SWOT analízis – (Mozart: Figaro 2.0)

Az énekesek remekül, operai sablonok nélkül mozognak az előadásban. Nagypocakú férfi nincs benne, az egyetlen termetesebb hölgy alkata teljes mértékig a dráma szolgálatába van fogva.

A béke és Pasztircsák Polina napja - Richard Strauss két egyfelvonásosa a MűPában

Amikor először hallhattunk a MűPában hangversenyeket, kezdett elterjedni az a szóbeszéd, hogy tényleg jó a hangversenyterem akusztikája, minden pianisszimó szépen érvényesül, de a fortisszimó „nem az igazi”, ezt a hatalmas légteret egyszerűen nem lehet elegendő hanggal megtölteni. Azóta elég tapasztalatot gyűjthettem, és állítom, hogy a csúcs-együttesek azért boldogulnak a feladattal.

Kukkolás, minőségi gondolat híján – Néhány gondolat az új Otellóról

A díszlettel csak egy bajom van igazán, de az nagy. Szinte bármely komorabb operát előadhatjuk benne, az Orfeusz és Euridikétől a Rigolettóig, A walkűrtől a Manon Lescautig, a Wozzecktől A kékszakállú herceg váráig. Nincs benne semmi, ami kizárólag az Otellóé lenne.

A fuvola elvesztett varázsa – Mozart Varázsfuvolája Szegeden

Alföldi Róbert Varázsfuvolája a tavaszi Armel Fesztiválon, a Thália Színházban hatalmas sikert aratott. Előtte Szegeden, a főpróbán engem is magával ragadott, majd lelkesen megtapsolták Plzenben, Európa kulturális fővárosában. Most meg a szegedi Nagyszínházban kínosan feszengve hallgatjuk, unalom és elutasítás környékez.

Otello - Gyulaháza és Lacháza között

Semmi nem maradt a mű alapkérdéséből, egy nagy személyiség tündökléséből és bukásából. Abból, hogy válik egy nemes szív és egy tiszta nő az emberi irigység és gonoszság áldozatává, megmutatva eközben az emberi természet egyik legszörnyűbb betegségének, a féltékenységnek pszichológiai pontosságú természetrajzát is. Az Operaház új Otellója is kétségtelenül be fog kerülni a magyar operajátszás történetébe, de egészen más értelemben: mint annak minden szempontból egyik legsikerületlenebb vállalkozása.