VIVA NABUCCO! – Verdi-bemutató az Erkel Színházban

Agache művészetéről az elmúlt hónapokban jószerivel elhangzott már minden, a hang szépségét, kifejező erejét, volumenét dicsérni csak ismétlés lenne. Arra a hallatlan profizmusra hívnám fel a figyelmet mindenekelőtt, amellyel alakítását felépíti. A figura és a szólam ívére, amelyben minden pillanatban megtalálja az adekvát színt és dinamikai árnyalatot. Végig döbbenetes erővel uralja a színpadot.

„Otello voltam” – José Cura az Operaházban

Az előadás hőse szememben a Desdemonaként tavaly debütáló Pasztircsák Polina volt, aki a rendelkezésére álló keretet maximálisan kitágítva igazi aurát teremtett hősnője köré. Az előadás csúcspontja így a Fűzfadal és Ave Maria lett.

Szerepgondolatok – Milyen hangon énekeljük a Rigolettót?

A Rigoletto címszerepében Verdi különleges követelmények elé állítja a baritonistát. A maga korában ez a szerep óriási újdonság volt. Soha senki korábban nem alkotott hasonló összetettségű baritonfigurát, még maga Verdi sem.

Az Érzelmek megjósolhatatlan kényszeréről – A kéjenc útja az Operaházban

A Magyar Állami Operaház új produkciójában tulajdonképpen egyetlen főszereplőt lehet megvádolni azzal, hogy Érzelmei lennének, Nicket. Ha az ember Igor Stravinsky különc operáját először látja, még el is hinné ezt, de szerencsére az idősebb budapesti operajárónak lehetnek eltérő tapasztalatai.

Ennél több aligha szükséges – Humperdinck Jancsi és Juliskája a MÜPÁ-ban

Sylvie Gabor alapjaiban realista rendezése költségekben alig haladta meg egy átlagos koncertét. Szellemes keretjátékkal nemcsak a dalművet, hanem a műfaj legfőbb ismérveit is bemutatta az ifjú publikumnak. Beavató színház lett ez végül a javából!