Muskotályünnep – Donizetti: L’elisir d’amore

Lassan már hagyomány lesz, hogy -zéta- és -zsoly- közösen írnak cikket a kirchstetteni kastélyban látott/hallott operaelőadásról. Ezúttal A szerelmi bájital ment, ráadásul mindketten ugyanazon az előadáson voltak.

Puccini zenéje még mindig szép – Giacomo Puccini: Tosca

Nem volt elsöprő élmény, ha ezt vártuk volna egyáltalán. De nem vártuk. Viszont volt egy kellemes esténk a Margitszigeten. A varázslatos Puccini-zenét pedig ráadásba kaptuk.

Feljegyzések a hűtőházból – Az első Vivaldi-opera a Magyar Állami Operaházban

Németh Pál nemcsak anyanyelvi szinten beszéli Vivaldi ékes nyelvét, de az Operaház – barokkhoz érthetően nemigen szokott – zenekarát is kellően inspirálni tudta. Jó érzés tudni, hogy idehaza is stabil kézben van a barokk opera ügye. Jó lenne, ha Némethet ezt követően rendszeresen köszönthetnénk az Operaház zenekari árkában.

A bolygó hollandi, Richard Wagner kísérőzenéjével

Ha a mai világban nincs is megváltás, nincs is remény, mentsvárnak kell lenni. Elefántcsont-toronynak, ahova elbújhatunk, ahol menedéket kereshetünk. Egy ilyen van: a zene. De rendezői színház nélkül.

Részben szcenírozott vagy túlszcenírozott? – Annál is szubjektívebb gondolatok a Budapesti Wagner Napok Ring-előadásáról – III.

A Ring átélhető történetével, húsbavágó, születése óta aktuális (most úgy érezzük, napról napra aktuálisabb) gondolatkörével való négynapos együttélést nehezítette a túl sokat és szertelen sokféleséggel magyarázó látvány – de korántsem rontotta el.