számot a DVD képanyaga – a Szent Bernardo Templomban rögzítették, Trento környékén. Ebben a faluban volt Benedetti Michelangeli nyári háza, s tisztelői az emlékére visszatérően nyári fesztivált rendeznek, melynek Sokolov is immáron sok éve vendége.
És egy technikai „nem értem“. Az első CD a szűk ötvenperces játékidejével kissé rövid, de kárpótol a második CD közel nyolcvan perces időtartama - és mindenekelőtt, a DVD a maga 139, írd és mondd, százharminckilencperces hosszával. Nem valamiféle speciális kiadványról van szó, egy sima, „mezei“ DVD-ről, nem Blueray vagy double layer vagy ilyesmi, nem értek ezen technikai dolgokhoz, de csodálatra méltó – ahogy az is, hogy ez egyetlen koncert anyaga. Ha a tapsokat, a művész ki- és bejövetelét leszámítjuk, akkor is tisztan bő kétórás hangversenyt adott Sokolov.
S most a legfogasabb “nem értem”.
Nem tudom, mi az, ami Sokolov játékában lenyűgöz, az első alkalomtól kezdve, amikor hallottam. Nincsenek olyan egyéni vonásai, melyek alapján felismerhető lenne. Ahogy a fiatal Pogorelichet extremitásairól, Horowitzot acélos billentéséről, Josef Hofmannt egy-egy “hozzáadott” hangról, Rubinsteint gyöngyöző futamjairól – gondolok például az f-moll Chopin-koncert zárótételére, a későbbi, sztereo változatról.
Nem, efféle Sokolovnál nincs.
Bejön, mint egy öreg grizzlymedve, mereven, mint egy Bechterew-kóros öregúr, meghajol. És játszik és játszik. A kamera mutatja, hogy időnként nyammog. Elnézem kezeit: nem tipikus pianist kezek-ujjak, inkább illenének egy favágóhoz vagy kőműveshez, az jut eszembe, töksötétben is megtalálnám a vénáját.
Játszik és játszik.
Nem tudom megfejteni a titkot. És sajnos már nincs köztünk Meixner Mihály sem, aki talán még tudna segíteni.
Feladom.
Egyetlen dologban vagyok immáron biztos. Ismertetőmnek rossz címet adtam.
Mert a helyes: Sokolov, a mágus.
