Az elveszett gyermek újratalálásának misztériuma – Aribert Reimann operája a MÁO-ban

A Magyar Állami Operaház szokatlan, de a mű ismeretében a legtökéletesebb megoldást választotta, egyszerűen megvette a 38 esztendővel ezelőtti Ponnelle-rendezés jogait, pontosabban a rekonstrukció lehetőségét. Erre azért volt szükség, mert az eredeti előadásból két videofelvételen kívül alig maradt valami, így ebből kellett a felújítást megvalósítani. És az eredmény lenyűgöző: az Ókovács-éra legmeggyőzőbb produkciója lett.

Szerepgondolatok a Falstaff kapcsán – Férfi/női test, és lélek, és hangjátszmák

A Falstaff január 23-i, operaházi előadásának második szünetében –zéta– és Operatikus Urak összetalálkozván galád tervet szőttek a Nyájas Olvasó szíves tájékoztatására/bosszantására, s az iménti (a második) felvonás személyes elemzésére.

Habemus Calaf! – Puccini Turandotja az Erkel Színházban

Chanev nem az az olasz hőstenor, amelynek Puccini a szerepet írta, ehhez hiányzik hangjából a mély és alsó középregiszter súlya, de ezt bőségesen kárpótolja spinto tenorjában a felső régió biztonsága, fénye és ereje. És ez egy olyan magas szerepben, mint Calaf, döntő jelentőségű.

Párizs és Firenze - A köpeny és a Gianni Schicchi az Erkel Színházban

Puccini partitúrái rendezői példányként is értelmezhetők, csak tudni kell olvasni hozzájuk. Anger Ferenc rendező most tudott, A köpenyben különösen.

Az utolsó asszony – Mozart Don Giovannijáról Erwin Schrott és Kolonits Klára kapcsán sok-sok kanyargós gondolattársítással

Erwin Schrott és Kolonits Klára külön játéka bizonyította, hogy Don Giovanni most, talán először akadt méltó ellenfelére, s hogy bukását pontosan az okozza, hogy úgy jutott el az utolsó asszonyig, hogy azt nem, vagy csak későn ismerte fel.