Nem mind így csinálják – Mozart: Così fan tutte

Az idei hat Cosi-előadást egy csapat csinálja végig, köztük ketten eredetileg nem is vettek részt az egy évvel ezelőtti premieren. Az idei összeállítás közös pontjának tűnhet, hogy egységesen nagyon fiatal csapat került színre, átlagéletkoruk úgy harminc körül lehet. Halász Péter fő-zeneigazgató törekvése, egy alapjaiban friss és lendületes, ugyanakkor kellően kifinomult előadás létrehozása, alapjaiban sikerült.

Muskotályünnep – Donizetti: L’elisir d’amore

Lassan már hagyomány lesz, hogy -zéta- és -zsoly- közösen írnak cikket a kirchstetteni kastélyban látott/hallott operaelőadásról. Ezúttal A szerelmi bájital ment, ráadásul mindketten ugyanazon az előadáson voltak.

Puccini zenéje még mindig szép – Giacomo Puccini: Tosca

Nem volt elsöprő élmény, ha ezt vártuk volna egyáltalán. De nem vártuk. Viszont volt egy kellemes esténk a Margitszigeten. A varázslatos Puccini-zenét pedig ráadásba kaptuk.

Feljegyzések a hűtőházból – Az első Vivaldi-opera a Magyar Állami Operaházban

Németh Pál nemcsak anyanyelvi szinten beszéli Vivaldi ékes nyelvét, de az Operaház – barokkhoz érthetően nemigen szokott – zenekarát is kellően inspirálni tudta. Jó érzés tudni, hogy idehaza is stabil kézben van a barokk opera ügye. Jó lenne, ha Némethet ezt követően rendszeresen köszönthetnénk az Operaház zenekari árkában.

A bolygó hollandi, Richard Wagner kísérőzenéjével

Ha a mai világban nincs is megváltás, nincs is remény, mentsvárnak kell lenni. Elefántcsont-toronynak, ahova elbújhatunk, ahol menedéket kereshetünk. Egy ilyen van: a zene. De rendezői színház nélkül.