Életöröm - Verdi Falstaffja a MÁO-ban

Egy évet kellett várni, de szerencsére az idei széria összes előadására már Alexandru Agachét tűzték ki, feltehetőleg biztosítva számára elegendő próbát is, hogy a zeneileg rendkívül igényes, és a most futó produkció hallatlanul bonyolult és fárasztó rendezését valóban kidolgozhassa.

Szerepgondolatok - Falstaff, az éltető erő

„A Falstaff nem szomorú mű, még kevésbé vaskos bohózat, de nem is olyan örömtől és erőtől duzzadó alkotás, amellyel Boito honfitársait felvidítani remélte. … A Falstaff hatalmas érdeme, hogy a teljes embert akarja kifejezni annak összetettségével, rejtett oldalaival és örök ellentmondásaival együtt.

Sugárzásmentesen – Gluck operája, az Íphigeneia Tauriszban a MÁO-ban

Az előadás közreműködői közül a Püladészt alakító Megyesi Zoltán volt az egyetlen, aki – a rendezői instrukciók maximális betartása mellett – a szólam imponálóan perfekt előadásán messze túljutva, a figura filozofikus mélységét is fel tudta mutatni.

Az „ős-Macbeth” Szegeden

A nyolcadik X felé közeledő Pál Tamás egy kamasz kíváncsiságával fedez fel, mutat be új, vagy épp elfeledett műveket.
Rendezőnek Galgóczy Juditot sikerült megnyernie, tudtuk, hogy tőle nem „kosztümös” operajátszást kapunk, de ez a produkció még az ő mércéjével is szokatlan...

Nagyszerű évadnyitó, szépséghibákkal II. – A végzet lovaglóostorral érkezik (Még egyszer a Parasztbecsület/Bajazzók premierről)

Kaptunk egy problémás Parasztbecsületet, valamint egy többé-kevésbé rendben lévő Bajazzókat. De mert ez a két remekmű nagyon is épít az emberi szenvedélyre, s a nagyon különböző személyiségekre, ezért halmozottan nem mindegy, ki ölti fel a szereplők jelmezét.